Amióta bejelentették, hogy a hazánkban nagy sikerrel futott A szökés címû sorozatból is játék készül, sokak fejében az épp akkoriban komoly csalódásokat okozó Lost-Via Domus sejlett fel.
Aztán kiderült, hogy a fejlesztést a Ubisoftnál azért jóval kisebb tapasztalattal bíró Deep Silver végzi és ráadásul az elsõ képek is nagyon baljós képet festettek a programról. Ám a napokban befutott egy igen látványos és hangulatos trailer, mely reményeket ébreszthetett a rajongókban. Ma pedig az egyik német magazin munkatársa lehetõséget kapott a Prison Break: The Conspiracy tesztelésére és véleménye alapján a játék nagyon jó lett.

Kezdjük az elején. A The Conspiracy története az elsõ évadot öleli fel. Ez az az idõszak, mikor is Michael Scofield magára tetováltatja a hírhedt térképet, majd lecsukatja magát a híres Fox River börtönbe, ahol testvére is raboskodik. A játékos egy Tom Paxton nevezetû ügynököt alakít, akit A Cég azért küld, hogy kiderítse Michael valódi szándékait.
A történet elõrehaladtával Paxton minden fontosabb történésnél jelen lesz majd és így egy másik perspektívából is látjuk a már ismert jeleneteket. Ráadásul most az is kiderül, hogy hogyan jutott Scofield a létfontosságú gyógyszerekhez - természetesen a mi segítségünkkel. A sorozatból ismert összes szereplõvel kapcsolatba kerülünk, a pszichopata Zsebessel már az elsõ percben. A kritikus szerint a történet (melyet a szériából 81 részt is jegyzõ Paul Scheuring készített) még a legmegszállottabb rajongóknak is tartogat újdonságokat.
A Prison Break: The Conspiracy teljesen lineáris játékmenettel bír, ám azért bizonyos szabadságot kapunk, de aki GTA-szerû mászkálásra számított a börtönben az nagyot fog csalódni. Bizonyos szabadidõs tevékenységeket ûzhetünk (lemehetünk edzeni a terembe, pénzért verekedhetünk vagy kisebb mellékküldetéseket is elvállalhatunk), ám ezek nem befolyásolják a közel 8 órás fõ történeti szálat.

Egy börtönben játszódó játék nem létezhet verekedés nélkül, melyet teljesen leegyszerûsítettek az alkotók. Van egy gomb a kis és egy nagy ütésnek, egy az ellentámadásnak, egy a kitérésnek és végül egy a rúgásnak. Ezek közül mindet tudjuk majd használni már a kezdetekkor - mondjuk egy képzett ügynöktõl ez az alap, ami elvárható. Verekedni viszonylag sûrûn kell, fõleg a börtönlázadásos küldetésnél, ahol minden 10 méternél nekünk ugrik egy másik rab.
A harc élvezetes, ám egy idõ után - ami olyan fél óra lehet - már elég unalmas. Minden ellenfélnél ugyanazt a kombinációt alkalmazva gyõztünk, ráadásul egy-két jobb ütés után felbukkan egy QTE, mikor is a megfelelõ gombokat lenyomva nagyobbat tudunk sebezni. Ennél élvezetesebb a lopakodás, mikor is faltól falig, ajtótól ajtóig osonunk az õrök és a lámpák között. Sajnos az MI nem áll a helyzet magaslatán, így nagyon könnyen át lehet verni.