Szerző Téma: Turning Point: Fall of Liberty (Megtekintve 1176 alkalommal)

lusta19 · « **Dátum:** 2011. Október 10. - 18:44:05 »

Turning Point: Fall of Liberty
$\"width=500$ http://wallpapers.latestscreens.com/makeThumb.php?dir=1600x1200&game=turningpointfallofliberty&file=turningpointfallofliberty-03.jpg[/img]
Amikor Zeppelinek lebegnek át az USA halványkék egén, és MG42-es kerül a Szabadság-Szoborra… egy építõmunkás az utolsó remény!

Nagyjából az elsõ Call of Duty megjelenése óta hõbörgök magamban, hogy mennyire elegem van már a II. világháborús FPS-ekbõl. Mindig ugyanaz a szitu: egy háborús hõs-jelölttel kell szembeszállnunk a velejükig romlott fasiszta hadakkal, ugyanolyan helyzetek (robbantsd szét a tankot, persze gyalogosan; juss ás élve a gépágyúk kereszttüzén, amelyen még egy légy sem tudna áthatolni) között kell megállni a helyünket, és ugyanazon az oldalon harcolunk, sosincs lehetõségünk egy SS-tiszt vagy akár csak egy egyszerû Wehrmacht-katona bõrébe bújni, hogy vörösöket vagy jenkiket irthassunk. Az eltelt idõben tucatnyi ugyanilyen alkotás született, és már kezdtem elveszteni hitemet egy szebb jövõben, ám tavaly nyáron elkezdtek záporozni a sajtóanyagok egy olyan alkotásról, mely alternatív, eddig nem látott forgatókönyvet használva a II. világháború történéseit új szemlélet alá helyezi. Sajnos továbbra sem arról van szó, hogy egy magasrangú német tiszttel kellene ruszkikra vadásznunk kis Tigrisünk hátán, miközben Messerschmidt-ek szelik át az eget… de végre olyan szórakozást kapunk a pénzünkért, mely nem az n+1-ik bõrt rángatja le az aranytojást tojó tyúktól. Tessék megkapaszkodni: a nácik az Amerikai Egyesült Államok leigázására készülnek!

Történetünkben egy Dan Carson nevû figurát irányítunk, aki mellesleg egyszerû építõmunkásként tengeti életét – egyébként az eredeti tervek taxisofõrrõl szóltak, de úgy tûnik, meggondolták magukat a Spark Unlimited fura emberei, akiknek a Turning point az elsõ PC-s fejlesztése, de kellõ mennyiségû tapasztalatot szereztek már a csak konzolokra fejlesztett Call of Duty: Finest Hour-ral. Tehát, mint építõmunkás, békésen pakolgatjuk a habarcsot a már felhúzott acéloszlopok és betonelemek között egy épülõ felhõkarcolón, amikor a horizont felett fura dolgokat pillantunk meg. A kis fekete pontok olyan gyorsan közelednek, hogy meglepõdni sincs idõnk, máris egy horogkereszttel díszített vadászrepcsivel nézünk boldogan farkasszemet. Sejtjük is rögtön, hogy itt valami hatalmas baj lehet, ezért menekülõre fognánk a dolgot, de a robbanó falak és a fizika törvényeinek magukat megadó acélelemek ellenünk dolgoznak, ezért már az utcaszintre is mûvészet a lejutás. Sikeres menekülésünk után – ahogy azt illik -, finomíthatjuk is rögtönzött kickbox-tudásunkat az ejtõernyõjükkel balszerencséjükre éppen elénk érkezõ náci bakákon, majd MP50-esüket felkapva azonnal részt vehetünk a hadseregünk által szervezett civil ellenállási akcióban.

