Írta: JamesA - 2015. július 03. - 20:07:51
Szerencsétlen játéknak minden évben nyitunk legalább két topikot (ráadásul, mostmár van 4. része, úgyhogy lesz ebből 3-4 is :D ) . Bocsi, ha unjátok, de én erre a játékra egyszerűen nem lehet hosszabb ideig ráunni.
Először is:
-Ha érdekel titeket vezetek nektek egy \"napló\" szerűséget, a Magyar Királyság (később remélem Magyar Birodalom) történetéről
-Normál beállításon játszok, annyi igazítással, hogy a misszionáriusnak nincs költsége és nincs infláció
-Több célom is van: megszerezni a Szent Német Római Császárság császári koronáját (lehetőleg anélkül, hogy belépnék a Császárságba, ergo hűbéresemmé akarom tenni a választófejedelmeket); a Magyar Királyság (ami ugye jelenleg feudális monarchia) államformáját \"Birodalommá\" formálni (ehhez kell legalább 30 provincia és 1-es stabilitás); a Török Birodalmat kiszorítani a kontinensről (megjegyzem, nem ez az elsődleges cél); a Magyar Királyság keleti technológiai csoportból való átfejlesztése a nyugatiba (na ez egy elég nehéz menet lesz); Ausztria jelentéktelenné tevése (akár úgy, hogy szövetségese leszek és a háborúba beszállok, de nem segítek); Csehország jelentéktelenné tevése (ugyanígy) - ez a kettő csak azért, hogy könnyebben meg tudjam szerezni a Császárságot, Francia Királysággal minél kevesebb konfrontálódás; Angol Királysággal minél kevesebb konfrontálódás
-Szívesen multiplayerezek is (küldök letöltési linket)! Akár egymással, akár egymás ellen, akár úgy, hogy egymással, de bármikor hátba támadható a másik fél
![\"Armoiries_Sigismond_de_Luxembourg.svg\"](\"https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/18/Armoiries_Sigismond_de_Luxembourg.svg\")
A Magyar Királyság Története
![\"sigismund_wappen_drachenorden.jpg\"](\"http://thomas-sz.com/web_adel/csaky/bilder/beruehmte_ahnen/zsigmond_luxemburg/sigismund_wappen_drachenorden.jpg\")
Luxemburgi ház
Zsigmond
Zsigmond, uralkodását a szárazföldi csapatok fejlesztésével kezdte (+1 land a csúszkán), mivel a Királyi Bandérium nem volt elég szervezett. Ráadásul a 2.000 fős sereg volt összemérhető a Török Birodalom fenyegetettségével együtt növő seregével, rendkívül sok pénzt fektetett újoncok képzésébe is. Kevesebb, mint 1 év alatt a hadsereg létszámát 12.000 főre duzzasztotta fel. Tekintve, hogy szövetségre lépett és házasságot köttetett Ausztria hercegével és a Cseh Királyság uralkodójával, nem tartotta indokoltnak a további létszámnövelést. Érthető is, hiszen ha ez önmagában nem lett volna elég, a cseh király a Szent Német-Római Birodalom császára is volt. A kellő kapcsolatok kialakítása és a bandérium megreformálása után bátran üzent hadat a \"Kis Balkáni Hármas\" egyik tagjának, Ragusának. Ez a szövetség a megújult erővel rendelkező magyar seregnek annyira nem jelentett veszélyt, hogy Zsigmond még akkor sem kérte a csehek és az osztrákok segítségét, amikor Ragusához csatlakozott Montenegró és Wallachia is. Érdekes módon a Kis Balkáni Hármas Szövetségnek volt egy negyedik tagja is, a magukat csak Lovagoknak hívó Máltai Lovagrend. Csatlakozásuk a Magyar Királyság ellen inkább formai volt, lényeges segítséget nem tudtak nyújtani Zsigmond terjeszkedése ellen. Később a már gazdaságilag és katonailag stabil országot a cseh király, német-római császár hívta be Siena elleni harcába. Zsigmond tervei között volt a Szent Német-Római Császárság koronájának megszerzése -vagy legalábbis megszerzésének elősegítése-, így örömmel nyújtott -inkább látszat, mint sem valós- segítséget hű szövetségesének, aki szintén a Luemburgi házból származott. A siennai harcok még be sem fejeződtek, mikor az osztrák herceg kérte Őfelsége segítségét Lorainne, Bar, Liege, Hainaut, Aachen ellen. Isteni gondviselés, vagy csak remek logika, Őfelsége tudta, hogy a mostani segítsége később jelentősen fog kamatozni. Mindemellett persze az is meggyőzte a hadba hívás elfogadásáról, hogy az említett országok annyira jelentéktelen katonai erővel rendelkeztek, hogy azok Ausztriának nem árthattak. A siennai háború lezárása után 2 évvel az országot alapjaiban rengette meg a hír, Ulászló, a trónörökös eltávozott az élők sorából. A nemzeti gyásznapot elrendelő Zsigmond teljesen összetört. Újabb erőt adhatott neki, hogy felesége megszülte az új trónörököst, Albertet. Az elkövetkezendő években tovább folytatódott az osztrák-lorainne háború és a Luxemburgi ház királyának legjelentősebb tette hűbérese, Transylvania a Magyar Királyságba való beolvasztása volt. Ugyanakkor sem a családi, sem a politikai siker nem hozta vissza az Ulászló halálával elveszett erejét és 1422. január 15-én, megközelítőleg 23 év uralkodás után egyenesen Jézus urához folyamodott segítségért.
