a rappereket mindig is az jellemezte, hogy egy aluljáróból, vagy egy roppant szegény családból törtek ki a verseikkel, rímükkel, mert amikor errõl rappelnek az megérinti az embereket, akik errõl írtak azok elmondták milyen volt vagy milyen az életük, boldogok, mégsincs rengeteg pénzük, van családjuk, barátaik és legfõképpen érzelmeik, és ezekrõl rímelnek. a hallgató pedig beleéli, és magára veszi ezeket a sorokat. nekem errõl szól a rap, nem arról, hogy mr busta eldümmögi nekem, hogy neki milyen kibaszott jó az élete, mert van 6 maseratija, 4 ferrari-ja és mind RTM-***-es rendszámú, nomeg hány nõt baszott meg az elmúlt 24 órában, természetesen, ez is a királyság egyik feltétele.
bsw? essemm? divatrapper lett mind.