Ezt a sztorit annó akkor mondtam krisknek amikor megtörtént, de muterom is eléggé gyakran csinál hasonlókat mint a tied.
Sztori:
Házfestés van délután mondta, hogy segítsek neki majd pár ajtót lefesteni, de õ most pihen egy órát és kereken négykor költsem fel õt. Jólvan négykor megyek mondja várjak egy fél órát. Fél óra múlva megyek megint, nos annyiszor fél órázott, hogy már 6 óra elmultakor odamentem hozzá és ezt mondtam:
\"6 óra van kezd sötétedni nem ártana kimenni lefesteni már tényleg az ajtókat mert 4 óra rég elmúlt\". Erre jött az a válasz: \"Jólvan akkor ne segítsen nekem senki! Nem igaz, hogy az ember csak ennyire kér meg és te nem segítesz. Akkor megcsinálom egyedül, de többet te semmit ne kérj tõlem!\".
Ekkor eléggé csúnyán visszaszóltam talán életembe elõször mert kiakadtam (mivel estefelé amúgy is mentem volna el itthonról), hogy \"Nem zavar, hogy itt vagyok, hogy neked segítsek neked de te nem akarod csinálni és még én vagyok a hibás én nem segítek? Nem zavar, hogy már 20x itt voltam hogy menjünk már lefesteni a kurva ajtót?\"
És a szoti vége: Õ megsértõdött és én voltam az illetlen paraszt...
Jenõ nem vagy mindig egyedül!
Üzenetek megjelenítése
Mondjuk telóról nehéz volt írni bárhova mert nekem nagyok az újaim a kijelzõ meg nem valami batár