A Sparknál dolgozó fejlesztõk a maximumot kívánták kihozni magukból minden tekintetben, ezért jobbnak látták, ha a grafikus motor, a hangkezelõ rutinok és a fizikai engine kidolgozását egy tapasztaltabb fejlesztõcégre bízzák, így õk jobban tudnának magára a nagybetûs JÁTÉK-ra összpontosítani. A licencelt csoda pedig maga az Unreal3 Engine, joggal elvárhatjuk tehát, hogy a képernyõnkön hatalmas grafikai parádét, mozifilmekbe illõ jeleneteket és teljesen valósághûen megmunkált fizikát lássunk. Ezért is meglepõ, hogy technikai szempontból csak jól, de egyáltalán nem tökéletesen teljesít a Turning Point.

Ha szemrevételezzük magát a grafikát – természetesen maximális részletesség mellett, mert én megengedhetem magamnak -, néhol egész egyszerûen elképesztõ látvány tárul elénk: tessék csak megnézni mondjuk az elsõ szintet, ahol a magasból sasolhatjuk az egész várost, a tõlünk alig párszáz méterre elterülõ óceánt, valamint a felénk lebegõ zeppelinek és süvítõ repülõk sokaságát! Nagyon Pazar! Azonban ez a varázs csakhamar el is múlik, a késõbbi pályák ugyanis egy-két kivételtõl eltekintve szegényes tervezettségûek, tereptárgyakat alig tartalmaznak, de ami számomra a legnagyobb csalódást okozta: nagy nyílt terekben sem bõvelkednek. Idõnk egy részét kénytelenek vagyunk belsõ tereken, házakban, padlásonkon, csatornákban, aluljárókban bújkálva eltölteni, míg más alkalmakkor is korlátozva van mozgásterünk egy-egy szûk utcára, sikátorra, jó esetben hatalmas, de nagyrészt köddel eltakart udvarokra. Haragudnék is a fejlesztõkre, ha cserébe nem nyújtanának megfelelõ ellenszolgáltatást: a játék végig kiváló fps-értékekkel jutalmazott meg, még apróbb szaggatásokkal sem találkoztam, nagyon szép sebességekkel futott az egymagos PIV processzor ellenére is. Nem tudom, min tesztelhették az IGN emberei a játékot, akik már közepes részletességnél is hatalmas teljesítmény-visszaesésrõl beszéltek, de tény: nálam ragyogóan futott, nekem pedig azt kell leírnom ide, amit tapasztalok. :-)

Van viszont egy súlyosabb probléma, amivel szembesülnünk kell: gyakori, váratlan kilépések, fagyások nehezíthetik az életünket, olyan is elõfordult velem, hogy a magát makacsul megadó program az egész Visual C runtime-ot magával rántotta a teljes rendszerrel együtt, és csak a Reset segített. Ez azért is gáz, mert kevésbé kényes, pusztán zavaró programhibákkal (pl. script-bugok, vektorhibák stb., amik szabványproblémák egy játéknál) egyáltalán nem találkoztam, ergo szomorú, hogy sokkal komolyabb problémák orvoslására már nem maradt idõ, de az is lehet, hogy csak engem sorsoltak a fejlesztõk áldozatnak. Mint ismeretes, nem lehet a játékokat minden létezõ PC-konfigurációra optimalizálni, ezért mindig lesznek olyan gépek, melyeken egy adott program el sem indul, vagy legalábbis súlyosabb futási problémákkal küzd. Én évek óta nem találkoztam ilyennel, már vártam is, mikor történik az én gépemmel is hasonló. Úgy tûnik, most.

Rendkívül pozitív csalódásként ért a grafika egyes mozzanataival ellentétben a hangkezelõ rutinokba és az audio-részbe fektetett munka minõsége. Teljes Surround élményben lehet részünk még fejhallgatón keresztül is, ráadásként a zenék és a környezet hangjai is nagyon feelingesre sikeredtek. Egyedül a fegyverek lövéshangjai nem jöttek be nekem, de e tekintetben mindennel problémám van: a torkolattüzek gagyik, a fegyvermodellek kidolgozottsága vicces, de sajnos nagyon primitív a külsejük. A valódi II. világháborús német fegyverekhez egyébként semmi közük nincs, ugyanis kitalált darabok ezek (pl. MP50), de formatervezésükben nagyon hajaznak azok valódi (nevû és kinézetû) megfelelõire. Egyetlen gond van az audio-rutinokkal, hogy ezt a magas minõséget az integrált hangkártyák többsége nem bírja, nekem is berecsegett egy-két ponton a játék, pedig semmi gondot nem okoz a 7.1-es alaplapi hangkártyám számára mûködtetni egy 192 kHz-es zenei stúdiót sem.

