[hs width=300 height=300]http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2013/06/D__US20130607001.jpg[/hs]
Komoly kép, már mióta keresek 1 ilyet.
Kíváncsi vagyok bejut-e az országházba
 

Ameddig rossz idõ várható , lehet h elõ fordul , szeretik a parlamentiek a vizet szóval.

Sajtos Sándor Imre. Jól jegyezzük meg ezt a nevet és ezt az arcot. Õ Tahitótfalu polgármestere, azé a településé, amelynek lakosai napok óta heroikus küzdelmet vívnak a hömpölygõ Duna vize ellen. Homokzsákot töltenek, gátat emelnek, próbálják menteni, ami még menthetõ egy élet munkájából. Sok életébõl…
Tahitótfalu nagy bajban van: szombaton a víz egy gátat már áttört, házakat, pajtákat, pincéket árasztott el, eddig 35 embernek kellett elhagynia otthonát. De a nagy bajban nem maradt egyedül: érkeztek katasztrófavédõk, honvédek, önkéntes tûzoltók Kárpátaljáról és az Egyesült Államokból (utóbbiért hála a Baptista Szeretetszolgálatnak), számos civil Duna-kanyaron innen és túl. És szombat délután egy 140 fõs önkéntes csoport, akiket a Jobbik budapesti tagjaiból verbuvált.
Utóbbi társaság azonban épp csak lapátot ragadott volna, amikor a polgármester közölte velük, hogy õket senki sem hívta, nincs szükség rájuk. Elõször csak hitetlenkedve néztek, hiszen munka lett volna bõven, majd szépen sorban elsomfordáltak.
140 ember, akik nem csak pár jól beállított fotóért látogattak ki, amit aztán Facebookon lehet posztolni a haveroknak, hanem mert segíteni akartak. Azaz segítettek is, többségük napok óta kint van a gáton, mindenhol örömmel fogadták és megbecsülték õket. Mert még a legkreténebb, baltaarcú téeszelnök-ivadék faluvezetõnek sem jutna eszébe elküldeni dolgos kezeket, még ha azok börtöntöltelékek vagy haszonlesõ sztárpolitikusok is.
De a mi polgármesterünket, Sajtos Sándor Imrét nem ilyen fából faragták. Õ valószínûleg elõre számolt, és eldöntötte, nem szeretne ebbõl a PÁRT-ban kellemetlenséget, kínos kérdéseket. Hogy emiatt esetleg elsodor egy-két utcát a víz? Az legyen a paraszt dolga, aki túl közel építkezik a folyóhoz!
Évek óta látjuk, és megszoktuk már, ahogy a kereskedelmi média jobbikosokat, gárdistákat és polgárõröket csattogó bakancsokban masírozó félõrült neonáciknak titulál, és már meg sem lepõdünk azon, hogy rendre elfelejtenek beszámolni azokról az eseményekrõl, amikor bebizonyítják, miért is hordanak bakancsot. Amikor„mezõgazdasági tolvajokat” csípnek fülön a mezõn, vagy épp kint vannak a csúszós gátoldalakon, mint most. Mert ezzel ugye nem lehet riogatni, tehát el kell hallgatni. De idáig még egy választott elöljáró sem süllyedt olyan mélyre, hogy saját Jobbik-fóbiája miatt a kinyújtott segítõ kezet lökje el – nem saját magától – a választóitól.
Vajon milyen beteg lelkû ember kockáztatja saját települését és a benne élõ emberek életét? Milyen sátáni erõk munkálkodhatnak benne? Kiknek akar megfelelni, ki iránt érez felelõsséget, lojalitást és lelkiismeretet? Egyáltalán: hogyan létezhet ilyen ember?
Sokszor felemlegetjük, hogy a politikusok – és itt általában a kormánytisztviselõkre, országgyûlési képviselõkre gondolunk – mennyire elszakadtak az emberek megélt világától. De vajon milyen bizonyítványt állít ki rólunk az, ha egy ötezer fõs kisváros elsõ embere ilyen hiperûrtávolságra katapultált saját környezetétõl? És ki ezért a felelõs?
Mert könnyû szidni a politikusokat, de lassan fel kéne nekünk is tenni a kérdést, hogy kiknek és miért szavazunk bizalmat! És a „nincs jobb” nem mentség. Mert ha nincs jobb, akkor nekünk kell annak a jobbnak lenni.
Az ár egy idõ múlva elvonul, még pár napig itt hagyja a mocskát, de Sajtos Sándor Imre marad. És az õ mocskát semmilyen víz, semmilyen oldószer nem tudja elmosni. Csak mi, magunk.

