Sziasztok!
Az Az elõzõ témában amit nyitottam már beharangoztam, hogy ennek a játéknak a saját magam által megírt ismertetése is be fog ide kerülni. Lássunk neki.
A kezdetek.
A játék nagyon régi, pár napon belül tölti a 10. évét. 2001. júliusában jelent meg, elõször csak angol nyelven, The St!ng néven. Volt egy ugyanilyen névre hallgató film is, sajnos azt még nem láttam, de nem is igazán érdekelnek a filmek.
A Neo software fejlesztette a játékot, a JoWood productions adta ki, és a Dynamic System forgalmazta.
Alapjaiban véve ez egy kalandjáték akar lenni, de nevezhetjük logikainak is, de annyi biztos róla, hogy stílust teremtett, amit senki sem utánzott le.
Történet.
A fõszereplõnk, Matt Tucker (magyar hangját Juhász György adja) egy profi tolvaj, aki most tért vissza a városba, ahonnan régen bizonyos okok miatt el kellett mennie. Mentora Sinclair hozta ki a börtönbõl, és kérte tõle, hogy új életet kezdjen. Ám aki egyszer benne volt a szakmában, vissza fog esni, olyan mint egy szenvedély, játékgép... italozás... és persze, hogy hosszútávon ez is csak káros.
Elõször a legapróbb munkákat vállalja be, benzinkutakat rabolgat, zöldségboltot, késõbb húsüzemet, bankot, minden szóba jön.
A bonyodalom ott kezdõdik, amikor egy nõ egy megbízást ad számára, hogy lopjon el egy fontos ellenõrzõkártyát, ami a Fény Minisztériumában használható. (Tudniillik, hogy a város sötétségbe van borítva, és ez a Fény Minisztériumában fordítható visszájára). Matt a szerelemtõl fûtve ezt megteszi, de a kijelölt barátnõjét Laktanyákba zárják. Adja magát, hogy majd ki kell szabadítanunk, és az idõközben a Fény Minisztériumába szállított mentorunkat, Sinclairt is ki fogjuk, a fináléban. A történet elég gagyi, nagyon úgy oldották meg, hogy csak kerete legyen a pályákra osztott rablásoknak.
Játékmenet.
A játékmenet két részre osztható. Amikor rabolsz, és amikor nem.
Amikor nem.
Legtöbb idõd csak azzal megy el, hogy az utcákat rovod, keresel barátokat, akik késõbb betársulhatnak a bûntényeidbe. A városban elszórva vannak eszközök is, amiket ha megtalálsz, elkerülheted a szerszámüzletben való jelentõs pénzösszegek kifizetését. (Én elsõ próbámra találtam lángvágót, ütvefúrót... forrasztópákát, minden drága dolgot. )
Csak gyalog tudsz közlekedni, valamint még az utcán járó taxikat is leszólíthatod egy füttyentéssel.
Amikor rabolsz.
Az egész otthon indul ki, van egy tervezõasztalod, amit igénybe véve megjelenítheted az összes eddig lehetséges helyszínt a rablásra. Ha kiválasztottad a helyszínt, megkapod az instrukciókat, hogy mennyi pénzt kell elhoznod. Aztán kiválasztod az autódat, aminek csak a teherbírása a fontos (több emberes munka esetére), azután jön, hogy kiket akarsz magaddal vinni a rablásra. Az összes karakternek eltérõ tulajdonságaik vannak. Sebesség, teherbírás, szakértelem, bûnlajstrom. A szakértelemtõl függ, hogy az adott ember milyen gyorsan tör fel egy zárat, vagy kapcsol le egy riasztót, ezek fejleszthetõek, a sok gyakorlati munkával. A bûnlajstrom pedig a részesedést jelenti a zsákmányból. Ha egyedül rabolsz ki valamit, akkor a zsákmány 90% százalékát kapod meg pénzösszegben, mert a zálogházasoknak is kell a járulék.    Ha megvannak az emberek, eszközöket adhatsz nekik, attól függõen, hogy milyen szerepet szánsz nekik a tervben. Az eszközöknek is vannak tulajdonságaik. Hatékonyság fémen/üvegen/fán, Tud-e széfet feltörni, mekkora zajt csap (ugyanis ha túl zajos vagy, lõttek a tervnek), rongálja-e a zárakat (ha tolvajkulccsal nyitogatod a zárakat, az õrök nem veszik észre, hogy ahhoz hozzányúltak.)
Ha mindez megvan, indulhatsz rabolni. Érdekesen van megoldva, ugyanis nem egybõl az akciót kell megcsinálnod, hanem a gyakorlati rész, ahogy kirabolod a helyet, az csak egy terv, amit a rögzítés után kell visszajátszanod, és ha nincs benne hiba, akkor sikeresnek értékeli az akciódat, megkapod a zsákmányt, a tapasztalatot, és továbbenged a következõ szintre.
Pro és kontra.
Nem mindenki éli át ezt a csöppet argóba szorult, félig noir stílussal átitatott játékot. Nekem bejött, ugyanis stílusjáték, amiket mindig szerettem. Megmozgatja az agyadat, volt amikor napokig agyaltam, hogy kellene kirabolni az adott helyszínt, megfigyeltem az õrök mozgását, egyeztettem a rablásra vitt plusz emberek képességeit, mindent a leggyorsabban való kivitelezésre terveztem, és sikerült is. Akkora felszabadultságot érzel, amikor sikerül egy adott pálya, hogy nem lehet leírni. A következõnél pedig kezdõdik elölrõl az egész.
Szerszámboltok, zálogházak, autóüzletek, kocsmák vártak a városszerte, ahol mindig találhattál haverokat.
A párbeszéd ilyen feleletválasztós formában történt, ez alapján szereztél késõbbi bûntársakat.
Kontra az a grafika... 2001-es játéktól mit várhatunk el? Nagyon csúnyácska, bár akkor még jónak számított... Viszont sosem azon csüngtem, hogy a jó játéknak kell a jó grafika is. Magyarul nem a ruha teszi az embert. A város kidolgozása még el is ment, a térkép is tök érthetõ volt (nem úgy mint a GTA IV-ben...), viszont teljesen kihaltnak éreztem, néhol elszaladt egy kutya mellettem, két ember jött velem szemben össz-vissz, egy kocsi majdnem elütött... gyenge.
Összefoglalás.
Mint minden játék amit eddig játszogattam, rétegjátéknak számít, ahogy ez is.
Nem mindenki érzi át, a magyar szinkron viszont nagyon nagyot dob rajta, az agyadat megmozgatja, aztán örülhetsz magadnak, hogyha sikerül végigvinni ezt a \"rohadt nehéz\" játékot. Egy élményként szolgál, benned marad évekig. Mint a Getting Up-ot is, ezt is Bentõl láttam. Szép borító, mintázott lemez... aah.
Ez a játék könnyedén besorolható 3,4,5,6,7 akár még 10 pontosnak is. Megközelítés kérdése.
Köszönöm, hogy velem maradtatok, akinek tetszett/próbálta, az írjon visszajelzést.
A végére illesztek egy átvezetõ videót, képregényes noir stílus, kissé groteszk ábrázolás, és kellemes magyar szinkron.