Gudra kézírásom törött betûi
mint EKG-vonalak ingerülnek,
ahogy a szívbillentyûket leüti
a szó, mikor a lapra kikerülnek.
Az elsõ betû (az elsõ pitvarja)
mindig is egy pozitív amplitúdó.
A kisülés az alakját kivarrja,
mialatt P és Q közt van kibúvó.
Tizedmásodpercek apró törtrésze
futtatja a hullámok görbületét,
(átkeresztül a szívkamra-földrészbe)
hogy vérpirosra fesse õrületét.
Tollam utánozza az ST-szakaszt:
két szomszéd szó közé ékelte magát,
(ami egy dobbanástól kettészakadt)
így létrehozva a bal és jobb kamrát.
A T-hullám kupolája elnyúlik.
Q-tól mért idõbeli távolsága
alig fél másodperc alatt elmúlik,
úgy ahogy a pitvarok zároltsága.
A folyamat itt zárul le, az U-val,
amikor a kamrák újratöltõdnek.
De valamiért mégis az tölt el búval,
hogy az íráshoz ezek nem kötõdnek.