Régenstanács 1422. január 15.-1423. december 3.
Az amúgy szép kort megélő Zsigmond halálára az ország teljesen felkészült. Arra viszont annál kevésbé, hogy a király eltávozása után a trónörökös még csak 15 éves. A legmagasabb rangú nemesekből álló régenstanácsról elmondható volt, hogy annyit értett az ország vezetéséhez és fejlesztéséhez, mint a kétkezi munkához. Az osztrák háború megnyeréséhez ugyanakkor a velencei 15.000 fős sereg szétverésével hozzájárultak. Öröm az ürömben, hogy nem sokkal lett rosszabb hely az ország, bár ez valószínűleg csak amiatt történt így, mert Albert a régenstanács megalapulása után 1 évvel és 11 hónappal elfoglalhatta a trónt
I. Albert 1423. december 3.-1429 július 16.
I. Albert kevesebb ideig uralkodott, mint amennyi ideig a bátyja a trón várományosa volt. Jelentős tettekre nem volt ideje, de azt elmondhatja, hogy az Ausztria által kirobbantott háború végét legalább megélte. Ideje nagyját Albánia elfoglalására szentelte, melyet kisebb nehézségek árán el is ért. A nem teljes 6 éves uralkodásának többi idejét a gazdaság és a technológiák fejlesztésére, illetve a Katolikus hit terjesztésére fordította. Utóbbiban jelentőst sikert ért el. A Magyar Királyság megszerezte a Vatikáni Kúria irányítását. Más kérdés, hogy az még I. Albert uralkodásánál is rövidebb időre szólt. Az Úr 1429. júlis 16-án vette magához.
Uralkodása végén így nézett ki az ország:
![\"width=500](\"width=500%20height=281\")
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png[/img]
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png (ha kicsi lenne a kép. És igen, 3 évvel a halála után készítettem, de nem változott semmi akkor még)
V. László 1429. július 16-1460. március 23.
V. László királyunk közel 31 évig tartó uralkodása alatt jelentős dolgokat sikerült véghezvinnie. Megkoronázása után nem sokkal Ausztria háborúba hívta a Teuton Rend ellen. Luxemburgi Zsigmondhoz híven segített megnyerni a háborút. Ugyanakkor azzal nem számolt, hogy a délen lévő, Magyar Királysággal határos, Aqualeia által birtokolt területeken a magyarság létszáma olyan szinten megnőtt, hogy már a Magyar Királyság magprovinciájának tekintették. Sajnálatos módon Aqualeia vezetői nem gondolták úgy, hogy emiatt azonnal át kellene adni a régiót. Figyelembe véve, hogy sem I. Albert, sem pedig a régenstanács nem fejlesztette tovább a magyar sereget, V. Lászlónak szüksége lett volna a cseh király és a Szent Német-Római Császárság koronáját viselő osztrák herceg segítségére. Tudván, hogy azok nem küldenének katonai segítséget, tekintve a király tényleges segítségének hiányára a Teuton Rend elleni harcokban, a király megpróbálta kivárni a legjobbnak tűnő pillanatot. A háború megindítása után nem sokkal Salzburg, Nápoly, Brandenburg és Ciprus is csatlakozott a magyarok ellen. Nemsokkal a hadüzenet után az alig egy régióval rendelkező Salzburg birtokolta a Magyar Királyság területének 60%-át, főképp az északi, nyugati és dél-keleti régiókat. A nyugati régiók Aqualeia kezében voltak, a délieket Ciprus szállta meg, az I. Magyar Hadsereg túlélői meg valahol szétverve, szedett-vedetten menekültek az ország közepe, illetve annak a résznek az elfoglalása után a dél-nyugati régiói felé. V. László látva az elveszett helyzetet egy megoldást talált, elfogadni a Liberium Vetot. A Liberium Veto-nak elnevezett javaslatot a nemesség nyújtotta be a háború kezdetekkor. Egy olyan ajánlatot tettek őfelségének, hogy kiállítanak egy 15.000 fős Nemesi Bandériumot, ami 10.000 gyalogost és 5.000 lovast tartalmaz, abban az esetben, ha további jogokat kapnak (+1 decentralizáció). Bár V. László először teljesen fel volt háborodva, és magából kikelve küldte el a követeket, kénytelen volt elfogadni, mivel az ország egysége a tét. A már összesen 27.000 fővel -20.000 gyalogossal és 7.000 lovassal- rendelkező király megfordította a háború kimenetelét. A Nemesi Bandériummal visszafoglalta az ország közepét, míg a Királyi Bandérium újoncokkal való feltöltődése után elfoglalta és hűbéresévé tette Salzburgot. Sajnálatos módon Őszentsége a Katolikus Egyház lelki pásztora, Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, az Apostolfejedelem utódja, a Nyugat pátriárkája, a Római érseki tartomány metropolitája, Vatikáváros Állam uralkodója, Isten Szolgáinak Szolgája, a pápa hadat üzent a magyar királynak. A Magyar Királyság területének felszabadítása után a Királyi Bandérium és a Nemesi Bandérium egyesítve megszállta Nápolyt. A nápolyi herceg hűbéresküt tett a magyar királynak. Mivel V. László nem sokat tudott volna kezdeni a Pápai Állam területeivel, Őszentségével Status Quoban állapodtak meg. Az egyesített sereg ugyanígy megszállta Brandenburg teljes területét, akinek az uralkodója szintén hűbéresküt tett V. Lászlónak. A háború vége a magyarlakta területek megszerzése volt Aquleiától. A 3. Luxemburgi királynak -annak ellenére, hogy majdnem elvesztette az országa 75%-át- közel sem lett elege a háborúzásból. A lengyelországi Budjakban ugyanis szintén elnépesedtek a magyarok, így már jelentős kisebbséget alkotva. Miután a Magyar Királyság elismerte a területet magprovinciának, egy véres háborúban, immár osztrák hercegi, azaz német-római császári és cseh királyi seregekkel karöltve választották le Budjakot Lengyelországtól. Bár Litvánia kiállt a magyar szövetség ellen, az osztrákok több mint 50.000 katonája már a hadüzenet elküldésénél eldöntötte a háború kimenetelét. V. László jelentősen bele akart folyni a Szent Német-Római Császárság dolgaiba, így erősítette a kapcsolatot mind a 7 választófejedelemmel. Az ezt követő békés évek a gazdasági stabilizálódásról, a politikai stabilizáció hiányáról és a felesleges pénzköltésről szóltak. Pár év elteltével valamilyen oknál fogva a lengyel és a magyar király nem értettek egyet Sadomierz lengyel közigazgatás alatt álló terület hovatartozásáról. A konfliktus rendezése érdekében V. László felsorakoztatta a Királyi Bandérium katonáit a dél-keleti magyar-lengyel határra. Látván, hogy a konfliktust így sem sikerül megfelelően kezelni, a hadviselésben járatos uralkodónk megindította az általános offenzívát a Lengyel Királyság ellen. Litvánia védőkhöz való csatlakozására V. László úgy reagált, hogy ismételten harcba szólította a Német-Római Császárt és a cseh királyt. A háború megközelítőleg 3 év alatt fejeződött be, egyértelmű magyar győzelemmel. A sikeres hadjáratok után V. Lászlót \"Lengyelverőként\" emlegették. Uralkodása 1460. március 23-án ért véget, elvitte a tüdőbaj.
Az 2. magyar-lengyel háború után:
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png[/img]
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png
II. Albert 1460. március 23.-1478. április 5.
Ha V. Lászlót harciasként emlegettük, akkor II. Albert maga minden háború istene...
Ha érdekel titeket, folyt. köv. Egyelőre ez is sok időmbe telt, míg megírtam :) Képek az országról I. Albert óta vannak, majd azokat is feltöltöm.
Zsigmond
Zsigmond, uralkodását a szárazföldi csapatok fejlesztésével kezdte (+1 land a csúszkán), mivel a Királyi Bandérium nem volt elég szervezett. Ráadásul a 2.000 fős sereg volt összemérhető a Török Birodalom fenyegetettségével együtt növő seregével, rendkívül sok pénzt fektetett újoncok képzésébe is. Kevesebb, mint 1 év alatt a hadsereg létszámát 12.000 főre duzzasztotta fel. Tekintve, hogy szövetségre lépett és házasságot köttetett Ausztria hercegével és a Cseh Királyság uralkodójával, nem tartotta indokoltnak a további létszámnövelést. Érthető is, hiszen ha ez önmagában nem lett volna elég, a cseh király a Szent Német-Római Birodalom császára is volt. A kellő kapcsolatok kialakítása és a bandérium megreformálása után bátran üzent hadat a \"Kis Balkáni Hármas\" egyik tagjának, Ragusának. Ez a szövetség a megújult erővel rendelkező magyar seregnek annyira nem jelentett veszélyt, hogy Zsigmond még akkor sem kérte a csehek és az osztrákok segítségét, amikor Ragusához csatlakozott Montenegró és Wallachia is. Érdekes módon a Kis Balkáni Hármas Szövetségnek volt egy negyedik tagja is, a magukat csak Lovagoknak hívó Máltai Lovagrend. Csatlakozásuk a Magyar Királyság ellen inkább formai volt, lényeges segítséget nem tudtak nyújtani Zsigmond terjeszkedése ellen. Később a már gazdaságilag és katonailag stabil országot a cseh király, német-római császár hívta be Siena elleni harcába. Zsigmond tervei között volt a Szent Német-Római Császárság koronájának megszerzése -vagy legalábbis megszerzésének elősegítése-, így örömmel nyújtott -inkább látszat, mint sem valós- segítséget hű szövetségesének, aki szintén a Luemburgi házból származott. A siennai harcok még be sem fejeződtek, mikor az osztrák herceg kérte Őfelsége segítségét Lorainne, Bar, Liege, Hainaut, Aachen ellen. Isteni gondviselés, vagy csak remek logika, Őfelsége tudta, hogy a mostani segítsége később jelentősen fog kamatozni. Mindemellett persze az is meggyőzte a hadba hívás elfogadásáról, hogy az említett országok annyira jelentéktelen katonai erővel rendelkeztek, hogy azok Ausztriának nem árthattak. A siennai háború lezárása után 2 évvel az országot alapjaiban rengette meg a hír, Ulászló, a trónörökös eltávozott az élők sorából. A nemzeti gyásznapot elrendelő Zsigmond teljesen összetört. Újabb erőt adhatott neki, hogy felesége megszülte az új trónörököst, Albertet. Az elkövetkezendő években tovább folytatódott az osztrák-lorainne háború és a Luxemburgi ház királyának legjelentősebb tette hűbérese, Transylvania a Magyar Királyságba való beolvasztása volt. Ugyanakkor sem a családi, sem a politikai siker nem hozta vissza az Ulászló halálával elveszett erejét és 1422. január 15-én, megközelítőleg 23 év uralkodás után egyenesen Jézus urához folyamodott segítségért.
Régenstanács 1422. január 15.-1423. december 3.
Az amúgy szép kort megélő Zsigmond halálára az ország teljesen felkészült. Arra viszont annál kevésbé, hogy a király eltávozása után a trónörökös még csak 15 éves. A legmagasabb rangú nemesekből álló régenstanácsról elmondható volt, hogy annyit értett az ország vezetéséhez és fejlesztéséhez, mint a kétkezi munkához. Az osztrák háború megnyeréséhez ugyanakkor a velencei 15.000 fős sereg szétverésével hozzájárultak. Öröm az ürömben, hogy nem sokkal lett rosszabb hely az ország, bár ez valószínűleg csak amiatt történt így, mert Albert a régenstanács megalapulása után 1 évvel és 11 hónappal elfoglalhatta a trónt
I. Albert 1423. december 3.-1429 július 16.
I. Albert kevesebb ideig uralkodott, mint amennyi ideig a bátyja a trón várományosa volt. Jelentős tettekre nem volt ideje, de azt elmondhatja, hogy az Ausztria által kirobbantott háború végét legalább megélte. Ideje nagyját Albánia elfoglalására szentelte, melyet kisebb nehézségek árán el is ért. A nem teljes 6 éves uralkodásának többi idejét a gazdaság és a technológiák fejlesztésére, illetve a Katolikus hit terjesztésére fordította. Utóbbiban jelentőst sikert ért el. A Magyar Királyság megszerezte a Vatikáni Kúria irányítását. Más kérdés, hogy az még I. Albert uralkodásánál is rövidebb időre szólt. Az Úr 1429. júlis 16-án vette magához.
Uralkodása végén így nézett ki az ország:
![http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png](\"http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png\"){kind=link}
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_1.png (ha kicsi lenne a kép. És igen, 3 évvel a halála után készítettem, de nem változott semmi akkor még)
V. László 1429. július 16-1460. március 23.
V. László királyunk közel 31 évig tartó uralkodása alatt jelentős dolgokat sikerült véghezvinnie. Megkoronázása után nem sokkal Ausztria háborúba hívta a Teuton Rend ellen. Luxemburgi Zsigmondhoz híven segített megnyerni a háborút. Ugyanakkor azzal nem számolt, hogy a délen lévő, Magyar Királysággal határos, Aqualeia által birtokolt területeken a magyarság létszáma olyan szinten megnőtt, hogy már a Magyar Királyság magprovinciájának tekintették. Sajnálatos módon Aqualeia vezetői nem gondolták úgy, hogy emiatt azonnal át kellene adni a régiót. Figyelembe véve, hogy sem I. Albert, sem pedig a régenstanács nem fejlesztette tovább a magyar sereget, V. Lászlónak szüksége lett volna a cseh király és a Szent Német-Római Császárság koronáját viselő osztrák herceg segítségére. Tudván, hogy azok nem küldenének katonai segítséget, tekintve a király tényleges segítségének hiányára a Teuton Rend elleni harcokban, a király megpróbálta kivárni a legjobbnak tűnő pillanatot. A háború megindítása után nem sokkal Salzburg, Nápoly, Brandenburg és Ciprus is csatlakozott a magyarok ellen. Nemsokkal a hadüzenet után az alig egy régióval rendelkező Salzburg birtokolta a Magyar Királyság területének 60%-át, főképp az északi, nyugati és dél-keleti régiókat. A nyugati régiók Aqualeia kezében voltak, a délieket Ciprus szállta meg, az I. Magyar Hadsereg túlélői meg valahol szétverve, szedett-vedetten menekültek az ország közepe, illetve annak a résznek az elfoglalása után a dél-nyugati régiói felé. V. László látva az elveszett helyzetet egy megoldást talált, elfogadni a Liberium Vetot. A Liberium Veto-nak elnevezett javaslatot a nemesség nyújtotta be a háború kezdetekkor. Egy olyan ajánlatot tettek őfelségének, hogy kiállítanak egy 15.000 fős Nemesi Bandériumot, ami 10.000 gyalogost és 5.000 lovast tartalmaz, abban az esetben, ha további jogokat kapnak (+1 decentralizáció). Bár V. László először teljesen fel volt háborodva, és magából kikelve küldte el a követeket, kénytelen volt elfogadni, mivel az ország egysége a tét. A már összesen 27.000 fővel -20.000 