Luxemburgi ház
 
Zsigmond
Zsigmond, uralkodását a szárazföldi csapatok fejlesztésével kezdte (+1 land a csúszkán), mivel a Királyi Bandérium nem volt elég szervezett. Ráadásul a 2.000 fős sereg volt összemérhető a Török Birodalom fenyegetettségével együtt növő seregével, rendkívül sok pénzt fektetett újoncok képzésébe is. Kevesebb, mint 1 év alatt a hadsereg létszámát 12.000 főre duzzasztotta fel. Tekintve, hogy szövetségre lépett és házasságot köttetett Ausztria hercegével és a Cseh Királyság uralkodójával, nem tartotta indokoltnak a további létszámnövelést. Érthető is, hiszen ha ez önmagában nem lett volna elég, a cseh király a Szent Német-Római Birodalom császára is volt. A kellő kapcsolatok kialakítása és a bandérium megreformálása után bátran üzent hadat a \"Kis Balkáni Hármas\" egyik tagjának, Ragusának. Ez a szövetség a megújult erővel rendelkező magyar seregnek annyira nem jelentett veszélyt, hogy Zsigmond még akkor sem kérte a csehek és az osztrákok segítségét, amikor Ragusához csatlakozott Montenegró és Wallachia is. Érdekes módon a Kis Balkáni Hármas Szövetségnek volt egy negyedik tagja is, a magukat csak Lovagoknak hívó Máltai Lovagrend. Csatlakozásuk a Magyar Királyság ellen inkább formai volt, lényeges segítséget nem tudtak nyújtani Zsigmond terjeszkedése ellen. Később a már gazdaságilag és katonailag stabil országot a cseh király, német-római császár hívta be Siena elleni harcába. Zsigmond tervei között volt a Szent Német-Római Császárság koronájának megszerzése -vagy legalábbis megszerzésének elősegítése-, így örömmel nyújtott -inkább látszat, mint sem valós- segítséget hű szövetségesének, aki szintén a Luemburgi házból származott. A siennai harcok még be sem fejeződtek, mikor az osztrák herceg kérte Őfelsége segítségét Lorainne, Bar, Liege, Hainaut, Aachen ellen. Isteni gondviselés, vagy csak remek logika, Őfelsége tudta, hogy a mostani segítsége később jelentősen fog kamatozni. Mindemellett persze az is meggyőzte a hadba hívás elfogadásáról, hogy az említett országok annyira jelentéktelen katonai erővel rendelkeztek, hogy azok Ausztriának nem árthattak. A siennai háború lezárása után 2 évvel az országot alapjaiban rengette meg a hír, Ulászló, a trónörökös eltávozott az élők sorából. A nemzeti gyásznapot elrendelő Zsigmond teljesen összetört. Újabb erőt adhatott neki, hogy felesége megszülte az új trónörököst, Albertet. Az elkövetkezendő években tovább folytatódott az osztrák-lorainne háború és a Luxemburgi ház királyának legjelentősebb tette hűbérese, Transylvania a Magyar Királyságba való beolvasztása volt. Ugyanakkor sem a családi, sem a politikai siker nem hozta vissza az Ulászló halálával elveszett erejét és 1422. január 15-én, megközelítőleg 23 év uralkodás után egyenesen Jézus urához folyamodott segítségért.
Régenstanács 1422. január 15.-1423. december 3.
Az amúgy szép kort megélő Zsigmond halálára az ország teljesen felkészült. Arra viszont annál kevésbé, hogy a király eltávozása után a trónörökös még csak 15 éves. A legmagasabb rangú nemesekből álló régenstanácsról elmondható volt, hogy annyit értett az ország vezetéséhez és fejlesztéséhez, mint a kétkezi munkához. Az osztrák háború megnyeréséhez ugyanakkor a velencei 15.000 fős sereg szétverésével hozzájárultak. Öröm az ürömben, hogy nem sokkal lett rosszabb hely az ország, bár ez valószínűleg csak amiatt történt így, mert Albert a régenstanács megalapulása után 1 évvel és 11 hónappal elfoglalhatta a trónt
I. Albert 1423. december 3.-1429 július 16.
I. Albert kevesebb ideig uralkodott, mint amennyi ideig a bátyja a trón várományosa volt. Jelentős tettekre nem volt ideje, de azt elmondhatja, hogy az Ausztria által kirobbantott háború végét legalább megélte. Ideje nagyját Albánia elfoglalására szentelte, melyet kisebb nehézségek árán el is ért. A nem teljes 6 éves uralkodásának többi idejét a gazdaság és a technológiák fejlesztésére, illetve a Katolikus hit terjesztésére fordította. Utóbbiban jelentőst sikert ért el. A Magyar Királyság megszerezte a Vatikáni Kúria irányítását. Más kérdés, hogy az még I. Albert uralkodásánál is rövidebb időre szólt. Az Úr 1429. júlis 16-án vette magához.
