Sziasztok fórumozók!
Mostanában elkezdtem írni \'Karakter történeteket\', ezért le is írom a szerintem legjobban sikerültet, aki szeret olvasni az elolvashatná, és írhatna kommentet, negatívumotis elfogadok persze..Õm, elõre szólok, hogy jó hosszúak, de remélem valaki idõt szán rá
Franchesco Rossi > Vito Soprano
1980 december 23.-át írunk, csak bámulok ki az ablakon, és nézem ahogy esik a hó, biztos nagyon hûvös lehetett kint, gondoltam magamban. Az ajtóm szobája csukva volt, csak bámultam, és bámultam a meleg kandalló mellett. A ház elõtt sok fekete kocsi áll, de ezen már meg sem lepõdöm , mert megszoktam. Az apám ügyfelei. Az apámnak egy hatalmas Textil gyára van Salerno.-ban, ahol élünk. A nagy apámat nagyon szeretem, mindig szokott jönni hozzánk, és hoz finomságokat. Õ a San Pietro in Vinculis templom tulajdonosa szintén Salerno.-ban. Már régóta itt élünk, 8 éves vagyok. Amikor apámnak ügyfelei voltak itt, sosem engedtek be, nem értettem hogy miért, de engem furdalt a kíváncsiság, de be menni meg nem mertem, féltem hogy akkor nagyon nagy szidást fogok kapni. Sokszor éjszakákat a ház elõtt állnak a fekete kocsik, de hogy miért? arra a kérdésre én sem tudom a választ, gondoltam hogy valamit csinálnak az apámmal, de hogy mit...utána akartam járni. Egy kis házban éltünk, 5 szobás volt. A konyha, a fürdõ, az én szobám, a szüleimé, és apám Irodája, a napja nagy részét itt tölti, nem szokott bejárni a Textil gyárba, mivel a munkásai végzik ott a dolgukat. Van egy hugom, Niki. Vele nagyon jó kapcsolatban vagyok, mindig segítünk egymásnak, és mindig azt csináljuk, amit mondanak. Jó, és szófogadó gyerekek vagyunk. Az egyik nap furcsa hangokat hallottam az apámék hálószobájából, mondtam Nikinek, hogy menjünk oda, odamentünk és hallgatóztunk. Nem nagyon értettem, mert egy hatalmas fa ajtó volt elõttem, de pár szót sikerült meghallanunk, \"Non Buono\", \"Voglio il divorzio\"... vajon ezek mit jelenthettek? Nem értettem, mivel alig tudtam még olaszul, mert csak másodéves voltam az iskolában. Másnap feszült volt a légkör a reggelinél, a családban sosem szabadott kérdezgetni apám ügyeirõl a reggelinél, az szent volt. Ezt sosem szegtük meg, mindig betartottuk amit kell, csak ettünk ettünk és ettünk. Az iskola, ahova járok 3 utcányira van, szóval egyedül is elengedtek minket. Minden nap 7:45 kor indultunk el, mert 8 kor már elkezdõdik az elsõ óra. Az elsõ óra Olasz volt, nagy megdöbbenésemre, Niki megpróbálta leírni egy cetlire amiket hallottunk, és az óra végén oda adta a tanárnak. A tanár , mikor megnéztem megsimogatott minket, és azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Nem értettem, de hogy ha tényleg nem lesz, akkor miért nem mondta meg? Furcsa ez nekem, éreztem hogy otthon valami nincs rendben.. A fekete kocsik, A sok éjjeli fent lét, mostanában a sok veszekedés.. itt valami nincs rendben. Hazafelé menet pont elcsíptük az egyik fekete autót, aki szintén a ház elõtt állt meg. Nikivel megálltunk az utcasarkon és bementünk egy kapubejáróhoz és onnan figyeltük az embereket.. Az embereken hosszú, már majdnem talpig érõ fekete köpeny volt. Kalapot viseltek, és táskákkal a kezükben mentek be. Fúrcsáltam, mivel eddig sosem sikerült megnéznem, hogy kik apám ügyfelei, vagy éppen munkásai. Mikor bementünk, szokásosan megbeszéltük hogy mi volt az iskolában édesanyámmal, utána megírtuk a leckénket, majd azt csinálhattunk amit szerettünk volna, kivéve hogy apámhoz bemenjünk most..Én eltereltem anyám figyelmit, eközben Niki odament az iroda ajtóhoz, és hallgatózni kezdett, már megint Olaszul beszéltek.. Niki elmondása szerint vitatkoztak, és csapkodták az asztalt, nagyon megijedtem, hogy vajon mirõl lehet szó..Ma korábban elmentek apám ügyfelei, így kicsit foglalkozott velünk is, játszottunk, majd megnéztük vele egy filmet. A film vége fele eljött a bátorságom , és rákérdeztem. *Apu, tudom hogy vitatkoztok anyuval, és hogy csapkodjátok az asztalt az ügyfeleiddel. Mi a baj? Apám rám néz elég mérgesen..én pedig nagyon megijedtem, de szerencsére aggodalomra semmi ok nem volt, mert megsimogatott, és tovább állt. Õ sem válaszolt a kérdésemre.. Kezdett most már nagyon elegem lenni.
