Hé...Ezt a zenét...
Aiyyo Dunn ezt a zenét Sunshowernek neveztem el...
Mert közelítunk az utolsó óránkhoz,
A testvéreknek már csak annyit tudok mondani,
Ne szakadjatok el a családtól és a szeretteitektõl,
Mert ez a bolygó robban és a gyûlölet a lõpör,
Fillérekért öljük egymást, vágod mit mondok?
Békét az Istennek, mert velünk nehéz dolgk van.
Yo..Yo
Csak szövik a problémát a komisz elmék, 20/20as látás,
amit a prizma fénye szór szét, de még mindig vakok vagyunk,
Mert hiányzik a belsõ éned, tudod az a bûnös,
minden egy téli tûzforró pokolban ér véget,
Ezt a számot hallgatva nyílik ki a harmadik szemed,
világra kiáltod szavaid, de csak szállnak s kidöglenek,
Senki nem hall, örökké szenvedés, kívül belül,
az erõsen szorított tábornok-ezredes közti felebarátság,
atomforró hõt szabadít fel, mely keményen megéget,
Ezen az úton jársz keretbe szabva örökösen,
az élet könyvének sorait sétálod végig,
Akik igazságtalanul oltották ki az életeket,
mára mind jéggé lettek ott legbelül,
Megtanultad hogy az ellenség csak bántani tud,
épp annyira, mint a saját zülött gondolataid,
Amivel az ördög harcolt mi most abból élünk,
ezért zaklat végig az egyetemes törvényszék,
Az erõszak és a bocskor erõs keveréke a vaspokolban,

rózsa és jázminszirmokkal lóg a férfiak nyakában,
Gyújtsatok tömjént, kántáljunk halálódát egy más világhoz,
Én már meggyõzõdtem, Allah az Isten az egyetlen örökké,
Utazd körbe a világ minden szegletét, de a Föld akkor is
93.000.000 mérföldre van a naptól...
Aztán rájössz, a Nap és Te egyek vagytok, mint a tudás,
úgy tedd fel a mércét, hogy elérje a szíved,
vagy zuhanj a saját, felfedezetlen poklodba.
A fény 186.000 mérföldet halad másodpercenként,
idõn és téren keresztül, hogy elérje a célját,
A cél meg az, hogy mutassa az utunkat a sötétben,

mert leküldi pálca ujjait, hozzánk arany kötésben.
A Vörös Tenger partján, a végtelen egyenesbe,
sétálok a széles zsilipnél, minden a pusztulás útja,
Mit hittél az élet egy verseny? Egy játék?
Száz rövid év alatt, meghal bennünk a lélek.
Minden bejáraton tedd be a lábad, akik pedig téves irányba
haladnak, megfizetik az árát, az évek szarságai
nem jönnek le, még ha a kénsav tavában fürdesz sem,
kígyókkal és sárkányokkal, minden elképzelhetõ kínnal együtt.
Inkább, újdönsült párja leszek egy cipó praszkurának,

fehér belül, mint az elmém Isten tanítása után.
Megmondták, az alvó bolond már halott, szóval maradok ébren,

és vigyázok a testvéremre, felfedem fedetlen sírját,
szóval láthatjuk egymást, mert a mi színünk,
betakarja lassan a fényt, na kire festett az élet?
Ki az igazi, kit hozott létre az életvegytan
kit ültetettek oltóágra a számok, számok, számok
számok.. yo, yo, yo, yo, yo
Kétszázezer-millió köblábnyi atmoszférikus levegõ amit szívunk,
amíg a niggerek elméje csapdában, húszezer öllel szorult be
a valóság tengere alá, nincs szabad lélegzet, az ördög fogja mind.
Mozdulatlanság, megszakítja egy 45-ös magnum,
és szilánkosra zúz néhány csontot.
A rendõrök imádják, mikor csak a Dragnettel takarózol,
hatosával hajintanak a nyolcas acél cellákba.
Súlyos emléktáblán díszeleg az élet, a blokkban ezt nem ismerik,
akik nem tanulnak semmibõl, mind ide térnek vissza,
a különcebbeket pedig még az ág is húzza,
úgy sétálnak körbe, mintha nem is léteznének.
A pokol száll a földünkre, belülrõl eszi föl.
Miért molesztál a felnõtt egy fiatal lánykát?
Mert a két melle ami van, olyan szintre dagad
mint ami felnõttnek van, aki nem tizenkét éves.
Az egész világ rohad, beteg, beteg, beteg,
csapda az élet, hatosával, hatosával, hatosával.
Gyalog indultam meg az élet maratonján,
tartottam a lépést, bombát cipelve Babylonig.
Egy csavargó, saját hulláját akarja lopni,
eszményképpé vált, ciklusban haladunk, mint az óriáskerék.
Elõ nem segített táplálék, a babusgatott remény, süllyed az élet tengerén,
periszkóp a harmadik szemem, az éjszaka szélére repülök,
messzi magas sötétsgében, ahol még az erõs fénnyel
sem látnád meg az igazság szikráját.
Míg mások labdázgatnak, emlékszem meg magamra, GZA-ra, Dirty-re,
ahogy a csarnokban állva, dübörögtek a falak,
köptük a rímeket három órán át megállás nélkül,
lendültünk a Freeport-i napkeltétõl az Amityville-i hullaházig,
borotvapenge az állkapcsok közt, bontottuk a rendet,
mesebeszédekbe kezdtünk, szólt a beat, az ebédlõ asztal meg
bírta a hosszú kábelt, mi a köldökzsinóromba vezetett.
Eltettünk egy kis krekket, zacsikba meg szkankot,

hogy meglegyen a P-Funk, szívjunk sok nagy blantot.

Porkoktélok meg primók, több dice-t nyomtam mint egy kaszinó,
mikor még a Wu-Gambino neve F.O.I MC\'s volt.
Mindannyian együtt, új bandánk a B.C.C,
REC Posse, G.P., D.M.D.
Ol Dirty Kelet New Yorkba ment, GZA tartotta karban Franklin Lanet,
Én meg a Thomas the Jeff-be, ahol a diákokat gyilkolták,
Old Earth kiborult, Shaloinba jött hozzám, és átküldött Curtisbe,
együtt lógtunk Marquisban, U-God általában intézkedett,
amíg Meth Chef és Deck kint voltak a Nu-dol-on,
fehér gyerekekkel, akik szteroidot toltak,
bicepszeket tricepszeket, deltaizmokat építettek.
Régen mikor a nõink, még mind szüzek voltak,
lógtunk az órákról Ghosttal, tömtük a kurvákat a Mary Birchen.
Egy Maybeldine-i irányfény, a Washington Irvingi esti tagozat,
pont amit keresett ez a kettõ Isten.
Westinghouse-i kurvák, Clara Parton és Medina,
kislányok kik úgy énekeltek mint Sarafina.
A Belmont and Picket sugárút sarkán megláttam Õt,
pont úgy ahogy megálmodtam.
Iszonyúan leégtem, már alaphangon veszem a gengszterséget,
mert mindig van remény.
Látni az aluljárók szerelvényét, fut át elõttem mint vér az ereken,

Amerika testében, Medina a szív, Shalon pedig az agy.
Figyelmezd ezeket a szavakat,
és érezd a Sunshower erejét.
Közel a végsõ óra.
Erõ egyensúly. Allah lát mindenkit
Záródjunk együtt, közösen a szárnya alá,

és hagyjuk hogy repítsen, a Wu-Tang, the saga, Ryzarecta,

a saját világunkba.