Érdekes dolog, hogy amikor már úgy tûnt, elkezdjük megemészteni a tényt, hogy a klasszikus Need for Speed halott, és soha nem jön vissza, s ennek megfelelõen elkezdtük kõkeményen élvezni az újabb generációt képviselõ Hot Pursuitot és a Shiftet, pont ez történik. Hogy mi? Nos, az, hogy pont az „eredeti” Need for Speed-hangulat sárba tiprásával és a borzalmas Underground 2 és Most Wanted-játékok elkészítésével több rendbeli vádpontban bûnös Black Box elhozza nekünk a The Runt, ami hangulatban messze közelebb áll a NFS 3-4-5-höz, mint bármi más az utóbbi évekbõl.  Sajnos azonban örömünk nem lehet teljes, a The Run ugyanis alapvetõen egy rossz játék.

Amit én sajnálok a legjobban, mert hosszú-hosszú idõ óta nem érdekelt ennyire Need for Speed, mint ez. Annyira érdekelt valójában, hogy még a nyáron összekapargattam róla minden akkor elérhetõ információt, és karcoltam nektek egy elõzetest. Fáj tehát, hogy végül ennyire balul sült el a The Run, ami több tényezõnek tudható be. Menjünk szépen végig rajtuk, kezdve a történettel. A Black Box úgy harangozta be a játékot, mint az elsõ Need for Speed (és az elsõ autós játék) igazi sztorival, karakterekkel, és ezt kiegészítendõ, gyalogos részekkel, hogy igazán kihangsúlyozzák: ez bizony több, mint egyszerû gázpedál-taposás.

A készítõk írtak is egy kétperces felvezetõ részt, ahol látjuk fõhõsünket, Jacket, amint épp az autójával együtt össze akarják zúzni, mert úgy tûnik, nagyon felbosszantotta a maffia egyes tagjait. Végül megmenekül, s az egyetlen esélye a túlélésre, hogy benevez a The Run néven induló hatalmas illegális futamba, mely az Egyesült Államok nyugati partjától, San Franciscótól, a keleti parti New Yorkig megy, s melynek pénznyereményébõl nyilvánvalóan… tudna valamit csinálni, amivel kimászik a sz*rból. Mert sajnos az nem derül ki, hogy Jack mit tett, amiért a \'Friszkói maffia végigkergeti az egész országon, sõt, valójában a nyitójelenettõl eltekintve egyáltalán nincs is történet a játékban. Néha akadnak borzalmasan rosszul megírt párbeszédek, amikbõl semmi nem derül ki, csak azért vannak, hogy Jack keményebbnek tûnjön tõlük.

A másik dolog, ami jó elõre megijesztett sok NFS-rajongót, az a gyalogos részek bevezetése. Nos, ezek még rosszabbak, mint arra elõre számítani lehetett, de szerencsére nincs belõlük sok: ha jól számoltam a játék során összesen három vagy négy, maximum másfél perces szekvencia erejéig kerülünk ki a kocsiból. Szabad mozgásról szó sincs, sima és felesleges átvezetõ jelenetek ezek, idegesítõ QTE-gombnyomogatással. Ezzel tehát letudtuk azt a két újdonságot, amelyekkel állítólag az új NFS-nek ki kellett volna emelkednie a „sztenderd” autós játékok tömegébõl, de sebaj, talán majd a gigantikus parttól-partig verseny kárpótol mindenért.

Nem teljesen. A The Run kampány tiszta játékideje ugyanis kereken 2 óra, amit a rengeteg töltõképernyõ bámulása felvisz olyan 4 óra körüli idõtartamra. Az ötlet itt alapvetõen az lett volna, hogy ahogy haladunk nyugatról keletre, az adott helyszínnek megfelelõen folyamatosan változik a környezet, miközben nekünk a 200 fõs mezõny végérõl elõre kell verekednünk magukat, mire elérünk New Yorkig. Ebbõl az elsõt remekül sikerült megvalósítani: ahogy kitörünk San Franciscóból, a hat versenyenként váltakozó szakaszok mind-mind más terepet kínálnak. Hosszú autópályás száguldásuk, a Death Valley halálosan száraz sivatagi útjai, az Aspen-környéki havas hegységek, a közép-amerikai síkságok, New Jersey külsõ, erdõs tereületei mind-mind fantasztikusan hangulatosak, s ahogy ezeken a tájakon száguldozunk, rájövünk: ez az igazi, klasszikus NFS-hangulat!