gyalogossal és 7.000 lovassal- rendelkező király megfordította a háború kimenetelét. A Nemesi Bandériummal visszafoglalta az ország közepét, míg a Királyi Bandérium újoncokkal való feltöltődése után elfoglalta és hűbéresévé tette Salzburgot. Sajnálatos módon Őszentsége a Katolikus Egyház lelki pásztora, Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, az Apostolfejedelem utódja, a Nyugat pátriárkája, a Római érseki tartomány metropolitája, Vatikáváros Állam uralkodója, Isten Szolgáinak Szolgája, a pápa hadat üzent a magyar királynak. A Magyar Királyság területének felszabadítása után a Királyi Bandérium és a Nemesi Bandérium egyesítve megszállta Nápolyt. A nápolyi herceg hűbéresküt tett a magyar királynak. Mivel V. László nem sokat tudott volna kezdeni a Pápai Állam területeivel, Őszentségével Status Quoban állapodtak meg. Az egyesített sereg ugyanígy megszállta Brandenburg teljes területét, akinek az uralkodója szintén hűbéresküt tett V. Lászlónak. A háború vége a magyarlakta területek megszerzése volt Aquleiától. A 3. Luxemburgi királynak -annak ellenére, hogy majdnem elvesztette az országa 75%-át- közel sem lett elege a háborúzásból. A lengyelországi Budjakban ugyanis szintén elnépesedtek a magyarok, így már jelentős kisebbséget alkotva. Miután a Magyar Királyság elismerte a területet magprovinciának, egy véres háborúban, immár osztrák hercegi, azaz német-római császári és cseh királyi seregekkel karöltve választották le Budjakot Lengyelországtól. Bár Litvánia kiállt a magyar szövetség ellen, az osztrákok több mint 50.000 katonája már a hadüzenet elküldésénél eldöntötte a háború kimenetelét. V. László jelentősen bele akart folyni a Szent Német-Római Császárság dolgaiba, így erősítette a kapcsolatot mind a 7 választófejedelemmel. Az ezt követő békés évek a gazdasági stabilizálódásról, a politikai stabilizáció hiányáról és a felesleges pénzköltésről szóltak. Pár év elteltével valamilyen oknál fogva a lengyel és a magyar király nem értettek egyet Sadomierz lengyel közigazgatás alatt álló terület hovatartozásáról. A konfliktus rendezése érdekében V. László felsorakoztatta a Királyi Bandérium katonáit a dél-keleti magyar-lengyel határra. Látván, hogy a konfliktust így sem sikerül megfelelően kezelni, a hadviselésben járatos uralkodónk megindította az általános offenzívát a Lengyel Királyság ellen. Litvánia védőkhöz való csatlakozására V. László úgy reagált, hogy ismételten harcba szólította a Német-Római Császárt és a cseh királyt. A háború megközelítőleg 3 év alatt fejeződött be, egyértelmű magyar győzelemmel. A sikeres hadjáratok után V. Lászlót \"Lengyelverőként\" emlegették. Uralkodása 1460. március 23-án ért véget, elvitte a tüdőbaj.
Az 2. magyar-lengyel háború után:
![http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png](\"http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png\"){kind=link}
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_4.png
II. Albert 1460. március 23.-1478. április 5.
Ha V. Lászlót harciasként emlegettük, akkor II. Albert maga minden háború istene...
Ha érdekel titeket, folyt. köv. Egyelőre ez is sok időmbe telt, míg megírtam :) Képek az országról I. Albert óta vannak, majd azokat is feltöltöm.
Írta: Rupert - 2015. július 04. - 00:52:36
Írta: JamesA - 2015. július 04. - 11:08:25
Írta: skyLine - 2015. július 04. - 14:05:18
Idézetet írta: JamesA date=1436000905\" data-ipsquote-contentapp=\"forums\" data-ipsquote-contenttype=\"forums\" data-ipsquote-contentid=\"54991\" data-ipsquote-contentclass=\"forums_Topic
Az is fent van a gépemen. Az a baj, hogy hiába van 4 gb ramom, 1 gb vidikari, 2,71 GHz-s proci, elég lassú. Szóval maradtam a jó öreg 3-nál.Erre van valamiféle bugfix asszem. Nekem is laggolt anno, de megoldotta valami. Google-be keresgess rá és tuti kifog dobni valami hasznos infót.
