nem szeretem a brutalitást, a god of war-ban viszont nagyon sok van, de az is mûvészi szintre fejlesztve.
kegyetlen lett az új része. ma belehúztam hat és fél órát, felkelek reggel és kipörgetem a maradékot.

na meg mondjuk azt is, hogy semmirõl sem szól ez a zene, csak beszélnek a levegõbe.
tkyd-nek van mondanivalója és kész.

http://sphotos-e.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/600395_236122976531759_1115715438_n.jpg[/img]
EZ VOLT A FÉNYKOROM _DS:A_D:S_AD:S_A:_:FG:F_:H_:_GHFÛÁDSÛAÁ ÛÁÛFAÁÛ

az a pech, hogy minden versem keresztrímes.
párost mindenki tud írni

Írtam egy új verset.
Címet még nem adtam neki.
Egy részeges és korai hajnalon
áram nélkül, a gyertyák fénye között
fekszem a kelmével húzott pamlagon
az omlatag dohányzóasztal mögött.
A nyakamig ér fel a koszos lazsnyak,
(oly poros, hogy alig kapok levegõt).
De lényegtelen, ezt használom pajzsnak,
mivel védem ezt a régi heverõt.
Felülök. Pár flaskányi denkó néz rám.
A szilárd újhold fénye bevilágít:
(elõkerül az üvegen az évszám)
álmomban se láttam még evilágit.
Kevéske cigarettám is maradt még;
egyetlen szál töltött, és két szál Brüsszel.
Megcsinálom most, amit akartam rég:
felszentelem az estét egy szál snüsszel.
Ahol a hígított szesz és a dohány
kezet fognak, ott új világ kezdõdik.
Ez egy afféle isteni adomány,
amiben a gátlásom levetkõzik.
A gyufamérgen felszisszen a rejbi,
minden slukk után újabb fordulat van,
hatása a valóságot elrejti
hogy tovább élhessek a bódulatban.