A The Runt többféle versenytípus folyamatos váltakozása dobja fel: akadnak klasszikus 6-os vagy 8-as versenyek, eliminator-futamok, ahol az idõ lejárta elõtt magunk mögött kell tudnunk az ellenfelet, különben kiesünk, párbajok, ahol elnyerhetjük az ellenfelek kocsiját, illetve olyan szakaszok, ahol csak az idõ ellen kell futnunk, hogy beérjük a mezõnyt. A The Run ügyesen váltogatja a rendelkezésére álló versenymódkat, így nem érezzük a dolgot annyira repetitívnek. S ahogy éppen egy párbaj közben száguldunk lefelé a hegyrõl, az éles kanyarokban fordulva, a gyönyörû tájat bámulva, már-már elhisszük, hogy a játék mûködik. De sajnos nem.

Mindent tönkretesz ugyanis az autók totálisan borzalmas kezelhetetlensége, és a mellé társuló, lassan reagáló, válaszképtelen irányítás. S ez a két dolog, azt hiszem, a legsúlyosabb hiba, amit egy autós játék csak véteni tud. Hatalmas probléma, hogy a The Run közben nem az adott verseny miatt izgulunk, hanem azért, hogy vajon meg tudunk-e küzdeni az iszonyatos kontroll gyötrelmeivel. Pedig nem kellett volna messzire menni: a házon belüli Criterion ugyanis mestere a dobfeszes árkád autósjátékok irányíthatóságának és a valós autótípusok eltúlzott, de élvezetes viselkedésének megvalósításában.

Emellé társulnak a borzalmasan szkriptelt, csaló ellenfelek és rendõrök. Egyszerûen röhej, és nem hiszem el, hogy 2011-ben olyan még elõfordulhat, hogy egy nyílegyenes úton 290-nel nitrózok a világ egyik leggyorsabb autójával, a Pagani Huayayarararával, és a rendõr a sztenderd Ford járõrautójával úgy megy el mellettem, mintha szó szerint állnék. Csak azért, hogy aztán befaroljon elõttem, és hatalmas ütközés legyen a dolog vége, vagy azért, hogy egy társával olyan blokádot alkossanak, hogy közöttük pont el lehessen menni. De nem lehet, a rossz irányítás miatt. Az ellenfelek is a szokásos, korábbi NFS-ekben már tapaszalt módon viselkednek: lassan mennek, amíg utól nem érjük õket, s miután szintén elnitrózunk mellettük maximum sebességgel, pár másodperc múlva úgy elõznek vissza, hogy az a fizika, a logika és a józanész minden paraméterével együtt felfoghatatlan.

De van még más is. A játék megengedi, hogy nehézségi szinttõl függõen néhányszor (normálon ötször) reseteljük az eseményeket a legutolsó ellenõrzõponton mentett részig, ha esetleg végzetes karambol, vagy más szörnyûség áldozatai lettünk. A probléma, hogy a játék automatikusan és kötelezõ módon vissz*rak minket, ha akár csak egy méterre elhagyjuk pályát bármilyen irányba, így gyakorlatilag elveszi tõlünk a lehetõségeket, hogy akkor reseteljünk, amikor tényleg szükségünk lenne rá. Ez kombinálva az – ismétlem magam – horrror irányítással és kezelhetõséggel azt eredményezi, hogy a szûk, kanyargós pályákon a játék gyakorlatilag nem mûködik. S mi történik, ha végeztünk a The Run játékmóddal? Nos, tolhatunk kihívásokat medálokért ugyanazokon a pályákon, illetve ugyanezt megtehetjük online is az Autolog-rendszeren keresztül. És ennyi. Nincs szabad versenyzési lehetõség, meg semmi hasonló, bár nem is látom be, hogy miért pont ezzel a játékkal töltenénk az idõnket az egyébként is túlzsúfolt ünnepi szezonban.