ugrás a második hasáb elejére

Az irányítás a már jól megszokott FPS-sémákat követi. Kezdetben majdnem hanyattvágtam magam, ugyanis azt hittem, a játék kizárólag kontrollerrel irányítható – merthogy csakis ezt lehet átdefiniálni a Control optionsben. Szerencsére aztán fél óra szerencsétlenkedés után észrevettem a fent nevezett menüpont alatt egy másik menüt (Jóreggelt!), ahol végre megtörténhetett a billentyûzetkiosztás áhított módon történõ átdefiniálása. Az egérrel viszont már lehetnek gondjaink, az érzékenység nem csúszkán állítható, hanem alig pár fokozatban. Nekem a kettes fokozat túl lassú fordulást tett lehetõvé, a hármas pedig már túl gyors volt.

A fentebb megpillantható százalék után jócskán merülhetnek fel bizonyos kérdések a kedves olvasó fejében, azzal kapcsolatban, hogy miért is húztam le ennyire ezt a nagyszerû terméket, hiszen ezidáig szinte csupa jót írtam róla, néhány aprócska, szemet szúró bakit leszámítva. Nos, ravasz (és ünneprontó) módon úgy döntöttem, a végére hagyom a program leggyengébb pontjának ismertetését, ez pedig sajnos nem más, mint az egyik legfontosabb dolog: a játékmenet –és élmény.

Kezdõdnek a problémák azzal, hogy idõnk nagy részét mindig sok-sok másik ember (javarészt civilek, de néha katonák) között töltjük, azonban a kooperáció lehetõségei annyira szûkre szabottak, hogy gyakorlatilag totál egyedül kell megvívnunk hõsies harcunkat a náci hadigépezet ellen, mert azon kívül, hogy néha látjuk õket tipegni a frontvonal közelében, társainknak semmi köze hozzánk. Néha ugyan lövöldöznek egy picit, de ha segítség kéne, elfordulnak tõlünk, emellett nincs lehetõségünk utasítást sem küldeni nekik, bár ez talán némiképp érthetõ, hiszen mi csupán koszos munkások vagyunk, csak a torkolattûz másik végén. Ugyanakkor teljességgel hiteltelen, hogy a hadsereg vagy a speciális osztag mindig minket küld ki, hogy adjunk egy kis tüzet a tankok alá robbanóanyaggal, vagy rakétázzuk szét a támadó zeppelineket. Egy B-kategóriás Übersoldier 2 esetében még mókás is ez a fajta megközelítése a hõsiesség fogalmának, de ne feledjük, hogy a Turning Point-ot teljes áron kívánják ránk sózni a Codemasters fura urai.

Ha már a teljes ár szóba került: történetünk eléggé rövidkére sikeredett, easy fokozaton már 5-6 óra elég az egyjátékos kampány teljes kivégzésére. Persze lehet mondani, hogy ez bõven megfelel a Call of Duty 4 által nyújtott mennyiségnek, azt viszont ne tessék elfelejteni, hogy az Infinity Ward mûvészi alkotásában a potenciál legnagyobb része a szinte megunhatatlan és évekig nyüstölhetõ multiplayer módokban rejlik. A turning point viszont semmit nem tesz hozzá a teljes végigvitel után keletkezõ olthatatlan „tovább akarom játszani!” vágyunkhoz. Tartalmaz ugyan egy alapkiépítettségû multiplayert, de valahogy siralmas a dolog. Ki sem próbáltam, miután észrevettem, hogy soványka 3 darab térkép közül választhatunk és kizárólag Deathmatch-et vagy TDM-et nyomhat a maximum 8 játékos. Édeskevés.