1983 február 15.-ét írunk, 11 éves vagyok. Minden ment ugyan úgy, ahogy eddig.. A fekete kocsik, az éjjeli fent lét, és a sok veszekedés. Egy nap viszont apám kijön az irodájából, és azt mondja, Fiam, mostantól minden jobb lesz..én csak bólogattam , de nem tudtam hogy mégis mire. Egy darabig elég nyugis volt a ház, nem voltak fekete kocsik, és úgy éltünk mint egy kis boldog család, ilyenkor már én is kezdtem örülni hogy végre fognak velünk is foglalkozni Nikivel. Egy kis idõ múltán, már nem volt pénzünk. Alig tudtuk megkeresni a napi kenyérre.. volt hogy éhesen feküdtünk le, ez nagyon borzalmas volt számomra. Már lassan ott tartottuk, hogy a házat kellett volna eladnunk, hogy élhessünk. De egy nap minden megváltozott..Nikivel jöttünk hazafele szokásosan az iskolából, és egy nagy terülj terülj asztalkám várt minket, egymásra néztük, és habozás nélkül elkezdtünk enni. Ilyenkor már értettem, hogy mire mondta apám hogy minden rendben lesz, gondoltam hogy újra megnyitott a Textil gyár, és végre normálisan fogunk élni. Egyre több pénzhez tett szert az apám, de nem értettem hogy miért. Hiszen kocsikat sem láttam a ház elõtt..Gondoltam magamban, hogy nem szólok bele, ha nagy leszek úgy is elfogja mondani , hogy ez az egész mi volt, és hogy mi lesz. Egyik nap viszont érteni kezdtem. Nikivel elengedtek minket egy kicsit a városba, hogy menjünk focizni, vagy érezzük jól magunkat, gondoltam, hogy menjünk el a nagyapához, akit mindig megtaláltunk a templom környékén, vagy éppen a templomban, Nikinek sem volt ellenére, szóval a templom felé vettük az irányt , és amikor oda értünk akkor nagyon megijedtünk, és egymásra néztük. Ott állt a sok fekete kocsi, sõt, most már még több. Be szerettünk volna menni a templomba, de sajnos az zárva volt..De akkor a fekete köpenyesek hogy mehettek be? Nem értettük.. Szerencsére tudtam, hogy hol van a nagyapám pótkulcsa a templomhoz, és az ott is volt szerencsére, ahol én gondoltam. Kinyitottuk az ajtót Nikivel és befele vettük az irányt , Mikor beértünk, nem találtunk semmit, gondoltunk bemegyünk az öltözõbe, de ott sem volt senki, de viszont lentrõl hangokat hallottunk..Elkezdtünk tapogatózni a földön, hátha egy csapó ajtóval van dolgunk, vagy ilyesmivel de semmit nem találtunk..Én hülye gondolta, hogy majd biztosan kiveszek egy könyvet, és akkor kinyílik az ajtó.. Kivettem egy könyvet, az ajtó nem nyílt ki, viszont találtam egy gombot. Megnyomtam, a gomb megnyomása hatására, a fal egy darabja megnyílt elöttünk, és egy hosszú kivilágított folyosón vezetett át. A falon italokról volt kép, és póker kártyákról, és még sorolhatnám. Volt egy ajtó..Nem tudtuk biztosan hogy ki e akarjuk nyitni, de Niki habozás nélkül benyitott. Egy hatalmas asztal volt , sok szivarozó emberrel körbeülve. Az apám ült középen, a nagyapám pedig mellette. Az asztal belseje zöld volt. Gondoltam valami specális asztal , ahol kártyáztak. Az apám, nagyon mérgesen nézett ránk, és ülvöltözni kezdett, mi futásnak eredtünk. Nagyon féltünk, hogy most vajon milyen sors vár ránk.. Gyorsan hazafutottunk, és úgy tettünk mintha semmi sem történt volna. Az apám mikor hazaért, becsapta az ajtót, majd egybõl az én szobámba eredt. Becsukta az ajtót, majd beszélgetni kezdtünk, hogy mit kerestünk ott. Elmondtam neki hogy nem értem ezeket a dolgokat, se a fekete kocsikról, se semmirõl. Miért kellett titkolózia...Aztmondta, majd ha eljön az ideje, megtudom.. 