A zsidó állam közelmúltbeli rombolása a gázai övezetben újabb és újabb hullámokat vet – egyre érdekesebbeket. A nyugat-európai országokban érzékelhetõen felélesztette az antiszemitizmust, olyannyira, hogy az elmúlt hétvégén például már a német fõvárosban is sokezres „ellentüntetést” kellett szervezni. Mármint antiszemitizmus-ellenes tüntetést, melyen megjelent a német kancellár, az államfõ, az ellenzék irányítója és az összes jelentõs egyház vezetõje is.
Én ahhoz a vitához nem akarnék hozzászólni, hogy ki kezdte és miért, és hogy jogos volt-e az az erõ, amellyel Izrael fellépett, mert ezt úgyis mindenki másképp látja, a józan érveknek itt már régóta nincs helyük. Ezért vegyük csak a tényeket.
Több mint kétezer palesztin áldozat, többségük civil, és közülük is majdnem 600 gyerek. Tizenegyezer sebesült és közel félmillió olyan palesztin, akinek el kellett hagynia a lakóhelyét, mert az izraeli bombázások és szárazföldi erõk romba döntötték az életterüket (a Gázai övezet lakosságának 30 százaléka vált „hajléktalanná”). Ötvenezer lakás szorul újjáépítésre, 17 ezer megsemmisült.
Van, aki szerint húsz évig fog tartani mindent helyreállítani, és újabb kétszázig, de lehet, hogy kétezerig, amíg ebbõl béke lesz. Nyugodt lét, élet, és együtt lélegzés. Bár a jelek szerint nem is ez a cél…
Izraelben ugyanis (bár házak nem dõltek romba) most épp omladozik az az „épület”, amit évtizedek sziszifuszi országimázsmunkájával húzott magasra a zsidó állam. Kitört ugyanis az ottani Snowden-ügy, az izraeliek lehallgatási botránya. De azok, akik most ott kiteregetik a szennyest, már tanultak az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség volt munkatársának esetébõl. Nem magányos hõsök õk, merthogy nemcsak egy Snowden akadt, hanem többen vannak, összefogtak, és együtt, egyszerre tálaltak ki.
43-an!
Mert védettebbek, ha összekapaszkodnak. Ráadásul azt a leckét is megtanulták a jelenleg Oroszországban menekültként meghúzódó Edward Snowdentõl, hogy bár a nyilvánossághoz kell fordulniuk, de közben az ország vezetõihez is. Anélkül kiteregetni, hogy az általuk nyilvánosságra hozott információ konkrét személyeket sodorna veszélybe.
A 43 tartalékos számítástechnikai szakember, akik az izraeli hadsereg 8200 fõs elitegységéhez tartoznak (különbözõ katonai egységek mögé elbújtatott titkosszolgálati ernyõszervezethez), pár nappal ezelõtt megtagadták a szolgálatot. „Refjuznyik”-nak hívják õket Jeruzsálemben, olyanoknak, akik visszautasítják a parancsot. Nyilvános levelet írtak az izraeli miniszterelnöknek, melyben megindokolták a tettüket.
Hivatalosan az lenne a dolguk, hogy olyan palesztinokat hallgassanak le és figyeljenek meg, akik veszélyesek lehetnek a zsidó államra. Ehhez képest – áll a levélben – mindenki célpont. Minden palesztin.
Lehallgatnak mindenkit, figyelik az ártatlan, civil palesztinok internetes kommunikációját, gyakran még a szexuális szokásaikat is feltérképezik, a családi problémáikat, anyagi nehézségeiket, hogy utána ezeket a civileket az izraeli ügynökök megzsarolhassák, kollaboránssá tehessék, és amikor már a markukban vannak, akkor az õ kényszerû segítségükkel bomlasszák szét a palesztin társadalmi struktúrákat.
Mert ezek szerint Izrael részéröl (is) a káosz, a békétlenség és a feszültség az igazi cél – sosem a béke.