Írta: Tony L. - 2015. július 04. - 15:37:02
Írta: Hörry - 2015. július 04. - 15:41:35
Írta: JamesA - 2015. július 05. - 15:17:01
II. Albert 1460. március 23.-1478. április 5.
II. Albert trónra kerülése után nem sokkal részt vett a 2. Lorainniai-Osztrák háborúban, melybe az Angol Királyság is csatlakozott a támadók oldalán. A Magyar Királyság területén mindössze 2 ütközet történt, amikor is az angol hajók elérték Dalmácia és Croatia partjait. A két régióban 4000-4000 hódító támadta a várakat, melyekkel a magyar király könnyedén elbánt, foglyul ejtve mintegy 700-at közülük. Albert felajánlotta az angol királynak, hogy a megfelelő váltságdíj fejében szabadon engedi őket, de mivel ez az összeg soha nem érkezett meg, mindegyiket kivégeztette, hogy példát statuáljon. A háború végeztével a 4. Luxemburgi királyunk szövetséget kötött a kasztíliai királlyal, mivel az szintén az a Luxemburgi ház tagja volt. Ennek következtében a Magyar Királyság ismét véres háborúba keveredett Angliával, mivel az meg akarta hódítani Kasztília Észak-Nyugati részét. Talán a Luxemburgi ház vérvonala miatt, talán csak az azonos nevelés miatt, II. Albert hű maradt elődjeihez, és esze ágában sem volt katonai segítséget küldeni. Ennek ellenére a két hajóval rendelkező I. Magyar Királyi Flottát sikerült egy ütközet alatt teljesen megsemmisítenie. A háború további részében ő már nem vívott csatát az Angol Királysággal. Az 5 év háborúskodás után mindössze 2 év béke következett. Ekkor a király az országa provinciáin építkezésekbe fogott, melyektől a kincstári bevétel nőtt. Sajnálatos azonban, hogy mikor az örököse, János megbetegedett, Európa legjobb orvosai sem tudták megmenteni őt. Így került a I. Ulászló trónvárományosi pozícióba. A békét a Ratibor megszerzéséért vívott háborúja zárta le. A területen a magyarok elnyomó többségben voltak, így azok egyenesen II. Alberthez folyamodtak segítségül. A magyar király nem sokat gondolkodott a döntésén. A Cseh Királyság és Ausztria segítségével a területet elfoglalta, az ellene forduló Thüringiát és Sziléziát a károk megfizetésére kényszerítette. A háború összesen nem tartott 1 évig sem. Pár hónappal a békediktátum aláírása után Franciaország hadat üzent Kasztíliának, mivel a spanyol anyanyelvű király embargót létesített a franciák ellen. Ebben a háborúban a magyarok komoly erőkkel támogatták szövetségeseiket. Kezdetben úgy tűnt, hogy az ellenség legyőzhetetlen, mivel olyan technológiai fejlettséggel és emberanyaggal rendelkezett. Ez azonban megdőlt, amikor Zürichben a II. Albert által vezetett Királyi Bandérium támadást indított a francia 20.000 fős fősereg ellen. A támadás megkezdése után a Nemesi Bandérium 4 nappal később csatlakozott a harchoz. Ugyanakkor a 7.000 fős létszámfölény sem tűnt elégnek a francia fejlettséggel szemben. A csata elveszettnek tűnt egészen addig a pontig, amikor II. Albert a nehézlovasságát maga köré gyűjtve a francia sorok közepébe rohamozott. Ezzel elérte azt, hogy ellensége serege 2 részre szakadjon, amit már a magyar jobb- és balszárny könnyen szétvert. Ezután a győzelem után a francia király annyira megrémült, hogy azonnal békeajánlatot küldött a magyaroknak status quoval. II. Albert megkegyelmezett a Francia Királyságnak és így a háború magyar részről fehérbékével zárult, míg a kasztíliaiaknak 70 aranyba került a vérontás befejezése. Bár már érezte a saját gyengeségét, az uralkodó még segített a cseh királynak az útközben Ausztriából kivált Styria ellen. Az ütközetek annyira jól mentek, hogy Albert élete utolsó háborúját Styria hűberésévé fogadásával zárta le. Az Úr 1478. április 5-én álmában szólította magához.
http://www.kephost.com/images/2015/07/05/EU3_5.png
Írta: JamesA - 2015. július 08. - 21:55:50
I. Ulászló uralkodását az osztrák Német-Római Császár segélykérésére adott válasszal kezdte. A háború a bajor Franche-Comté elfoglalásáért folyt, mivel az osztrák magterületnek számított. A véres ütközetekben vegyesen vettek részt a magyarok és osztrákok ellen bajorok, franciák, burgundiak és aragóniaiak. A háború Ulászló 13 éves uralkodásából 9 évet vett el, melynek egyik jelentős ütközete az I. Ulászló által vezetett 25403 fős magyar sereg győzelme a Jaume Franco aragón tábornok 15.611 fős serege felett. A csata után megmaradt spanyol túlélők elmenekültek és szétszóródtak. Az effektivitás növelése érdekében a bölcs uralkodónk 1483. június 18-án bevezette a Recruiting Actot. A magyar király kémei szerint ezekre az emberekre Aragóniában még 15 évig halálbüntetés várt volna, ha visszatérnek. Sajnálatos módon a dicső magyar győzelem sem adott kellő fölényt az ellenséggel szemben. A már 9 éve tartó háborút mind a két fél elunta és tekintettel a borzalmas mértékű emberáldozatokra a tárgyaláson status quoban egyeztek meg. A béke megkötése után alig 3 héttel a magyar király a cseh uralkodónak segített Savoya és szövetségesei ellen. A háború jelentős veszteségek nélkül záródott, a Cseh Királyság győzelmével. Bár már két háborúban részt vett, Ulászló további hódításokba kezdett. Háborút üzent a Lengyel Királyságnak Cherson megszerzéséért. Teljességgel meglepődött, amikor tájékoztatták, hogy testvére, a cseh király nem viszonozza a segítséget. Felháborodásának hangot adva háborút indított öccse ellen. Bár emiatt több fronton támadták, 27.000 fős seregével könnyen szétverte a 14.000 fős lengyel sereget is, majd a 12.000 fős cseh sereget is. A háborúk végét azonban nem élte meg. Uralkodása utolsó évében jelentősen támogatta a magyar arisztokráciát (+1 Aristocracy). Az Úr 1491. évének március havának 5. napján Szent Péterhez folyamodott.
