http://www.gamers.hu/wp-content/uploads/2012/05/8580SleepingDogs_Screen_Hook.jpg[/img]
http://www.cinemablend.com/images/gallery/s45345/Sleeping_Dogs_13442008141880.jpg[/img]
http://www.abandofgamers.com/storage/Sleeping_Dogs_13442008158654.jpg?__SQUARESPACE_CACHEVERSION=1346713349255[/img]
Történetünk Fõhõse Wei Shen, a beépített rendõr, aki olyan régóta volt már bûnözõk között, hogy szinte már õ is azzá vált. Klasszikus történet ez, nincsen benne semmi eredeti, a szuperjóképû, szuperjófej, Amerikában felnõtt, szíve szerint mégis vérbeli kínai srác, aki õrlõdik a rend õrsége, és a gyerekkori bûnözõ kölköknek ígért hûsége között. Láttunk már ilyet a Donnie Brascoban, láttunk már sok helyen, fõszereplõként átélni mégis újra és újra örökzöld élménynek számít.
Akárcsak a True Crime-sorozat, úgy természetesen a Sleeping Dogs is csak egy GTA-klón, nem vitás, ezen összeveszni felesleges, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy a GTA teremtett egy stílust, amit némi siker reményében sokan megpróbálnak követni, ezek közül cikkünk alanya igencsak jól teljesített. Igaz, nem hozhatunk fel semmi olyan különösebb tulajdonságot, ami miatt eredetibb vagy jobb lenne, mint a megérdemelten kasszasiker Nagy Autólopás. Összességében nézve azonban, játékélmény szempontjából meglepõen jó lett.
A demóban is kipróbálható harcrendszerre különösen nagy hangsúlyt fektettek a készítõk, igaz, ez se mondható túlságosan eredetinek, hiszen a leginkább csak két gombot használó Batman bunyózásaira emlékeztet. Ahogyan korábban azt már az új Pókembernél is írtam, veszélyes egy ilyen rendszert leutánozni, hiszen, ami jól mûködött az eredetiben, koránt sem biztos, hogy nálunk is jól fog. A támadunk- és ellentámadunk-szisztéma alapvetõen jól hozza a kötelezõt, az egyetlen gondom csak a gombfigyeléssel volt, hiszen a játék nem mindig veszi észre, ha nyomtunk ellentámadást, míg a Batman esetében kivétel nélkül mindig. A különösebb problémák akkor kezdõdnek, amik valami speckó mozdulatot szeretnénk véghez vinni, mert mondjuk éppen szintet léptünk, és ki szeretnénk próbálni az új mozdulatunkat. Na, ekkor jönnek a gondok, hiszen ebbe a végtelenül egyszerû, kétgombos rendszerbe nehezen fekszenek bele ezek a „nyomjunk több gombot együtt a megfelelõ pillanatban, majd hirtelen nyomjunk egy harmadikat is” dolgok. Nem fogja mindig megcsinálni az emberünk, amit szeretnénk, és sokszori kudarc után inkább a legegyszerûbb mozdulatoknál maradunk. Emiatt a fejlõdésnek nem sok értelme lesz, hiszen mindig csak ugyanazt fogjuk csinálni, beleverjük ellenfeleink fejét a falba, betonba, vagy éppen ami a közelben akad. Nem tud kialakulni egy olyan gyönyörû verekedéses jelenet, mint ami a Batmanben rendszeresen, mikor mozdulataink szinte már szimfóniaszerûen szólnak a brutalitás virtuális színpadán.
Lehet, hogy velem együtt ti is csalódni fogtok egy kicsit a harcrendszerben, de hogy a vezetés élményével semmi gondotok nem lesz, abban biztos vagyok. Legyen itt szó motorról vagy éppenséggel autóról, vezetni Hongkongban elképesztõen élvezetes. Igaz, a forgalom pont fordítva van, mint nálunk, ami eleinte kissé fura jeleneteket fog képezni, de én inkább csak nevettem rajta, minthogy idegeskedjek. Vezetni a városban nagyon hangulatos, fõleg, mikor meghalljuk a rádióban a kínai rap, vagy éppenséggel rock muzsikákat. Illetve ekkor fogjuk csak látni igazán, hogy milyen hatalmas a bejárható terület, milyen rengeteg felfedeznivalóval és gyûjtögetnivalóval lesz dolgunk.
Az alap rendõri és bûnözõ küldetéseken kívül számtalan mellékszállal találkozhatunk majd, a város tele lesz segítségre szoruló emberrel. A karakterfejlõdést is nagyon jól kitalálták, hiszen külön fejlõdünk, mint rendõr, külön, mint bûnözõ, harcmûvész, illetve ott lesz még az általános face-szintünk is, ami tulajdonképpen mindentõl fejlõdik és a játékmenet tekintetében nagyon fontos képességeket nyújt nekünk minden egyes szintlépésnél. A gyûjtögetõ életmódot szeretõ emberek egyenesen el lesznek ájulva, hiszen akadnak majd pénzes táskák, életerõ szentélyek, harcmûvészeti szobrok, illetve kamerák, amiket meghackelve nyakon csíphetünk pár rosszfiút.
A Sleeping Dogs számomra a nyár nagy meglepetése volt, nem számítottam semmi extrára, és egy igazán nagyon élvezetes játékot kaptam cserébe. Igaz, hogy csak egy GTA-klón, igaz, hogy nem nagyon tud semmi eredetit felmutatni, de ahogyan azt már sokszor megmondtam, ötletet lopni nem bûn, ha azt jól csinálják. A szereplõk szerethetõk, az õket szinkronizáló színészek igazán minõségi munkát végeztek, a történet magával ragadó, az egyetlen gond vele talán csak a hosszában rejlik. Ennél a stílusnál egy kicsivel tartalmasabb sztorihoz vagyunk hozzászokva. Minden hibájával együtt azonban a végeredmény egy igazán jó játék, melyet érdemes beszerezni!
Elõzetes: