Mi a? Ezek most tényleg megtörtént esetek?
Ilyeneket még nem észleltem, pedig rengeteg helyen voltam, de akkor sem észleltem hasonló jelenséget.
Nah megnézem mi a helyzet a temetõben. :whistle:
 

Ugye? Én sem...

Tuti látják a kicsik a szellemeket. Én is hiszek bennük.
Kislányom sokszor csinálja, hogy ül, elfordul X irányba, és elkezd magyarázni, néha hallgat, arcokat vág, ismét beszél, stb, persze babanyelven még, ezért nem is értem, hogy mirõl beszél konkrétan. Gyanítom, hogy többnyire faterommal beszélhet, mert mikor fatert meglátta képen, akkor mutatott rá és magyarázott ezerrel.
Úgy mutogatott, mint amikor egy olyan személyt lát képen, akit látott személyesen is.
Néha a kanapén is odébb ül, és csapkodja az elõzõ ülõhelyét, mintha azt mutatná valakinek, hogy üljön le.
Az velem sokszor volt, hogy úgy éreztem, mintha figyelne valaki, és megfordultam, kajak láttam egy fehéres alakot, aki iylenkor mindig elsurrant.
Szerintem öregem lehetett, mert mióta megszületett a kislányom, azóta nem látom ezt a dolgot.
És mielõtt meghalt, azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem lett unokája.
A kutyák is látják amúgy.
Nagybátyámnak volt egy gyönyörû Staffordshire kutyája. Miután nagybratyesz meghalt, akkor hugom vitte mindig sétálni a kutyát. Egyszer beszökött a lakásba a kutya, ránézett a nagybátyám képére, és elkezdett TUTULNI!!! Staffi tutlt, mint a farkasok. Ebben az a durva, hogy a nagybratyesz kedvenc állata a farkas volt. A képrõl meg nem ismerhette meg, mert nagyon kicsi volt rajta a nagybátyám.
Haveromnak a Rotija is, amikor bejött, ugyan ezt eljátszotta, csak õ ugatott. Ami különös, hogy akkor a Staffi már meghalt, és a képen, amire nézett, a staffi meg nagybátyám együtt vannak.
Érdekes volt egyszer: Kimentünk haverral temetõbe karácsonykor nagybátyámhoz. Egyik haverunkat is vinni akartuk, akinek a kezében meghalt nagybátyám. Csak õt nem hívtuk, mert skizofrén meg depressziós lett ettõl, ezrt inkább nem láttuk jó ötletnek kivinni.
Gyújtottunk 3 gyertyát, és az egyik elaludt mindig. Mondom, \"-Bazdmeg Holló, ez nem jó jel, valaki hármunk közül menni fog.\" Ekkor kijött a fák közül (a temetõ az erdõ szélén van) egy hófehér kutya, valami malamut szerûség, csak fehérben, és elkezdett ugatni. Gondoltuk, ez se lehet véletlen, hogy közel farkas kinézetû kutya jelenik meg pont akkor.
A haverunk, akit nem vittünk ki, 1 hét múlva, akkor szilveszterkor, öngyilkos lett.  :\'(

Az komoly. Kivánom, hogy nekem ne legyen ilyen.

Indi, ez nagyon kemény..
meg a többiek sztorijai.
Még olvasva is rémisztõ, nemhogy átélni..

Egyik ismerõsöm dög fáradtan (több mint 72 órát volt fent) elkezdett mesélni mindenféle ismeretlen emberekrõl. Betudtuk a fáradtság hatásának. Kérte, hogy hozzuk neki oda a telefonkönyvet. Mondom hozzuk, mi baj lehet. Kinyitotta a könyvet csukott szemmel egy oldalon, rábökött egy random névre (Kiss Péter) és mondta, hogy látja az embert és egy gombóc van a gyomrába. Mondom neszopass haver. Mondta, hogy hívjuk fel. Mondom hívjad. Kihangosította és mondta, hogy kit keres, és a csávó, elõzõ nap halt meg gyomorrákba. Mondanom sem kell, azóta sem tudom mi történt. Mert ezután 5 perccel a gyerek fogta magát és elment aludni.

Mi a? Ezek most tényleg megtörtént esetek?
Ilyeneket még nem észleltem, pedig rengeteg helyen voltam, de akkor sem észleltem hasonló jelenséget.
Nah megnézem mi a helyzet a temetõben. :whistle:
 

Hagyjad már magad, úgysem nem mész ki.

Na, most kirázott a hideg!
Gondoltam körbenézek a Szent Imre temetõben, nagy szélcsend is volt. Lerakom a kerékpárt, még le is lakatolom, majd
elõveszem a zseblámpát és körbe is néztem hogy van-e más valaki aki ellopja, leengedi a kerékpárt.
Megnéztem a telefont hátha rendetlenkedik-e, de nem.
Szép lassan megyek befelé, és semmit sem ill. senkit sem láttam. Már a temetõ határánál voltam, vártam 10 percet, és
semmilyen jelenséget, furcsaságot nem láttam/hallottam. Gondoltam ennyi elég is lesz mára, erre találkozok egy 64 éves
bácsival és kérdezi tõlem - Ugye nem a sírokat rongálod? Mondom nem. Elmeséltem neki amiért jöttem és egy meglepõ választ kaptam.
Minden nap kijár a felesége sírjához, és mindig mellette van és érzi hogy fogja a kezét. Kérdezte tõlem hogy van-e egy olyan
családtagom aki itt van eltemetve. Erre nemet mondtam, mert a Fehértói temetõnél vannak eltemetve. Megfogta a vállam
jó szorosan, és így szólt. - Akkor látogasd meg a sírják, és beszélgess vele.
Elfogadtam a tanácsát. Meg is köszöntem, majd elfordultam. Mentem pár lépést és eszembe jutott egy dolog.
Mivel a bácsinál nem volt semmilyen elemlámpa. Gondoltam hátha kell neki, erre felszívódott. Még jobban körbenéztem,
de egyszerûen nem láttam, és nem válaszolt vissza. Megnézem hány óra, erre a telefon meg nem válaszolt, és nem volt térerõ sem. Azonnal kifutottam onnan. Az utolsó mondatát nem fogadtam el, szóval nem tudom ebbõl mi lesz.

Nagymamám mesélte 1-2 hónapja, hogy éjjel ellátogatott hozzá egy démon, mondta, hogy arra kált, hogy a démon a hátán feküdt, és nagyon nyomta, és próbálta a szarván keresztül ráncigálni, de nem csinált semmit, azután mondta, hogy imádkozott, ekkor a démon elvileg elkezdett üvöltözni, és eltûnt. Elvileg olyan volt mint egy kecske, csak ember szerûen.