Csajokkal úgy vagyok, hogy egyszerûen nem értik meg azt, hogy én nem tudok érzelmekrõl vinnyogni 3 napig, meg pletykálni mások szomszédjainak kolesztársainak unokatestvéreirõl, mivel sokkalta jobban foglalkoztat a világ, a szórakozás, a határok feszegetése stb. Persze hogy kellenek ilyen jellegû kalandok is, de 15-18 éves korom között inkább az utóbbira koncentrálnék. Egyszerûen nem szeretek leragadni sehol, így pl. azt sem bírom ki, hogy valaki egész álló nap facebookon baszogasson amiatt, hogy mit csinált ez, mi történt azzal stb.
Egyébként több alkalommal is volt már ez-az(fõleg kis alkoholizálás után), de az a helyzet alakult ki, hogy a lányok többségének nem jön be csak a félbuza, gondolkodni nem képes, kinyalt szerencsecsomag, illetve nem tud lekötni huzamosabb ideig a társaságuk sem -mármint párkapcsolatban-, mivel nem igazán bírom a pletykarovat-lányokat meg az FB-ribiket, sõt az állandó emocionális dühkitörésben szenvedõ \"állelkibeteg\" egyének sem tartoznak a zsánerembe. Pedig nagyon sok szép lányt ismerek.
Aztán a buta-liba kategóriát ne is feszegessük....
Vagy én lennék annyira elfuserált, hogy nem látom a nõk fejében az értelmet sehol?