10 év elteltével, Niki 19 éves, én pedig 21 éves lettem. Az apánk halálos beteg, a nagyapánk pedig szörnyû autóbalesetet szenvedett a határon, 2 évvel ezelõtt. Az apánk nagyon beteg volt, anyánk ápolgatta, amíg tudta, õ sem volt már a legjobb formájában. Beszélgetni kezdtünk, majd átadott nekem egy dossziét, amiben a templom papírjai voltak, az én nevemre voltak iratva.. Megkérdeztem, hogy mi ez az egész.. õ annyit felelt, a kulcs nyitja a boldogságot. A dosszié alján volt egy kulcs, aztmondta, hogy ezt a templomban tudom majd használni, de hogy miért, arra jöjjek rá. Nem mondtam semmit, csak faképûen rábólintottam. Másfél évre rá, apánk elhunyt. Így én vettem át a vezetést a templomban , na de ami ez után következett..az nagy csapás volt számomra. A templomban éppen nézegettem a képeket, mikor bejönnek a fekete köpenyes emberek a táskákkal. Aztmondták, hogy most rögtön játszani akarnak ,és megadják a téteket. Mondom mit akarnak játszani talán fogócskázzak velük, és milyen tétrõl beszélnek ezek..Részvétet kívántak az apám miatt, és kezetcsókoltak, a nevemet mondták, Don Franchesco Rossi. Nem értettem mi az a Don. A fekete köpenyesek levittek a templom aljába, ahol még sosem jártam, kérdezték hogy nálam van e a kulcs, én feleltem hogy igen, egy pillantásra egy hatalmas vas ajtót láttam magam elõtt, aminek a zárjába pont illett a kulcs, én beletettem, majd elfordítottam, az ajtó pedig magától kinyilt, rengeteg alkohol volt itt, és különbözõ gépek is..Ilyenkor kezdtem el érteni.. hogy az apámnak egy Illegális Szeszfõzdéje volt, ahol illegális szerencsejáték termet üzemeltetett..Gondoltam én hogy innen van az a sok pénz..Egy fa asztal, mögötte egy bõrfotel volt, ami az apám helye volt, én leültem, ,majd kutakodni kezdtem a szekrényben..találtam egy könyvet, ami nagyon furcsa volt, ez volt ráírva: \"A Don Mindenek felett.\" Elolvastam, majd rájöttem, hogy mi is az a Don. Ilyenkor már tisztában voltam, hogy honnan volt apámnak ennyi pénze.. Gondoltam hogy ezt anyám nem tudja, szóval hallgattam mint a sír, Nikivel egy ideig még vezettük a templomot, és a szerencsejátékot. De idõvel úgy gondoltuk, hogy amit apám elkezdett, azt abbahagyjuk. És egy saját illegális vállalkozásba kezdünk, egy másik városba, ami Los Santos.-volt, így hát oda repültünk nem sokkal a templom bezárása után. Los Santos.-ban vettünk 2 családi házat magunknak , és persze 2 kocsit, és elkezdtünk munkát keresni. Olvastam az újságban, hogy a La Fointane étterem alkalmazottakat keres, ami egy \'Olasz\' étterem volt , ami ugye pont kapóra jött, mert mi is olaszok voltunk. Ilyenkor már Perfektül beszéltünk olaszul..Bementünk az étterembe, ahol egy férfi fogadott minket, akit Fabian.-nak hívtak, kérdezgetett, majd felvett minket próbaidõre..ahogy teltek az idõk, egyre jobban összekovácsolódtunk, és így már nem csak próba idõsek voltunk, hanem befogadtak a családukba is. Itt elkezdhetjük alapozni az új életünket, hátra hagyva a múltat, s a jövõt.