Uralkodása végén így nézett ki az ország:
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png[/img]
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png   (ha kicsi lenne a kép. És igen, 3 évvel a halála után készítettem, de nem változott semmi akkor még)
V. László 1429. július 16-1460. március 23.
V. László királyunk közel 31 évig tartó uralkodása alatt jelentős dolgokat sikerült véghezvinnie. Megkoronázása után nem sokkal Ausztria háborúba hívta a Teuton Rend ellen. Luxemburgi Zsigmondhoz híven segített megnyerni a háborút. Ugyanakkor azzal nem számolt, hogy a délen lévő, Magyar Királysággal határos, Aqualeia által birtokolt területeken a magyarság létszáma olyan szinten megnőtt, hogy már a Magyar Királyság magprovinciájának tekintették. Sajnálatos módon Aqualeia vezetői nem gondolták úgy, hogy emiatt azonnal át kellene adni a régiót. Figyelembe véve, hogy sem I. Albert, sem pedig a régenstanács nem fejlesztette tovább a magyar sereget, V. Lászlónak szüksége lett volna a cseh király és a Szent Német-Római Császárság koronáját viselő osztrák herceg segítségére. Tudván, hogy azok nem küldenének katonai segítséget, tekintve a király tényleges segítségének hiányára a Teuton Rend elleni harcokban, a király megpróbálta kivárni a legjobbnak tűnő pillanatot. A háború megindítása után nem sokkal Salzburg, Nápoly, Brandenburg és Ciprus is csatlakozott a magyarok ellen. Nemsokkal a hadüzenet után az alig egy régióval rendelkező Salzburg birtokolta a Magyar Királyság területének 60%-át, főképp az északi, nyugati és dél-keleti régiókat. A nyugati régiók Aqualeia kezében voltak, a délieket Ciprus szállta meg, az I. Magyar Hadsereg túlélői meg valahol szétverve, szedett-vedetten menekültek az ország közepe, illetve annak a résznek az elfoglalása után a dél-nyugati régiói felé. V. László látva az elveszett helyzetet egy megoldást talált, elfogadni a Liberium Vetot. A Liberium Veto-nak elnevezett javaslatot a nemesség nyújtotta be a háború kezdetekkor. Egy olyan ajánlatot tettek őfelségének, hogy kiállítanak egy 15.000 fős Nemesi Bandériumot, ami 10.000 gyalogost és 5.000 lovast tartalmaz, abban az esetben, ha további jogokat kapnak (+1 decentralizáció). Bár V. László először teljesen fel volt háborodva, és magából kikelve küldte el a követeket, kénytelen volt elfogadni, mivel az ország egysége a tét. A már összesen 27.000 fővel -20.000 gyalogossal és 7.000 lovassal- rendelkező király megfordította a háború kimenetelét. A Nemesi Bandériummal visszafoglalta az ország közepét, míg a Királyi Bandérium újoncokkal való feltöltődése után elfoglalta és hűbéresévé tette Salzburgot. Sajnálatos módon Őszentsége a Katolikus Egyház lelki pásztora, Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, az Apostolfejedelem utódja, a Nyugat pátriárkája, a Római érseki tartomány metropolitája, Vatikáváros Állam uralkodója, Isten Szolgáinak Szolgája, a pápa hadat üzent a magyar királynak. A Magyar Királyság területének felszabadítása után a Királyi Bandérium és a Nemesi Bandérium egyesítve megszállta Nápolyt. A nápolyi herceg hűbéresküt tett a magyar királynak. Mivel V. László nem sokat tudott volna kezdeni a Pápai Állam területeivel, Őszentségével Status Quoban állapodtak meg. Az egyesített sereg ugyanígy megszállta Brandenburg teljes területét, akinek az uralkodója szintén hűbéresküt tett V. Lászlónak. A háború vége a magyarlakta területek megszerzése volt Aquleiától. A 3. Luxemburgi királynak -annak ellenére, hogy majdnem elvesztette az országa 75%-át- közel sem lett elege a háborúzásból. A lengyelországi Budjakban ugyanis szintén elnépesedtek a magyarok, így már jelentős kisebbséget alkotva. Miután a Magyar Királyság elismerte a területet magprovinciának, egy véres háborúban, immár osztrák hercegi, azaz német-római császári és cseh királyi seregekkel karöltve választották le Budjakot Lengyelországtól. Bár Litvánia kiállt a magyar szövetség ellen, az osztrákok több mint 50.000 katonája már a hadüzenet elküldésénél eldöntötte a háború kimenetelét. V. László jelentősen bele akart folyni a Szent Német-Római Császárság dolgaiba, így erősítette a kapcsolatot mind a 7 választófejedelemmel. Az ezt követő békés évek a gazdasági stabilizálódásról, a politikai stabilizáció hiányáról és a felesleges pénzköltésről szóltak. Pár év elteltével valamilyen oknál fogva a lengyel és a magyar király nem értettek egyet Sadomierz lengyel közigazgatás alatt álló terület hovatartozásáról. A konfliktus rendezése érdekében V. László felsorakoztatta a Királyi Bandérium katonáit a dél-keleti magyar-lengyel határra. Látván, hogy a konfliktust így sem sikerül megfelelően kezelni, a hadviselésben járatos uralkodónk megindította az általános offenzívát a Lengyel Királyság ellen. Litvánia védőkhöz való csatlakozására V. László úgy reagált, hogy ismételten harcba szólította a Német-Római Császárt és a cseh királyt. A háború megközelítőleg 3 év alatt fejeződött be, egyértelmű magyar győzelemmel. A sikeres hadjáratok után V. Lászlót \"Lengyelverőként\" emlegették. Uralkodása 1460. március 23-án ért véget, elvitte a tüdőbaj.
Az 2. magyar-lengyel háború után:
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png[/img]
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png
II. Albert 1460. március 23.-1478. április 5.
Ha V. Lászlót harciasként emlegettük, akkor II. Albert maga minden háború istene...
Ha érdekel titeket, folyt. köv. Egyelőre ez is sok időmbe telt, míg megírtam Képek az országról I. Albert óta vannak, majd azokat is feltöltöm.