ma ballagáson elkapott a gépszíj
sorfalat álltam és vergõdtek a mögöttünk ülõ öregasszonyok.
-jaaaj ezek a mai fiatalok, elfogják elõlünk a látóteret azzal, hogy itt állnak
-hááát borikám tényleg, nagyon rossz gyerekek ezek manapság, bezzeg a mi idõnkben.
vágod, ezt hallgattam öt percig, aztán megfordultam és elkezdtem nekik ilyen jó Tu(t)kó Attilás hangnemben magyarázni:
Nem azért álltunk ide, hogy elvegyük maguk elõl ezt a hû de izgalmas ballagást, hanem mert ez a dolgunk, ha meg reklamálni akarnak akkor menjenek oda, ott tessék beszólni. (közben feltûnõen mutatok az osztályfõnökömre.)
Elkussolt mindegyik :Y:
:
:D:
a hihetetlen meggyõzõ képességemnek köszönhetõen :::
))))))
másik story
megy a ballagás, még mindig sorfal, és van mögöttem egy nõ aki magyaráz, hogy nincs szék ott ahol mi állunk, pedig kéne.
-hozzam ide azt amelyiken nem ül senki? nincs messze. (mondtam én)
-igen, nagyon jó lenne, van itt köztünk egy 8 hónapos kismama is, neki kellene.
Odabaktattam az üres székhez mikor ment a ballagás, és el akartam hozni, erre egy cigányasszony lefogja a kezem a szomszéd székrõl:
-El ne vidd má, mi van ha valamék berosszul oszt le kell ûnie?
-AKKOR MAJD ÕNAGYSÁGA TALÁN FELÁLL ARRÓL A KI**szOTT SZÉKRÕL ÉS ODAÜLTETI (ezt jó hangosan)!!! egy kismamának kellene, hogy leüljön.
-Há innen biztos hogy nem fogod elvinni te fiú.
-Dikk... sajnáljad akkor
és visszamentem full nyugodtan, mintha mi sem történt volna
utólag visszagondolva elég kínos cucc...
Üzenetek megjelenítése
![](\"http://a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/389541_278105222252715_100001597183882_851499_122517264_n.jpg\"){kind=link}