De vannak még problémák. A Battlefield 3-ból átvett Frostbite 2.0 motor ellenére a játék nem valami szép. Kifejezetten ciki például, amikor néhány átvezetõben a szélvédõn keresztül mutatják fõhõsünket, amint az egyenesen a ’90-es évekbõl átmentett, nyolcszögletû, fix pozícióba állított kormánykeréken húzogatja a kezét, mintha kormányozna. Az autómodellek sem kifejezetten mutatósak, a táj viszont korrekt. Sajnos ezzel együtt az fps-szám viszont közel sem elég, egy ilyen gyorstempójú száguldozós anyagnál mindenképp szükség lenne a stabil 60 képkockára a 30 helyett, amit a The Run – jobb esetben – teljesíteni tud. A tájegységenként változó, a környék hangulatához igazodó soundtrack viszont szimplán fantasztikus.

Tehát, tegyük tisztába a dolgokat. Amennyire csak lehet objektíven nézve a The Run nem érdemli meg a fent látható pontszámot, ugyanis pont a legfontosabb dologban, a játszhatóságban szerepel le csúnyán. Ennek ellenére, valami furcsa módon sokszor mégis élveztem, s habár egy éven belül a harmadik Need for Speed-címet kapjuk, a Black Box tisztességesen eltér azoktól, és hosszú évek óta elõször hozza vissza nekünk azt, amiért az NFS-t eredetileg megszerettük. A pontszám tehát egyfajta bizakodás a jövõre nézve: reméljük kapunk még ilyet, s azt is reméljük, hogy az sokkal jobb lesz.
Gépigény:
Minimum:
OS: Windows Vista SP2 32-bit
DirectX: DirectX 10
CPU: 2.4 GHz Intel Core 2 Duo vagy ezzel megegyezõ AMD
Memória: 3 GB
HDD: 18 GB
VGA (AMD): 512 MB RAM ATI Radeon 4870 vagy jobb
VGA (NVIDIA): 512 MB RAM NVIDIA GeForce 9800 GT vagy jobb
Ajánlott:
OS: Windows 7 SP1 64-bit
DirectX: DirectX 11
CPU: 3.0 GHz Intel Core 2 Quad vagy ezzel megegyezõ AMD
Memória: 4 GB
HDD: 18 GB
VGA (AMD): 1024 MB RAM ATI Radeon 6950
VGA (NVIDIA): 1024 MB RAM NVIDIA GeForce GTX560
Forrás Gamekapocs.hu

Az Underground 2 és a Most Wanted borzalmas? Pont, hogy a többi egy sz*r...Nekem az NFS szériából csak ez a 2 játék hozta el azt a játékélményt, amit máshol nem találok meg. A The Run egy agyon scriptelt SZ*R játék.. Monoton, semmi újdonság nincs benne. De a Most Wanted-be minden benne van. (Kivétel a széleskörû tuningolási lehetõség, de a játékélmény kárpótolta.) Az Underground 2-be meg pont a sok lehetõség tetszett benne. A rohadt csomagtartót is fullosra tuningolhattad. A The Run-ba meg választhatsz pár színbõl és 3 kasztni tuningból.... Ez mi már? És még az MW meg az U2 a borzalmas...
Na meg egy picit is kimész a pályáról egybõl újra rak. Az utolsó pályánál látszik meg a script nagyon. Régen nem csinál már jó játékot az NFS.
 

Szinte ugyanez a véleményem, nekem a Carbon is bejön, az izomautók miatt

---

A The Run-t még nem próbáltam, de a SHIFT2 után biztos jó

Szinte ugyanez a véleményem, nekem a Carbon is bejön, az izomautók miatt
 

A Carbonnal annyi volt a bajom, hogy rövid.

uhh hát szerintem ez a legütõsebb NFS a többi unalmas itt legalább egy kicsit lehet élvezetünk a emberel rohangálni
én kivittem és csak ajánlani tudom mindenkinek

Underground 2, Most Wanted, Carbon, Undercover. Ezekben az volt a jó, hogy kimehettél a városba és szabadon azt csinálhattál amit akartál, nem olyan, hogy csak egy kijelölt útvonalon mehetsz és csak versenyben, hanem pl.: alaposabban megnézheted a várost és az épületeket meg ilyenek. Nem voltak határok, arra mentél amerre akartál. Aztán ugye jött a Shift amirõl ne is beszéljünk, Hot Pursuit ami majdnem ugyan az mint a The Run. Igen, közben ottvolt a World, de konzolra nem adták ki meg csak neten lehet játszani. Akkor lett volna ez jobb, ha megcsinálják a szabad kóborlást benne, mert hát ugye ez egy elég nagy map és elég kemény lett volna egyszerre végigmenni rajta