Az  EU4 közvetlen elõzménye a harmadik rész, amelyhez - ha jól számolom - négy kiegészítõ jelent meg. A játék sokat változott tehát, aztán egy adott pont után a fejlesztõ csapat, a Paradox úgy döntött, hogy verziószámot lépnek, és kicsit átalakítják az utódot. Nos, igazából nem akarom a csattanót a végére hagyni, de a negyedik rész egy nagy csalódás lett. Lássuk miért.
Az Europa Universalis sorozatot eredetileg egy társasjáték ihlette. A lényege, hogy a provinciákra felosztott világtérkép minél nagyobb részét el kell foglalni. Van némi kereskedelem, gazdaság, diplomácia, de a lényeg akkor is a terjeszkedésen van. A harmadik részben eléggé kiszélesedtek a lehetõségek, a játék komplexebbé vált, különösen az utolsó kiegészítõvel (Divine Wind). A fejlõdési görbe viszont elég érdekes utat járt be. Az EU2-ben a legtöbb dolog véletlenszám vezérelt volt, az országok lehetõségeit pedig erõsen behatárolták az elõre determinált események (event), amelyek valós történelmi eseményeken alapultak. Ettõl viszont a játék nem lett túl élvezetes. A véletlenszám generálástól függõ csaták, vagy kolonizálás igen furcsa dolgokat tudott eredményezni - igaz a mentés, és visszatöltés ezt meg tudta oldani. A harmadik részben ezt orvosolták, a véletlenszámok jelentõsége majdnem a nullára csökkent, illetve az eventek is kikerültek a játékból. Ezt van, akik hiányolták, én például nem, mert elég nagy szabadsági fokot eredményezett. Azonban így a játékosnak meglehetõsen könnyû dolga lett, így a sorra érkezõ kiegészítõkben a fejlesztõk elkezdték korlátozni az embert. Az utolsó kiegészítõre ez odáig vezetett, hogy a játék igen idegesítõvé vált: elvileg az ember megtehetett sok mindent, gyakorlatilag viszont szinte semminek nem volt értelme.

Hogy konkrétumok is elhangozzanak: A játék alapját a provinciák képezik. Ezekbõl van kb. 1500. Egy részük országhoz tartozik, amelyet az AI irányít (vagy éppen mi), más részük üres, ezek kolonizálhatóak. Amelyik tartozik valakihez, azt hadsereggel lehet elfoglalni. A hadsereget lehet kiképezni, vagy zsoldosokat felvenni, alapvetõen három fegyvernembõl áll: gyalogság, lovasság, tüzérség. Ezen kívül flottát is képezhetünk, ha van kikötõnk, négy hajótípussal. Van technológiai felfedezés, fejleszthetünk a hadseregünkön is, de más jellegû tudást is lehet így szerezni, amely vagy a gazdaságon, vagy a társadalmi/politikai berendezkedésen javít, vagy ad plusz lehetõségeket. A gazdaság elég egyszerû, minden provinciának van egy alap adószintje, illetve egy áru, amit termelnek. Ez utóbbiból még származik termelési és kereskedelmi jövedelmünk is. Amíg az alap adó adott, az utóbbi kettõ a technológiai fejlõdéssel növekszik, de más tényezõk is közrejátszhatnak az értékében. A kereskedelem kereskedelmi központok körül zajlik, ahová kereskedõket küldhetünk. Ezek ott versengenek egymással, minél több kereskedõnk van egy ilyen központban, annál nagyobb lesz a bevételünk. A hadsereg és a gazdaság mellett még menedzselhetjük az ország adminisztrációját tanácsadók felvételével, akik valamilyen pluszt adnak, illetve meghatározhatunk nemzeti célokat (national idea - nem tudom, hogy mi lenne a legjobb fordítás).
Mint írtam, a harmadik rész elején ezek az újítások komoly távlatokat nyitottak meg bármelyik választható ország számára (és ilyenbõl olyan 200 biztosan van). Viszont ez azt eredményezte, hogy még bõven a játék vége elõtt (eredetileg 1453-1789 között játszódott, de késõbb ez kitolódott 1399-1821 közé. A záró idõpontokban nem vagyok 100%-ig biztos, a kezdõkben már inkább) el lehetett foglalni az egész világot. Ezért, meg valószínûleg részben a rajongók egy részének tiltakozása miatt is a fejlesztõk a kiegészítõkkel elkezdték a játékosokat bekorlátozni (tény, hogy az AI-t is valamennyire): a kolonizációt lekorlátozták, a casus belli szerzést megnehezítették, aztán az épületek építését korlátozták le, majd ezt a részt teljesen át is variálták. Bevezettek újabb és újabb változókat, amikkel a játékot izgalmasabbá akarták tenni, de ezek inkább csak korlátozást jelentettek. Az EU3 a végére már igen eltávolodott az EU2-tõl - nem mondanám, hogy rosszabb lett, csak más - viszont az is látszott, hogy több ponton túlbonyolódott. Az elõzetes nyilatkozatok alapján ezt a fejlesztõk is érezték, és próbáltak dolgokat egyszerûsíteni, de ez az egész nem jó irányba sült el.
Az EU1, EU2 területfoglalós játékok. A korai EU3 is az. A kései már egy olyan területfoglalós játék, amelyben rengeteg korlát van, hogy ebben megakadályozzon. Azonban egyik játéknak sincs olyan mélysége, hogy területfoglaláson kívül bármi mást értelme lenne játszani. A provinciák fejlesztési lehetõségei nem számítanak sokat, a kereskedelem max. arra jó, ha a játékos országának alacsony bevételei vannak, azon növeljen. A tanácsadók, nemzeti célok, fejlettebb államformák adnak némi pluszt, de nem szükségesek a sikerhez, csak a méret és a hadsereg. Ebbõl az állapotból úgy lehetett volna kilépni, ha mélységet adnak a játék más (fõleg gazdasági) aspektusainak is, de ez nem történt meg.

