szerelem és szenvedés nagyon régóta, hogy eggyé lett,
nincsenek vágyak sem érzelmek, beköszönt a csendélet,
látom, hogy elõtte állok, mondom remegve: meguntam,
meneküljek a káoszból? pont hogy egyetlen egy út van,
két rövid szó, mely két rövid életet tehetne most tönkre,
várni még tudok, lépek majd, hogyha eljön a holdtölte,
nyújtsd a kezed, szorítsam meg és adjak egy csókot rá,
s mondjam amit érzek, nem jön más csak szófoszlány,
hiányzik az idõ, mikor csak az volt még, hogy te meg én,
kérem istenem, bárcsak ott lehetnék, megint az elején...