Reggelente indulás elõtt félórával, feljön haverom beszélgetni, meg cigizni. Ez ma reggel is így volt, mentünk a metrón, amikor egyszer csak azt kezdtük el kivesézni, hogy hogyan ölnénk meg egymás anyját(persze csak ha akarnánk). Végigbeszéltük, hogy késsel, agyonveréssel, vagy mérgezéssel, és a leszálláskor derült ki, hogy végig mögöttünk állt az egyik tanárunk. Mi röhögtünk mint állat, õ meg csak annyit mondott már leszállás után, hogy \"látom mára is megvan a téma.\" Szóval valószínûleg, a holnapi napomat megint a pszichológusnál kell kezdenem, haverommal egyetemben

Attila fan, lol.

Máris kevesebb hiányzik.

A balesetet leszámítva nagyon nagyon jó volt. Szoktunk havonta legalább egy ilyet csinálni, és tényleg megéri.
A mi módszerünk az, hogy mindig azt mondjuk, valakinek a csapatból szülinapja van.