Az EU4 gyakorlatilag az EU3 Divine Wind leegyszerûsített változata, még erõsebb korlátokkal. Itt gyakorlatilag minden az uralkodó körül forog, merthogy az õ képességei határoznak meg háromfajta pontszámot, ami havonta termelõdik, és ezekbõl a pontokból lehet szinte mindent csinálni (administrative, diplomatic, military). Ha jó királyod van, akkor többet, (de nem elegendõt) ha gyenge, akkor kevesebbet. Ebbõl lehet a provinciákban építkezni (ennek egyébként nincs semmi értelme, mert a több, mint 20 féle épület egyike sem ad akkora bónuszt, amiért érdemes lenne õket a kimondottan kevés diplomáciai/adminisztratív/katonai pontszámból megépíteni õket, vagyis teljesen feleslegesen szerepelnek a játékban), hadat üzenni, békét kötni, hadsereget képezni, kereskedni, provinciát törzsterületté tenni, vagy más vallásúakat áttéríteni. A harmadik rész utolsó kiegészítõinek valamelyikében megjelenõ túlterjeszkedés itt még hangsúlyosabban jelentkezik, tehát ha a fenti pontszámkorlát még nem korlátozna be eléggé, akkor ez biztosan. Ráadásul, ha az ember kicsit is terjeszkedik, az összes szomszédja összeáll ellene egy koalícióba, úgyhogy évtizedeket kell arra várni, hogy további területeket tudjon foglalni - hacsak nem akar többfrontos háborút vívni.
Valószínûleg vannak még olyan újítások, amelyeket negatívan lehetne feltüntetni - és valószínûleg van, aki nem ért velem egyet (a metacriticen pl. a felhasználói pontszám is igen magas). Viszont én azt gondolom, hogy a játék minõsége alapvetõen annak az eredménye, hogy a Paradox fejlesztõi kifulladtak. A 2000-es évek elején kitaláltak az EU mellé három nagyon sikeressé váló történelmi játékot: a Victoriát, a Crusader Kings-t és a Heart of Iron-t, de egyik folytatása sem volt egy nagy durranás, egyik sem tartalmazott olyan forradalmi új ötleteket, ami alapján a következõ rész lényegesen több lett volna, mint az elõdje. A Paradoxból egyszerûen a kreativitás hiányzik. Lehetséges, hogy ezt õk maguk is belátták, és ezért lett az EU4 a Divine Wind egy lebutított és minimális grafikai tuningon átesett folytatása. Aki esetleg abban gondolkodik, hogy megvegye, én errõl lebeszélném. Jelen pillanatban a legjobb Europa Universalis játék az EU3 az összes kiegészítõvel, akit a korlátok zavarnak, annak pedig a második kiegészítõig (In Nomine) érdemes a játékot telepítenie. Sajnálom egyébként, hogy a Paradox is kifulladni látszik, de kimondottan rossz idõket élünk játékfejlesztésileg, a kreativitás, és az innováció kb. annyira jellemzi mostanság a játékipart, mint Hollywoodot.
 
 

---

---

Innen ki játszik vele? Függõ lettem, illetve függõvé tettem az osztálytársaim is. Óriási egy játék, ha gondoljátok, jöhetnétek velünk multizni, csak legyen TS-etek.
2-3 napomba került, és 50 játékbeli évbe, hogy egy ekkora birodalmat kiépítsek Magyarországgal. Na meg rengeteg kockázatba...
https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpf1/v/t35.0-12/10711996_706349656084980_758541153_o.jpg?oh=023718e3cc3d6107cfc4828676a586ce&oe=5431CE85&__gda__=1412494232_e108ec3bdbcf29c82ae1afda67eaafbe[/img]