2013. 07. 25 írunk, az étteremben vagyok. körülöttem az étterem dolgozói, és pár ismeretlen arc. eszem, ízlelgetem a Bolognai Spagettimet. Nézelõdök, mintha számomra új hely lenne, de még sem az. Ekkor lépett oda hozzám Fabian, és követésre utasított, én csapot papot otthagytam, és követni kezdtem. Ülök a kocsiban, csak nézem a számomra már ismert, de még eléggé ismeretlen város dekorációját, üres utcáit, nem értettem hova megyünk. Tengerparton kiszálltunk, majd egy csónakkal folytattuk utunkat, a család nyaralójába, Niki a hugom nagyon félt, én babusgattam, hogy ne féljen, nem lesz baj. Kiszállunk a csónakból, és a ház felé vesszük az irányt, leülünk, az asztalon egy pohár bort, és 3 poharat látok. Fabian kérdezgetett, a családunkról, és hogy hogyan kerültünk ide, és még számtalan kérdést. Ekkor egy elég furcsa kérdést kaptam, \"Szeretnétek a családhoz csatlakozni?\" én már azt hittem hogy benne vagyunk, de habozás nélkül rávágtam a boldogító Igent. Nem tudtam hogy mégis mire vállalkozok, de akkor ott abban az idõben nagyon megvoltam ijedve, így nem mertem se ellenkezni, sem nemet mondani. Mind a ketten rávágtuk az igent, ekkora 2 testõr jött ki a nyaraló egyik számomra nem látott szobájából, majd mögénk álltak. Fabian felment az emeletre, kihozott 2 szentképet, 2 rózsát, és 1 gyújtót, nem értem hogy mire kell ez, de csak bólogattam. Majd elkezdõdött a \'szertartás\' amirõl nem is tudtam. Egy számomra ismert szöveget kellett mondani, ami így szólt : \" Ez a család azért jött létre, hogy megvédje a szegényeket a gazdagok zsarnokságától , ez a család fontosabb a családoknál, barátoknál, és a rokonoknál is. Ekkor megkellett bökni a kezem a rózsával, majd a szentképre csöpögtettem a vért. Ezután a szentképet kellett a kezembe vennem, majd meggyújtanom. A szent kép ég a kezemben, eléggé fájdalmas, de nem mutatom ki, hisz ne higyjenek gyávának. Majd a szentkép egy kis idõ múlva elég, és Fabian azt mondja, \" Mostantól az én védelmem alatt állsz, üdv a családban.\" Én csak bólogattam, de közben hatalmas fájdalom volt bennem az égési sérülések folytán. Mikor ez megtörtént, vissza mentünk az étterembe, majd le a konyhába, ahol egy egész drogbarlang helyezkedett el, Egy számomra még nem ismert , elég furcsa ajtót láttam magam elõtt 1-2.-re, lementünk, majd ott értettem meg mindent, hogy mi is folyik itt. Gondoltam hogy innen nincs visszaút, csak a halál, így hát megfogadtam hogy életem végéig szolgálatot fogadok a családnak, ha már így befogadtak. Megmutatták a helyeket, ahol szokták termeszteni, stb. Bevallom féltem kicsit, nehogy ez egy trükk legyen csak, és próbára tesznek, hogy szólok e a zsaruknak, vagy esetleg beköpöm e õket. Féltem, de egyben boldog is voltam, addig ameddig.... 2 héttel rá, ülök az étteremben, szivarozom, és iszom a whiskeyemet. Csörög a telefonom, és az unokatestvérem volt az, közölte velem , hogy Édesanyánk már nincs közöttünk, ekkor könnyes szemekkel mentem a fõnök irodájába, hogy közöljem vele, hogy haza kell utaznom, õ megengedte persze, amiért nagyon hálás is voltam neki. A vállamra rakta a kezét, és minden jót kívánt. Ülök a gépen, elkezdtem az utamat Salerno.-felé, ahol annó laktunk. Megérkezésnél már ott várt az unokatestvérem, Antone. Könnyes szemmel néztünk egymásra, semmit sem értve. Több 100 kérdést dúlt bennem, de nem adtam ki, inkább üzletember módjára vártam meg, míg õ kérdez. Felvettem a kalapomat, és az öltönyömet, rá a fekete köpenyt, és elindultunk a régi családi házba. Rég nem látott ismerõsöket látok az asztalnál, akik mind zokognak, és sírnak. Rám néz mindegyik, majd odajönnek, megölelgetnek, megpuszilgatnak, a szoba közepén , egy nyitott arany koporsóban fekszik Édesanyám , Mona. Oda mentem hozzá, megpuszilgattam utoljára a hideg, kihûlt arcát, és a mostanra már puha bõrét. 1 hetet töltöttem itt, a temetés lezajlott, majd vissza utaztam az étterembe, a mostani családomhoz. Megérkezésemet Ezio jó barátom várta, és kijött elém a reptérre, mikor közöltem neki, hogy Édesanyám meghalt, õ meghallgatott, és elsírhattam neki a bánatomat, ez jól esett. Visszaérkeztünk az étterembe, és egyenlõre minden megy tovább, a maga idejében, és dolgában.