Régenstanács 1491. március 5.-1493. december 28.
I. Ulászló halálakor utódja, IV. András még csak 13 éves volt. A Magyar Királyság történetének 2. régenstanácsa ült össze, 70 éven belül. Talán a puszta véletlen műve, talán I. Ulászló érezte, hogy közeleg a vég, mindenesetre kifizetődő döntésnek bizonyult az arisztokrácia támogatása. A 2 évig az ország vezetésével foglalkozó nemesek nem csak, hogy a királysághoz csatolták Chersont, de még Ulászló öccsét jelentős aranybéli kártérítésre és katonai szövetségeinek visszamondására kötelezték. Ugyanakkor 1493. február 21-én Novgorod háborút indított a magyarok ellen. Az ország a hűbéreseivel könnyen legyőzte az orosz nemzetiségű népet.
(sajnos elvesztek a képek :( )
Írta: JamesA - 2015. július 11. - 13:57:43
I. Ulászló és a régenstanács IV. Andrásnak egy hihetetlen utat nyitottak meg. A magyar királynak lehetősége nyílt arra, hogy a Sacrum Romanum Imperium Nationis Germanicae (Szent Német-Római Császárság) egyedüli Kaisere legyen. A legenda úgy tartja, hogy a legjobb tábornokaival és a nádorával 7 napon és 7 éjjelen keresztül bezárkóztak a trónterembe, ahol lépésről lépésre, minden részletre kiterjedően elkészítették a stratégiát a trón megszerzésére. A terv első pontja a The Palatines-al való háború kirobbantása. Fontos pont azonban, hogy annektálni nem lehet, hiszen választófejedelemként a Magyar Királyság uralkodójára kell szavaznia. A megoldás tehát, hogy felesküszik IV. Andrásra. A terv első pontját 1500. augusztus 12-én vitték véghez. A háborúba több kisebb tagállam is becsatlakozott, köztük Milánó, de a magyar király eltökéltsége önmagában, sereg nélkül elég lett volna a győzelemhez. Mint kiderült, már az első pontban csúszások keletkeztek. A tervek szerint ez a háború maximum 2 évet vehetett volna igénybe, ugyanakkor a béke csak 1503. október 21-én lett kihirdetve, hála a különböző felkeléseknek és egyéb hátráltató tényezőknek. A terv 2. pontja a Trieri Püspökség segítése a megfelelő szavazat leadásához. 1505. március 2-án már el is lett küldve a hadüzenet. A hódítások megakadályozása érdekében Burgundia örömmel szállt szembe IV. Andrással. Szerencsére a boldogsága nem kárpótolta a katonáinak hiányát, ahogyan a meglévőinek rossz felszereltségét sem. Miután Rákóczi Barnabás a stratégia szerint Nassaunál megsemmisítette a szövetséges erők teljes haderejét, András könnyűszerrel vette rá a püspököt a hűbéreskü letételére. A terv 3. és egyben utolsó pontja szerint, hogy meglegyen az állandó 4 szavazatos többsége az összes magyar királynak a választásokon, a Mainzi Püspökség eminenciás vezetőjét és behódolásra kellett kényszerítenie. Az összes közül, talán ez volt a legnehezebb, mert itt csatlakozott Modena és a Francia Királyság a Luxemburgi uralkodó ellen. A háború 1510-ben fejeződött be. A Francia Királysággal status quoban állapodott meg a magyar diplomata, de a mainzi püspökkel sikerült különbékét kötni és így letetette a hűbéresküt. A háború végére a következő választófejedelmek szavaztak a állandóan a magyar uralkodókra: Brandenburg (V. László tette hűbéressé), The Palatines (IV. András tette hűbéressé), Trier (IV. András tette hűbéresé), Mainz (IV. András tette hűbéressé). Az uralkodónak már csak II. Azonne milánói Német-Római Császár halálát kellett megvárnia. Az ő uralkodása 1495. január 15-től 1514. november 16-ig tartott, ennél csak IV. Václav cseh császár uralkodása tartott több ideig. Az akkori kaiser 1378. november 29-től 1428. június 4-ig ült a trónon. 1514. november 16-án a pápa Rómából feljött Pécsre és megkoronázta IV. Luxemburgi András királyunkat, aki így megalapozta a magyar királyok örökös uralkodását a Német-Római Császárságban. Koronázása után 3 évvel Őszentsége, megbánván tettét, hadat üzent a mindenkori Szent Német-Római Birodalom Császárának, a Magyar Királyság Királyának. Ugyanakkor, ebben az időben a Pápai Állam csak északon volt megtalálható, Utrecht, Holland és Gelre provinciákkal, mivel Rómát Urbino elfoglalta. A Szentatya tettének következménye az lett, hogy Utrechtből elhozták Pécsre, ahol kötelezték a magyar császár lába előtt való leborulásra és kezének megcsókolására. Ezután Jézus Krisztus helytartójával a történelem egyik leghíresebb békéjét íratták alá.
