Kifakult a politúr a Koloniál-bútorban.
Huzatos az alkóv, roskatag a stelázsi.
A pszeudo-létezést írja körül burkoltan,
Egy családregény végét, legyen mirõl leválni.
Elfojtás ide vagy oda, nyilván ez a reszortja.
Mellélõttek otthon: kisiklott a laissez-faire.
Ödipális kisfröccsét egy Csetényivel lefojtja,
Az anyjára gondol, közben távozik az exével.
A zónaadag heti két uszkve három vakrandi
Közös az ágy, a prána nem, bárki lánya lett légyen.
Csak akkor ül a liezon, ha kapásból in flagranti:
Nem törli a history-t, hadd bukjon le a Face-n.
Aranyoktól, Nádasdyktól otthonos a hamlet:
Felporszívózzák kéjjel Gertrúdok, Oféliák,
S pernye bár a lelke, mint egy hatvannyolcas pamflet,
Mint egy lynch-i bársonyt, az estét úgy keféli át.
Hajnalban kézzel-lábbal ront a mekis hasábnak
Kész Fellini-karakter: bolyong a tejszín-ködben
Mint egy sisakrostély, úgy szakad rá a vasárnap,
S feldereng az apakép, mint akkor Helsingõrben.
Mikor leszek ilyen jó?..