2013.07.29...Ez egy végzetes idõpont számomra.. A telefonom megcsörrent, a polgármester volt az, megfenyegetett, ha nem fizetem be az adómat, akkor elveszik a házamat, és a kocsimat, nem értettem eg, hogy nem tudom mibõl befizetni, mivel csak nemrég vagyok a városban, és az étteremben sem kapok annyit. Elindultunk a városháza felé 1 fekete kocsival, hogy elraboljuk, és megtudunk tõle fontos jogi információkat, úton vagyunk jelenleg, a város tiszta, és sehol egy lélek, az utcák üresek, csak a szél suhan át rajtuk néha néha. Mindent nagyon jól elterveztem.. amikor bekövetkezett az a döntõ pillanat, ami az egész életemet megpecsételte. Szállnánk ki a kocsiból, erre meglátom a fõnök asszony kocsiját, Alissa járt arra..nagyon megijedtem, de nem keltettünk pánikot, csak ültünk a kocsiban mint az üzletemberek, a kalapunkat az arcunk elõtt tartva. A fõnökasszony felismerte a kocsit, majd oda jött, mivel hazudtunk neki, mert azt mondtuk hogy a családom nyaralójában vagyunk, ezért ki akart rúgni minket. Ilyenkor ment fel bennem a pumpa, és úgy tettem mintha ezzel megtudott volna ijeszteni, persze belül nagyon ideges voltam. Az étterembe mentünk, majd beszélgetni kezdtünk, õ csak azt hajtogatta, hajtogatta, hogy kivagyok rúgva.. Ekkor elegem lett, és mondtam hogy menjünk le a raktárba, ilyenkor már Ezio és Lorenzo ott várt minket, Õk ráfogták Alissára a fegyvert, én pedig a szemébe nézve, hidegvérrel meghúztam a ravaszt, 2 golyót sikerült bele eresztenem a fejébe. Gyors, és fájdalom mentes halált hallt. Nézek körbe a tetthelyen, minden csupa vér..Alissa holt teste áll elõttem, a padlón száradva. Beleraktuk egy zsákba, és beletettük az étterem kemencéjébe, ahol porrá égett. Kivettük a hamvakat, beletettük egy másik zsákba, majd a kocsijával együtt beleengedtük a tengerbe. Ezután jött a katasztrófa... Mikor visszaérünk az étterembe, Fabian áll a raktár ajtaja elõtt. Persze nem láthatott semmit, mivel a nyomokat eltüntettük mindenhonnan, de a webkamera felvételeivel nem számoltunk..Fabian hirtelen fegyvert ránt, és lelövi Eziot, Ezio 2 golyót kap, majd összeroskad, és a lélektelenül a padlóra hullik a már semleges teste. Én elõkapom a fegyveremet az oszlop mögé guggolok majd elkezdem lõni Fabiant, Hatalmas durranások hallattszódtak az étteremben, csak a fegyverhangokat lehetett hallani, ekkor megfogtam a fegyverem, imádkoztam, és egy ugrással kivetõdtem, és lõni kezdtem fabianra, sajnos õ elõbb talált el, és a csuklómat meglõtte, a fegyverem nagyot koppant a földön, és elkezdtem futni az ajtó felé, sikeresen elmenekültem, de tudtam, hogy sietnem kell, mivel nem fogom sokáig bírni..Felkerestem egy magán orvost, fél órával késõbb, aki ellátta a sebeimet, azt mondta annyira nem volt benne a golyó, hogy maradandó károkozás legyen. Kivitettem magam a repülõtérre, majd felültem az elsõ Salerno-i gépre, és hazautaztam. Egy kis idõt töltöttem itt, ameddig Los Santosban lenyugodtak a kedélyek, tudtam ha visszamegyek megölnek, ezért vettem új ruhákat, és csináltattam hamis okiratokat, A személyi igazolványon Vito Soprano állt. Egy olasz üzletember, Szerencsére elfogadták a beszállásnál a személyit, és a hamis iratokat, így visszatérhetek Los Santos.-ba, mivel középiskolás koromban tanultam elsõsegély nyújtást, ezért készítettem egy hamis önéletrajzot, és azt feladtam egy pályázatra a Los Santos Medicial Departmen.-re, Jelenleg a válaszra várok, utána dõl el, hogy innen tovább, vagy innen vissza, vagy esetleg a halál lesz az utam.