A béke legfőbb feltételei a következők voltak:
-A Pápai Állam a mindenkori Magyar Királyság királyának a hűbérese lesz,
-A Pápai Állam havi adójának 50%-a a Magyar Királyság kincstárába kerül,
-A Magyar Királyság bármelyik polgára és, vagy vagy katonája -ebbe beleértve a külföldről felbérelt, a Magyar Királyért harcoló zsoldoskatonákat is- áthaladhat a Pápai Állam területén,
-A Pápai Állam a Magyar Királyság seregeinek áthaladásakor biztosítja a szükséges ellátmány akadálytalan áramlását,
-A Pápai Állam provinciáin lévő ellátmány 50%-a a Magyar Királyság seregeit illeti,
-A Pápai Állam nem köthet szövetséget más országgal,
-A Pápai Állam katonákat biztosít a Magyar Királyság részére, ha az bárkivel háborúban áll és kéri a segítséget,
-Kötelező személyesen a pápának megkoronáznia a mindenkori Magyar Királyság Királyát,
-A Pápa elismeri a mindenkori Magyar Királyság Királyát Apostoli Uralkodónak, azt ki nem átkozhatja, prédikálása alatt csak jó tetteiről és tulajdonságairól beszélhet,
-A Pápai az invesztitúra jogát átruházza a mindenkori Magyar Királyság Királyának, mely nem terjed ki a Szent Német-Római Birodalom további területére
-Akár a Magyar Királyság, akár a Pápai Állam államformája változik, ezeket a feltételeket újra kell tárgyalni a Magyar Királyság, vagy annak jogutódja fővárosában, ahol a Pápai Állam, vagy annak jogutódja választott vezetőjének 15 napja van megjelenni. Amennyiben ez nem teljesül, az a 15 nap letelte után háborúhoz vezet. A helyszínt a mindenkori Magyar Királyság Királya, vagy annak jogutódja változtathatja, de akkor a Pápai Állam, vagy annak jogutódja választott vezetőjének 60 napja van megjelenni.
Isten adja ennek a két államnak a hosszú békét!
A békeegyezmény aláírása után kezdődött elterjedni a Magyar Királyság területén a protestantizmus és a reformáció. A császár hezitálás nélkül kihirdette az ellen-reformációt, majd misszionáriusokat küldött szét az országában. IV. András 1532. október 5-től álmából soha nem kelt fel.
Írta: JamesA - 2015. július 14. - 22:37:54
Szombatig nem lesz történet, mert elutazok.
Írta: Bandosz - 2015. július 16. - 11:27:31
Írta: Tony L. - 2015. július 16. - 20:43:18
Idézetet írta: Bandosz date=1437038851\" data-ipsquote-contentapp=\"forums\" data-ipsquote-contenttype=\"forums\" data-ipsquote-contentid=\"54991\" data-ipsquote-contentclass=\"forums_Topic
:c kár, pedig jó olvasni. én v2-ben építettem ki egy erős magyarországot.Jobb jönnél multiplayerezni Jamesel, meg velem. -Meg néha Hörry ha nem megy el a netje :D -
Írta: Hörry - 2015. július 16. - 20:57:49
Idézetet írta: Luciano. date=1437072198\" data-ipsquote-contentapp=\"forums\" data-ipsquote-contenttype=\"forums\" data-ipsquote-contentid=\"54991\" data-ipsquote-contentclass=\"forums_Topic
Jobb jönnél multiplayerezni Jamesel, meg velem. -Meg néha Hörry ha nem megy el a netje :D -
:c kár, pedig jó olvasni. én v2-ben építettem ki egy erős magyarországot.
[/quote]
Kikérem magam és a UPC nevében. :D Nem tehetek róla, ha fizetve van rendesen akkor is úgy járok, mintha nem lenne.
Írta: Bandosz - 2015. július 16. - 21:44:38
Írta: Hörry - 2015. július 16. - 21:54:58
Írta: Rupert - 2015. július 17. - 17:36:09
Írta: Tony L. - 2015. július 18. - 13:20:50
Idézetet írta: pokrup date=1437147369\" data-ipsquote-contentapp=\"forums\" data-ipsquote-contenttype=\"forums\" data-ipsquote-contentid=\"54991\" data-ipsquote-contentclass=\"forums_Topic
EU4-hez vagyok szokva de jönnék holnap én isén is ahhoz voltam szokva, megjegyzem nekem az jobban tetszik, de ez sem annyira rossz végülis.
Írta: JamesA - 2015. július 18. - 14:02:31
Bandosz, akkor te kaptál?
Írta: Bandosz - 2015. július 18. - 16:12:34
Írta: JamesA - 2015. július 18. - 16:38:17
Írta: Rupert - 2015. július 19. - 10:35:08
Küldtem a skype nevem pm-ben, és köszi ezt a roppant olcsó áruház linkjét, James. :D
Írta: JamesA - 2015. július 23. - 17:33:53
Írta: Tony L. - 2015. július 23. - 21:09:18
Írta: JamesA - 2015. július 24. - 19:15:13
Írta: JamesA - 2015. július 30. - 22:04:08