A japán alvilágra koncentráló Yakuza sorozat tagjai kisebb hibáik ellenére mindig a minõségi akciójátékok táborát gyarapították, és bár kitörõ üzleti sikert nem aratott velük a Sega, az évek során szép kis rajongótábort épített ki magának a széria. Ez talán nem is olyan meglepõ, hiszen a sandbox játékmenet, a kiválóan megvalósított japán hangulat és az élvezetes harcrendszer olyan egyveleget alkotott, aminek nem igazán volt konkurenciája. A negyedik részt követõen azonban úgy tûnik kissé kifogytak a fejlesztõk az ötletekbõl, ezért készítettek egy nem kanonikus folytatásnak minõsülõ spin-offot, amiben megpróbálták meglovagolni az éppen népszerûsége csúcsán lévõ zombis témát. Ez lenne hát a Dead Souls, amely bemutatja, hogy milyen is lenne egy zombi-apokalipszis a Yakuza világában.
http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Yakuza%20Dead%20Souls/yakuzads1.jpg[/img]
Aki játszott a negyedik résszel, az tudja, hogy már ott is megpróbáltak újítani a készítõk, ugyanis a korábbi játékokkal ellentétben nem egy, hanem rögtön négy irányítható karakter is helyet kapott a programban. Bár néhányan szentségtörésnek tekintették, hogy a legendás Kazuma Kiryu mellett más fõszereplõje is volt a játéknak, a legtöbben egyetértettek abban, hogy az eltérõ harcstílusú hõsök bevezetése jó ötlet volt fejlesztõk részérõl. A Dead Souls újabb lépést tesz a változás útján, ugyanis nem elég, hogy továbbra is négy karakterre koncentrál a játék, a közelharcra összpontosító harcrendszer helyett a tûzharcokra került a hangsúly, ergo egy shootert csináltak a spin-offból. Szerencsére a Yakuza széria egyéb jellemzõi keveset változtak, így ezúttal is rengeteg minijáték, több tucat mellékküldetés, ismerõs helyszínek és karakterek várnak ránk, ha adunk egy esélyt a játéknak. Az imént említett, jó útra tért yakuza, Kazuma Kiryu természetesen nem maradt ki ebbõl a részbõl sem, visszatért a negyedik részbõl az uzsorás Shun Akiyama, viszontláthatjuk a nem teljesen százas Goro Majimat, illetve a Yakuza 2 fõellenségét, Ryuji Godát is, ám ezúttal már a mi irányításunk alatt. Sajnos az egyel korábbi játékkal ellentétben nem kap minden karakter egyedi harcrendszert, a mozdulatok, támadások 99%-a megegyezik a szereplõknél. A különbség mindössze annyi, hogy mindenkinek van egy saját fegyvere. Akiyama dupla pisztollyal hódít, Majima egy spéci sörétes puskával, Goda egy nagyon hatékony, a karjába beépített gépágyúval oszlatja a tömeget, a jó öreg Kiryu pedig egy távcsöves puskát vehet kézbe.
A történet szerint egyik nap Kamaroucho utcáit élõhalottak árasztották el, amelyek mint kiderül nem egy véletlen baleset folytán „jöttek létre”, hanem valaki fegyverként akarta felhasználni õket az egyik klán ellen. A sztori sajnos ezúttal nem sikerült valami fényesre, ami a Yakuza játékokat ismerve fájó pontja a programnak. A sorozat korábbi részeinek történetét a családok közötti machinációk és a politikai manõverezések tették érdekessé, melyek bár meg-megcsillannak a Dead Souls-ban is, érezhetõen háttérbe szorulnak, utat engedve a zombimészárlásnak. Ennél is rosszabb, hogy a fejlesztõk arcátlanul másoltak le más, hasonló témájú alkotásokat. A különleges mutánsok például szinte ugyanúgy néznek ki és viselkednek, mint a Left 4 Deadben a tank, a witch, a hunter és a boomer, csak épp a nevük más. De a Resident Evil is beköszön, lévén az egyik ellenség kiköpött mása a licker nevû lénynek. Ami a sztori hosszát illeti, ha csak a fõszálon rohanunk végig, akkor 9-10 órát fogunk eltölteni az új Yakuza játékkal, ám ha minden apró mellékküldetést meg akarunk oldani, akkor ehhez nyugodtan hozzá lehet adni még egyszer ennyit. A másodlagos feladatokat egyébként nem mindig egyszerû megtalálni, ugyanis ha nem figyelünk oda a környezetünkre és az NPC-kre, akkor könnyen elmehetünk mellettük, mivel a program nem jelzi nagy felkiáltójellel, ha valakinek segítségre van szüksége. Aki tehát maximálisan ki akarja pörgetni a játékot, annak ajánlott mindenkivel beszélnie, és a város minden boltjába betévednie.
