Az egész úgy kezdõdött, hogy faterom tervezett mára egy \'emléksétát\' a kiserdõbe, a több, mint egy éve halott kutyánk emlékére.
Mikor elindultunk a határhoz, nem is sejtettük, mi fog történni. Egyszer csak egy kutya jött velünk szemben, majd megsimogattuk, és jött utánunk! El is lett nevezve Negrónak.
Egy óriási kört tettünk a város szélén, és végig velünk volt. Nem szaladt el messzire, nagyon ápoltnak tûnt, és a tócsákban sem hempergett meg. Fiatalnak tûnt. Úgy gondoltuk, a sorsra bízzuk, ha velünk marad, megtartjuk. Egészen a házig jött velünk, félt a kocsitól, de nagy nehezen eljutott a hátsó kertbe. Nagyon furcsa ez... talán nem véletlen, hogy most történt. Most ott tartunk, hogy el van engedve hátul, holnap megnézetjük dokival. Remélem nem jelentkezik a gazdája, és jó kutya lesz.