Ez egy elég gyors kör volt.
Kutyaszívem saját fülembe nyüszít.
Szemeim az ingerfesztivált játsszák.
A fájdalom, tõled lassan eltaszít,
szavunk hazug, érzelmeink meg álcák.
Fájdalomba görnyed az órák hossza,
csaholok, mert már közel a szabadság,
mitõl fajtámat csak a póráz fossza.
Velem jár az ösztön és a ravaszság.
Ugatok ha fáj, végig ragaszkodom,
Te voltál az, ki nem rég széppé tetted
a sohase létezett kamaszkorom.
Hiú ábránd volt, de Te széttépkedted.

Kérdem én, hol van a megmentõ,
Kitõl kapok én egy tepertõt.
A megváltás, remélem közel van,
Pedig nincsen már az embereknek sok haj.
Ez alatt a fizetõ eszközt értem,
Melynek értéke valójában értéktelen,
Ki kell menni külföldre, mert ott van a sok zsuga
Persze, hogy már tejelhet a sok korrupt k*va..

súlyos melankóliákon, ingadozáson vagyok át,
ne kérdezzétek miért, én sem tudom az okát.
hiánydramaturgia. ez a keserversem címe.
Régen egymás felé, de most egymás elõl futunk ma,
igazából senki sem, csak én álltam az utunkba,
a te szerelmed égetett, lángra lobbantott percenként,
a királynõm voltál, én meg melletted éltem hercegként.
hiába az Éles látás, hogyha melléd a füled gyönge,
kagylóhéj vagy, aminek a szempárja az üveggyöngye,
egy embernek nyíltál meg, rossz kezekbe hullottál,
haragtól duzzadva mindmögöttem kullogtál,
az elmúlt fél évben, a boldogság engem kikerült,
az egyik vállamon a kudarc, a másikon a siker ült.