3763
« Dátum: 2011. november 12. - 17:08:22 »
Érdekes, hogy az emberek hogy össze tudnak veszni 2 játékon.
Akkor jöjjön az én véleményem:
Szinte soha nem játszottam ezekhez hasonló játékokkal, egyrészt azért, mert a számítógép nem volt elég hozzá, másrészt pedig mert nem érdekeltek. Nekem a GTA-n, a Need For Speed sorozaton(Pro Street-el bezárólag) más nem igen létezett. Talán egy kis Counter Strike, de az elég távol áll ezektõl. Láttam milyen keményen vitáztok, így hát rá szántam magam hogy kipróbáljam a Battlefield 3-at. Ezért hát elmentem a Tescóba és megvettem(vagyis majdnem, a lényeg hogy meg van).
Az elsõ gondolatom az volt, hogy rögtön a csatamezõn kezdek, és apríthatom az ellenséget. Végül is kellemesen csalódtam, amikor egy vonaton találtam magam, ami tele van terroristákkal, és egy-két bombával. El is indultam, jöttek szépen sorban az emberkék, öltem õket, fegyvereket szereztem.Már kezdtem is volna unni, de szerencsére felkészültek a játék készítõi az ilyen esetekre is, ezért kicsit izgalmasabbá tették a játékélményt. Nem csak menni kellett, és öldökölni, hanem a vonat oldalán csüggeni, a tetején kúszni, lemászni, felmászni, stb. Miután végig értem a vonaton ( Aminek eközben a fele legalább felrobbant ) el mentette az állásom, és jöhetett a következõ pálya. Ennek az elején benne volt, ahogy beszélgetnek, s ahogy szépen lassan elõbújik a történet.
A második pálya: Fogalmam sincs hol vagyok, valószínûleg Iránban. Csatlakoztam egy alakulathoz, õk kísérnek. Elég változatos helyeken bóklászva (Pince, garázs, tetõ,) kell megsemmisíteni az ellenséget, és volt egy külön rész, ami nagyon tetszett. Egy sniperes lõtt, de nem tudták honnan, ezért kaptam egy aknavetõt, hogy nyírjam ki.Megláttam, lelõttem. Nagy meglepetésemre, a fél épület is le omlott, viszonylag realisztikusan. Le másztunk a tetõrõl, a talajra. Itt közelharc kezdõdött, aminek az lett a vége, hogy egy bomba robbant egy épületben, ami ettõl összeomlott. Szerencsétlenségemre az összes társam eltûnt, és egyedül ébredtem, a romok alatt.
A harmadik pálya: Kihagyom, hogy az elõzõ pályán mi történt. Hosszadalmas lenne le írni, és az nem volt annyira izgalmas. A lényeg az, hogy helikopterrel felszedtek, és elszállítottak. Most egy anyahajón találom magam, aminek minden egyes négyzetcentimétere gyönyörûen ki van dolgozva. Egy férfit követek egészen fel a felszálló pályáig. Itt vadászrepülõgépek, és pilóták sorakoznak. Miután beleültünk a gépbe, nem rögtön kezdõdött a mészárlás. Ellenõrizni kellett a szárnyakat, a fegyverzetet, stb.. Miután felszálltunk, harc vette kezdetét, nagyjából 3 vs 3 arányban. Két fegyver állt rendelkezésemre, és a sisaknak egy olyan funkciója, hogy a pilóta a saját szeme elõtt látja a célkeresztet. De vissza térve a fegyverekre: 33mm-es sorozatlövõ, illetve hõkövetõ rakéták. Megérkeztek a célpontok, amiket hangsúlyozom nem volt könnyû elkapni. Természetesen olyan is volt, hogy az ellenség hõkövetõ rakétája nem hagyott menekülni, ezt ki lehetett kerülni, de figyelni kellett, mert ha már túl késõ, lezuhan a gép. Végeztem a pályával.
Nos, idáig jutottam. A véleményem pedig a következõ: Nem szeret(t)em az ilyen játékokat, de most már biztosan fogok vele játszani. A grafika nagyon jó, bár az elég buta, aki csak grafika alapján ítél. A fegyverek nekem realisztikusnak tûnnek, bár ezt senki nem mondhatja addig, amíg nem fogott a kezében fegyvert. Tetszett, hogy ahogy már elõttem is említették, rombolható a környezet. A tûzharcok közben pálmafák dõltek ki, falak robbantak szét, és még sok más. Van története, nem csak annyiból áll, hogy tessék itt van 5 ember, nyírd ki õket. Változatos helyek, jelenetek, gondolok itt arra, hogy a 3 pályán, szinte mindenhol mást, máshogyan kellett csinálni.
Tehát összességében, nekem semmi bajom nincs vele, SÕT, kifejezetten megszerettem.
Üzenetek megjelenítése
