\'Isten útjai kifürkészhetetlenek\'
 

Isten ujjai lefûrészelhetetlenek.
Egyébként ha létezne Isten senki nem halna meg. Elvégre mindenkit szeret. Szóval ha én most fejbe lõném Orbánt akkor õ röhögne a pofámba. De persze ha nem halunk meg nem lenne okom rá, hogy megöljem.

Elvileg azért halunk meg mert szeret, hogy miénk legyen az örök üdvösség.

Az én véleményem pedig az, hogy a vallás valójában nem olyan formában létezik, ahogyan azt a legtöbben képzelik. Valóban létezik Isten, ám nem olyan formában, hogy valaki ül ott fent, irányítja az emberi sorsokat.
Isten az az erõ, ami segítségével jobb ember lehetsz, jobb döntéseket hozhatsz, jobban bízhatsz magadban, a holnapban. Isten egyenlõ a hittel.
Hogyan is gondolom ezt? Tegyük fel, imádkozol egy vizsga elõtt. Megkéred Istent, hogy segítsen neked jobb megoldásokat írni, gyorsabban gondolkodni, magabiztosabb lenni. Hogyha megtetted, és tényleg hiszel a dologban, akkor biztos vagy benne, hogy sikerülni fog. Ebbõl kifolyólag valóban nagyobb lesz az önbizalmad, mivel elhiszed, hogy Isten figyel rád, és irányítja a kezedet.
Alapvetõ, íratlan szabály/életigazság, hogy minden fejben dõl el. Hogyha a gondolkodásod pesszimista típusú, és sugallod magadnak, hogy semmi nem fog sikerülni, valószínûleg nem is fog, hiszen nem csinálod száz százalékosan. Ha negatív gondolatokkal rendezed be az agyadat, szomorú dolgokon gondolkodsz, akkor valószínûleg bánatos is leszel. Ha folyamatosan emészted magad, ne várd el, hogy jobbra forduljanak a dolgok. Azért ugyanis tenni kell, és ebben segít neked \"Isten\", de inkább a hit! Mi lesz az ilyen gondolkodásmódú emberrel? Jobb esetben megtér, és a fent kifejtett gondolkodásmód szerint fog élni. Imádkozik, elhiszi hogy jobb lesz, így jobb is lesz.
A Biblia, a templom, és egyebek csak segítenek még erõsebben hinni, sõt, egy kis rutint is visznek az életedbe, ami mindenképpen hasznos.
De gondoljunk csak bele. Mi lenne, a gyenge pszichikumú emberekkel, a hit nélkül? Mi lenne az az indok, amiért érdemes lenne élniük? Ezek az emberek hiszik, hogy ha életükben jót cselekednek, akkor a mennyországba jutnak, ami egy mesés hely. Nem kell azon gondolkozniuk, hogy a halál után valószínûleg semmi nincs, úgy ahogyan a születés elõtt sem volt semmi. Ez a gondolat nagyon rideg, és szinte elképzelhetetlen számunkra, hogy amikor lejár az idõnk, megszûnik minden. Mint ahogyan az elõbb már kifejtettem, hogyha azon kesergek egész életemben, hogy milyen szörnyû lesz halálom után, akkor nem leszek boldog. Hiszen az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél.
Így, pedig azt hiszem, hogy nagyobb szükségünk van a vallásra, mint azt gondolnánk.