\"Gyõrújfalu Mese a hõsies védekezésrõl és mindazokról, akik az önkéntesek áldozatkész munkáját semmibe véve a siker fényében díszelegnek... Történt, hogy tegnap megcsúszott a védmû oldala, s ezzel olyan helyzet teremtõdött, amely elõre vetített egy komolyabb katasztrófát. Ekkor önkéntesek hada a hivatásos védekezõkkel karöltve, fáradtságot nem kímélve dolgozott azon, hogy ne következhessen be a legrosszabb forgatókönyv. A segítõk között volt és magánkézben lévõ helikopter és annak pilótája Imre Lajos is, aki a fáradtsággal és az éjszaka sötétjével mit sem törõdve, hajnali fél kettõig hordta a zsákokat a gátra. Ekkor is csak azért szállt le, mert a gépen karbantartás kellett végezni... A hajnali nap sugarai már ismét a levegõben találták, fáradhatatlanul szállította a zsákokat a megfelelõ helyre. Igen ám, de közben érkezett a hír, hogy a honvédelmi miniszter meglátogatja a helyszínt. Mit lehet ilyenkor tenni? Gyorsan oda kell vezényelni az egész éjjel pihenõ honvédségi helikoptereket, s ezzel olyan színben feltüntetni a dolgokat, mintha õk lennének a helyzet kulcsai. Ne feledkezzünk meg a gáton dolgozó önkéntesekrõl sem! Természetesen õk sem mutatnak jól a hivatalos beszámolókban, ezért mindenkit leparancsoltak a munkák helyszínérõl. Már elõre várom mit fogunk látni, olvasni a különbözõ médiumokban... Magyarország én így szeretlek...
Ezúton is üzenem azoknak, akik erõn felül teljesítettek az éjszaka folyamán, hogy mi tudjuk, ha õk nem lettek volna akkor, ott, ma merõben más helyzetre ébredtünk volna!!! Köszönjük!\"

Segítünk!
Az árvíz okozta károk megelõzése érdekében felszólítjuk a lakosságot,hogy vigyen mindenki egy-egy vödör vagy kanna vizet haza a megáradt folyókból!
Akinek medencéje van többet is vihet!!
-Belügyminisztérium!
 

Ez most egy vicc volt vagy mi?

2012 augusztus 20-an orkán erejû szél és Pesten katasztrofális állapotok. 2013. március 15-en 3 méteres hótorlaszok és katasztrofális állapotok... 2013. június 4-en orkán erejû szél, tornádók, jégverés, és katasztrofális állapotok... 2013 június 4. árvíz, földrengések és katasztrofális állapotok. de lehet, hogy csak én vagyok összeesküvés-elmélet-fobiás
és akkor kifelejtettem a tegnapi özönvizet Pesten és térségében.

Valaki tud képet/vidit arról, hogy most hogy néz ki a Margit sziget? :d

Pócsai András Zsolt beszámolója:
\"Éppen csatárláncba álltak fel az emberek, hogy megrakodjanak egy teherautót homokzsákokkal, én pedig pont egy, a közegbõl igen csak kitûnõ fiatalember mellé álltam be (északiasan szõke haj és virító fehér bõr). Az egyik homokzsák, amikor adtam át neki, kicsúszott a kezembõl amire mondtam, hogy „Elnézést”, a válasz pedig a „No problem.” volt. Erre a következõ párbeszéd zajlott le:
– Oh, I see, sorry I thought you were Hungarian. (Ó, bocsánat, azt hittem, te is magyar vagy.)
– No, not exactly. (Nem, nem igazán.)
– Where are you from? (Honnan jöttél?)
– Norway. (Norvégiából.)
– So, what are you doing here helping with the sandbags? (Akkor miért segítesz homokzsákot pakolni?)
– I\'m on holiday. But this is more important... (Vakáción vagyok. De ez most fontosabb.)\"
index.hu