Nagyon nem részletezem hány byte meg bit a lényeg hogy megértsd:
 

new karakterlanc[6];

 
Minden egyes cella megszámozva a következõképpen néz ki:
 

karakterlanc[0];
karakterlanc[1];
karakterlanc[2];
karakterlanc[3];
karakterlanc[4];
karakterlanc[5];

 
Látványban azt jelenti 6 darab ilyen változót hoztál létre, amit a [] jelek közt számokkal azonosítva meghívhatsz.
Ha ezt így írod le pawnban:
 

karakterlanc[6] = \"hello\";

 
vagy így
 

karakterlanc[] = \"hello\";

 
azzal gyakorlatilag ezt csináltad:
 

karakterlanc[0] = \'h\';
karakterlanc[1] = \'e\' ;
karakterlanc[2] = \'l\';
karakterlanc[3] = \'l\';
karakterlanc[4] = \'0\';
karakterlanc[5] = \'\\0\';

 
Röviden, minden egyes cella egyetlen egy karaktert tartalmaz.                                           (tömörítetlenül,<-ez késõbbi dolog egyelõre ne foglalkozz vele)
Természetesen szinte minden írásjelet képes tárolni egy ilyen cella, beleértve a számokat is lásd: http://www.asciitable.com/
Létrehozhatsz egy ilyen filterscriptet és lefuttatva, meglátod mit is csinál:
 

#include <a_samp>
public
OnFilterScriptInit()
{
new
str[] = \"hello\";
print(str);
printf(\"%c%c%c%c%c\", str[0], str[1], str[2], str[3], str[4]);
//***************
print(\"\\n\\n\");
strteszt();
//***************
print(\"\\n\\n\");
strteszt2();
//***************
return 1;
}
 
stock
strteszt()
{
new
str[6];
str = \"hello\";
print(str);
printf(\"%c%c%c%c%c\", str[0], str[1], str[2], str[3], str[4]);
}
stock
strteszt2()
{
new
str[6];
str[0] = \'h\';
str[1] = \'e\';
str[2] = \'l\';
str[3] = \'l\';
str[4] = \'0\';
str[5] = \'\\0\';
print(str);
printf(\"%c%c%c%c%c\", str[0], str[1], str[2], str[3], str[4]);
}

 
Ebbõl igazából azt lehet látni hogy többféleképpen használható az így létrehozott változó, de az eredmény ugyanaz.