Az a néhány óra azért elég kellemes emlékeket hagy felidézõdni az emberben, miután letudta, de ezzel együtt a szomorúság kiolthatatlan lángja is ott lakozik kicsiny szívében. A Single playert még lett volna hová fejleszteni, ugyanis a sztorinak nincs se eleje, se vége: Az intro hiányos és semmi felvezetõ küldetést nem kapunk, rögtön úgy ébredünk, hogy a Spitfire-ök már lövöldöznek és a Zeppelinek leárnyékolják a Szabadság-szobrot. Jó lett volna egy-két békésebb pálya az elejére (tutorialra ugyan nem vágyom, mert már annyit gyakoroltam ilyesmi pályákon, hogy a könyökömön jön ki, de mennyivel nagyobb izgalmat jelenhetett volna, ha kimegyünk építkezni, és a horizonton megjelenõ objektumokkal kapcsolatban kezdetben még sejtésünk sem lenne, hogy vajon micsodák). Ugyanígy a történet befejezése is csalódást okozott. Nem szeretném teljesen lelõni a „poént”, de azért ennyit mondanék: messze nem happy end, és karrierünket ugyan lezárja, de a történetet nem. Hatalmas ûr tátong a forgatókönyvben.

Sajnálom a Turning Point-ot, mert a Spark Unlimited biztos volt abban, hogy az év FPS-ét készítik el, ráadásképp a sztoriban is volt potenciál bõven. Aztán gyorsan kijózanodtak, mikor az Xbox Live Arcade-on megjelent játszható demót sorra negatív kritikák érték. De már nincs mit tenni, elfogyott a fejlesztésre szánható büdzsé, a Codemasters pedig kénytelen orosz rulettet játszani: vagy valami csoda folytán hatalmas siker lesz a Spark FPS-se, vagy pedig az oltári bukás miatt eme fejlesztõcégnek idejekorán leáldozott. Annyit azért el kell mondanom: a Turning point nem sikeredett csapnivalóra. Sajnálatos tény, hogy az alig pár órás játékidõ ellenére is képes idõ elõtt ellaposodni, és a kerettörténet adta lehetõséget a team képtelen volt teljes mértékben kiaknázni. Ennek ellenére egy nagyszerû shooter kapunk a Fall of Liberty képében, mely alacsony gépigénye ellenére szép grafikája, kiváló hangeffektjei és újszerû nézõpontja miatt kiváló választás lehet a játékosok casual-rétege és a profibb playerek számára is. Viszont vagyük figyelembe, mielõtt a vásárlás mellett döntenénk: A Turning point napjai meg vannak számlálva a gyenge multiplayer mód miatt, és az erõsen scriptelt, semmiféle új meglepetést nem kínáló egyjátékos kampány is csupán 1-2 végigjátszás erejéig nyújt élvezetet. A Turning Point: Fall of Liberty az utóbbi idõk egyik legérdekesebb, legélvezetesebb és legambíciózusabb FPS-e lehetett volna, tulajdonképpen nagyon jó is, ha nem vesszük figyelembe a vele kapcsolatban elõzetesen tett elvárásokat; de a végeredmény nincs összhangban az ígéretekkel és az AAA-kategóriás minõsítés elnyerésének feltételeivel, ezért csúnyán elvérzett. vmi

Pozitívumok: Gyors grafika, újfajta világháborús környezet, példásan kidolgozott audio-alrendszer

Negatívumok: A teljes végigjátszás nem tart tovább 6-7 óránál, de már ennyi idõ alatt is megunható, nagyon instabil

Trailer

Szerző Téma: Turning Point: Fall of Liberty (Megtekintve 1176 alkalommal)

lusta19

Turning Point: Fall of Liberty

James_Raynor

Turning Point: Fall of Liberty

01ToYoTa01

Turning Point: Fall of Liberty

JackBronson

Turning Point: Fall of Liberty

01ToYoTa01

Turning Point: Fall of Liberty

JackBronson

Turning Point: Fall of Liberty