http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Yakuza%20Dead%20Souls/yakuzads2_t.jpg[/img]
Ahogy azt már említettük, a játékmenet óriásit változott: búcsút mondhatunk a kombók tucatjait felkínáló közelharci összecsapásoknak, a filmszerû bunyóknak. A Dead Souls bizony ízig-vérig shooterré vált, még akkor is, ha afféle másodlagos támadási formaként lehetõségünk van bevinni egy-egy pörgõrúgást, vagy lábsöprést. A ránk támadó zombik tucatjai ellen ezek nem túl hatékonyak, így ajánlott inkább a lõfegyverekre hagyatkozni. Ezen a ponton üti fel fejét a program legnagyobb hiányossága, ugyanis a fegyverek kezelése szörnyen gyengére sikerült, már ami az irányítást illeti. Mintha a fejlesztõk nem játszottak volna egy TPS-sel sem az elmúlt években. A Resident Evil óta tudjuk, hogy a japánok még mindig elõszeretettel használják azt a játékmechanikát, hogy csak akkor tudunk pontosan célozni, ha megállunk, és ez így van a Dead Souls esetében is. Ez még önmagában nem is lenne rossz dolog, csak épp a célzást a bal analóg karra tették a készítõk, márpedig minden valamirevaló shooter esetében evidens, hogy annak mindig a jobb karon kell lennie. A másik célzási mód az automata célzás, ilyenkor tudunk mozogni is, viszont szinte egyáltalán nem tudjuk befolyásolni, hogy pontosan kire lövünk. Ráadásul, amikor lenyomjuk a célzás gombot, akkor gyakran nem oda néz a kamera, ahova mi szeretnénk, így nem egyszer mutattuk a hátunkat a zombiknak, ahelyett, hogy a képükbe toltunk volna egy sörétes puskát. Mivel általában nagyszámú élõhalott hordával kell szembenéznünk, és gyakran szûk helyeken kell harcolnunk velük, szinte kötelezõ lett volna egy hatékony, kézre álló irányítást összehozni, ám a Dead Souls csúfosan leszerepelt e szempontból. Ezt a hiányosságot nem menti meg a Heat Sniping névre hallgató támadási forma sem. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy ha harc közben feltöltõdik egy bizonyos kijelzõ, akkor a háromszög gombot lenyomva felrobbanthatunk egy-egy tárgyat (olajoshordó, gázpalack stb), ami nagyfokú pusztítást okoz az ellenfelek között. Ehhez mindössze egy quick time eventet kell teljesítenünk, ami az elsõ pár alkalommal még izgalmas, a sokadik támadás után már inkább csak felesleges idõhúzásnak tûnik.
Az elõzõekben leírt, igencsak középszerûre sikerült irányítás ellenére mégis voltak olyan pontjai a játéknak, amikor élvezettel róttuk Kamaroucho utcáit, és elviseltük a monotonná váló zombivadászatot, ugyanis a negatívumok ellenére a Dead Souls bizony még így is egy igazi Yakuza játék. Amikor nem épp az élõhalottakra vadászunk, akkor ugyanúgy el lehet veszni a város nyújtotta lehetõségekben, mint korábban. Végrehajthatjuk a mellékküldetéseket, amik között vannak igen érdekes és több szakaszból álló darabok is, illetve bejárhatjuk a város szórakozóhelyeit, ahol különféle minijátékokat (billiárd, darts, karaokee, szerencsejátékok, stb.) játszhatunk. Mivel a város egy az egyben ugyanaz, mint az elõzõ Yakuza részekben, így a korábban elérhetõ lehetõségek itt is adottak lesznek, kivéve, ha az adott helyszínt lerombolták a zombik. Annyit itt érdemes megjegyezni, hogy bár szívesen tértünk vissza Kamaroucho ismerõs helyszíneire, nem ártott volna néhány új terület is, mint például a Yakuza 3-ban, ahol lehetõségünk volt meglátogatni egy másik várost. Megmaradt viszont a karakterfejlesztés, hiszen a képességpontok gyûjtésével több új mozdulatot is meg tudunk nyitni (bár nem annyit, mint a korábbi játékokban), és extra tulajdonságokra is szert tehetünk. Mindemellett fejleszthetjük a felszerelésünket, vehetünk páncélt, és egyéb kiegészítõket, hogy minél nagyobb eséllyel vegyük fel a harcot az élõ húsra vadászó zombik ellen. Jópofa húzás volt, hogy a fejlesztéseket, moddolást ugyanaz a karakter végzi, aki a harmadik részben is segített minket, és természetesen emlékezik is ránk a kis gengszter.
