Na, most kirázott a hideg!
Gondoltam körbenézek a Szent Imre temetõben, nagy szélcsend is volt. Lerakom a kerékpárt, még le is lakatolom, majd
elõveszem a zseblámpát és körbe is néztem hogy van-e más valaki aki ellopja, leengedi a kerékpárt.
Megnéztem a telefont hátha rendetlenkedik-e, de nem.
Szép lassan megyek befelé, és semmit sem ill. senkit sem láttam. Már a temetõ határánál voltam, vártam 10 percet, és
semmilyen jelenséget, furcsaságot nem láttam/hallottam. Gondoltam ennyi elég is lesz mára, erre találkozok egy 64 éves
bácsival és kérdezi tõlem - Ugye nem a sírokat rongálod? Mondom nem. Elmeséltem neki amiért jöttem és egy meglepõ választ kaptam.
Minden nap kijár a felesége sírjához, és mindig mellette van és érzi hogy fogja a kezét. Kérdezte tõlem hogy van-e egy olyan
családtagom aki itt van eltemetve. Erre nemet mondtam, mert a Fehértói temetõnél vannak eltemetve. Megfogta a vállam
jó szorosan, és így szólt. - Akkor látogasd meg a sírják, és beszélgess vele.
Elfogadtam a tanácsát. Meg is köszöntem, majd elfordultam. Mentem pár lépést és eszembe jutott egy dolog.
Mivel a bácsinál nem volt semmilyen elemlámpa. Gondoltam hátha kell neki, erre felszívódott. Még jobban körbenéztem,
de egyszerûen nem láttam, és nem válaszolt vissza. Megnézem hány óra, erre a telefon meg nem válaszolt, és nem volt térerõ sem. Azonnal kifutottam onnan. Az utolsó mondatát nem fogadtam el, szóval nem tudom ebbõl mi lesz.