Adjon az Isten!
Tisztelt Kuruc.info Szerkesztõség!
Szeged városában élõ magyar emberként mélységesen megrázott az egyik szegedi egyetemisták által mûködtetett internetes újságban közölt hír, mely szerint a mi adónkból eltartott cigány horda rettegésben tartja a lakosságot, és a tettlegességtõl sem riadnak vissza. Üde színfoltja a történetnek, hogy, ha késve is, de megérkeztek a szintén adóinkból tartott rendõrök és \"kezelték a helyzetet\". Az, hogy a cigányoknak még a rendõröket is volt bátorságuk megtámadni, már a megmagyarázhatatlan kategóriába sorolható nálam. Nekem az egyik ismerõsöm mesélte a történetet, ugyanis õ ismeri a sértett srácot. Ezt követõen láttuk, hogy már egy internetes újság is foglalkozik a történettel. Viszont, hogy a cigány szót miért felejtették le... Ez feltehetõen annak köszönhetõ, hogy ez a szegedi tudományegyetem által támogatott oldal.
De azért azt jó lenne már tisztázni, hogy miért is tartjuk az adónkból ezeket az élõsködõket, akik ráadásul köszönöm helyett tömegesen ránk támadnak. Én nem ezért fizetem az adót! Kérném önöket tisztelettel, hogy közöljék olvasóikkal, hogy mit is csinálnak az általunk eltartott cigányok itt, Szegeden.
Üdvözlettel,
Nagy Attila
Az Artsonline.hu interjúja az egyik megvert fiatalemberrel:
Hazafele menet támadták meg a szegedi egyetemistát (16+)
Úgy tûnik, hogy kedvenc szórakozóhelyeinkrõl hazafele menet sem érezhetjük magunkat biztonságban. Az elõbbi kijelentést jól szemlélteti egy szegedi egyetemista megrázó története. A srác békésen sétált barátaival hazafelé, mikor egy nagy létszámú társaság megtámadta õket. Hogy mi is történt azon a bizonyos estén, arról az alábbi beszélgetésben olvashattok bõvebben. A rendõrségi ügy lezárásáig nem hozhatjuk nyilvánosságra az érintettek nevét.
- Mikor és hol történt az eset?
- Április 5-én, csütörtökön a Tisza-parton gyûltünk össze barátaimmal egy kicsit beszélgetni. Éjfél után a társaságunk nagy része hazaindult. Ekkorra már csak öten maradtunk srácok. Pont tavaszi szünet eleje volt, így sok fiatal, helyi középiskolások is kint voltak a Tisza-parton. Iszogattak, beszélgettek. Volt egy nagyobb csapat, akik a környéken mindenkibe belekötöttek. Egy másik társaságból odajöttek hozzánk rémült lányok, megkérdezték, hogy nem láttuk-e a táskájukat, mert valaki ellopta. Késõbb megjelentek a polgárõrök, de nem tudom, hogy valaki kihívta-e õket, vagy csak arra jártak. A tizenévesek a polgárõrök elõl gyorsan elfutottak, többségük a boszorkányszigeti erdõbe menekült. Minket ekkor még nagyon nem is érdekelt a dolog, még nem kötött belénk senki és a polgárõrök sem tõlünk kérdezõsködtek. Pár perccel késõbb úgy határoztunk, hogy mi is hazaindulunk, ekkor már körülbelül hajnali egy óra volt.
- Merre indultatok?
- A Belvárosi híd alatt mentünk a Novotel irányába, ekkor vonult át felettünk a hídon a balhés csapat, közülük többen beszóltak, de mi velük nem törõdve békésen tovább sétáltunk. A múzeum mögé érve utolértek minket, már csak ketten voltunk az egyik barátommal, a másik három társunk körülbelül tíz méterrel elõttünk haladt. Valamit megint utánunk kiáltottak, erre mi megálltunk, és feléjük fordultunk. Az elején még csak cigit kértek, de nem sokkal késõbb megint elkezdtek bennünket sértegetni.
- Mennyien voltak?
- Egy harmincfõs társaságról van szó, ennek a fele a háttérben békésen ácsorgott, de a másik tizenöt ember körülvett minket. A tömegbõl páran bele is nyúltak a barátom zsebébe, ki akarták rabolni. A háttérben húzódók közül az egyik lány megpróbálta õket visszafogni, de õt hamar félretolták. Megmondtuk nekik, hogy jobb lenne, ha elmennének, mert kihívjuk a rendõröket. A barátom el is kezdte tárcsázni a rendõrséget, ekkor a körülöttünk állók ránk rontottak. Fejenként heten-nyolcan kezdtek kettõnket ütlegelni. Próbáltam magam megvédeni, de egy erõs fejrúgás után a földre kerültem, ekkor sem hagyták abba a támadást, a földön fekve is tovább rugdostak. Sok mindenre a verekedésbõl nem is emlékszem, mert a fejemre mért ütések hatására elájultam.
- Mi történt a többiekkel?
- A nagy zajra a másik három barátunk, akik jóval elõttünk haladtak, hátranéztek. Õk addig az egészbõl semmit sem észleltek. Látták, hogy nagy a baj, már a földön fekszünk, így gyorsan a segítségünkre siettek, és a támadóinkat megpróbálták leszedni rólunk. Mikor magamhoz tértem, már kint voltak a rendõrök, mint végül kiderült, egy ismeretlen járókelõ hívta ki õket, szerencsére pár utcával lejjebb járõröztek, így gyorsan odaértek. Összesen hét-nyolc rendõr érkezett a helyszínre, a támadók nagy része pedig gyorsan elrohant, de volt egy srác, aki nagyon erõsnek gondolta magát, és nekiment a járõröknek. Róla késõbb kiderült, hogy már nagykorú, így õ komoly büntetésre számíthat, fõleg, hogy hatóság elleni erõszakot követett el. Ezt a gyereket nagyon gyorsan hatástalanították, majd megbilincselve a földre ültették. Amíg a támadókat igazoltatták, én és a barátom beültünk a mentõbe.
- Milyen sérüléseket szenvedtél?
- A két felsõ metszõfogam letört és felhasadt az ajkam, tiszta vér volt mindkettõnk arca, testünk pedig tele volt zúzódásokkal. A kórházban ellátták a sebeinket, megröntgenezték a fejünket, hogy kiderítsék nincs-e komolyabb bajunk, szerencsére nem tört el semmink. A kórházból átsétáltunk a rendõrségre, ahol vallomást tettünk, nagyon rendesek, segítõkészek voltak velünk. Azt mondták, már régóta ismerik ezt a bandát, de eddig még nem tudták õket bent tartani, mert még kiskorúak. Most viszont, hogy én nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedtem, már eljárás indulhat ellenük.

- Felismernéd az elkövetõket?
- A bírósági tárgyalás majd valamikor õsszel lesz. A támadók közül senkit sem ismernék fel, így csak azokat tudják elõállítani, akiket akkor bevittek.
További részletek: http://kuruc.info/r/35/95503/#ixzz1tXW1L1Uc