http://ipon.hu/_userfiles/Image/Dragon83/Yakuza%20Dead%20Souls/yakuzads3_t.jpg[/img]
Ha szemügyre vesszük a látványvilágot, akkor annál is megfigyelhetjük, hogy vérbeli Yakuza játéról van szó, ám ebben az esetben ez sajnos nem dicséret. A Dead Souls ugyanazt a motort használja, amit a Yakuza 3 és 4 is, és szinte teljesen ugyanúgy fest az új rész, mint a korábbiak, nem nagyon tapasztalható fejlõdés. Márpedig ami pár évvel ezelõtt még jól festett a képernyõn, azt mára kikezdte az idõ vasfoga. Az arcok kidolgozottsága a fõszereplõknél nem sikerült rosszul, de a többi karakter esetében a játék össze sem hasonlítható például egy olyan nagyágyúval, mint az Uncharted 3. A környezet megjelenítése sem fejlõdött semmit az elõzõ epizódokhoz képest, ráadásul a framerate sem teljesen stabil, a nagyobb robbanások következtében kialakuló füstfelhõ néhány másodpercre bizony megtorpanásra készteti a PS3-at. Azt viszont el kell mondani, hogy ezt leszámítva nincs gond a sebességgel, úgy látszik csak a füsteffekt fog ki a gépen. Sokkal zavaróbb ennél a rengeteg töltõképernyõ, amit a játék során újra és újra az arcunkba tol a Dead Souls. Legyen szó akár egy épületbe történõ belépésrõl, vagy egy átvezetõ videóról, minden egyes alkalommal megjelenik a „Now Loading” felirat. Az audio rész szerencsére jobban sikerült, a szinkron ismét nagyszerû, a karakterek tökéletesen adják elõ a szerepüket. A japán nyelv iránt ellenérzéseket táplálók számára viszont rossz hírünk van (bár a Yakuza sorozat kedvelõi között valószínûleg nem sok ilyen van), ugyanis ezúttal sincs angol hangsáv a programban, muszáj lesz az angol feliratokat bámulnunk, hacsak nem beszéljük magabiztosan a japánt. Azt viszont el kell mondani, hogy ezúttal sincs minden szöveghez hangalámondás, nagyon sok olyan párbeszéd van, amiket csak olvasni tudunk. Ami a zenéket illeti, ezek között csupa olyan szám kapott helyet, amelyek jól illenek a zombivadászathoz, illetve a yakuzás témához.
Nem volt egyszerû értékelni a Yakuza: Dead Souls-t, ugyanis a játékban rengeteg olyan elem szerepel, amit mindig is szerettünk ebben a sorozatban, és ezek jól mûködnek. Az évek során megszeretett karakterek ezúttal is feltûnnek, a város által nyújtott lehetõségek és a yakuzás hangulat sem hiányzik (a zombik jelenléte ellenére sem). Ugyanakkor a monoton tûzharcok és az elbaltázott irányítás folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy sikerült egy alapvetõ játékmechanizmust elszúrni a fejlesztõknek, ami finomat szólva sem növeli a Dead Souls élvezeti értékét. Yakuza-rajongóknak ettõl függetlenül mindenképpen ajánlott a játék, a többiek viszont nem veszítenek sokat, ha ez a rész kimarad az életükbõl.
Forrás : ipon.hu