súlyos melankóliákon, ingadozáson vagyok át,
ne kérdezzétek miért, én sem tudom az okát.
hiánydramaturgia. ez a keserversem címe.
Régen egymás felé, de most egymás elõl futunk ma,
igazából senki sem, csak én álltam az utunkba,
a te szerelmed égetett, lángra lobbantott percenként,
a királynõm voltál, én meg melletted éltem hercegként.
hiába az Éles látás, hogyha melléd a füled gyönge,
kagylóhéj vagy, aminek a szempárja az üveggyöngye,
egy embernek nyíltál meg, rossz kezekbe hullottál,
haragtól duzzadva mindmögöttem kullogtál,
az elmúlt fél évben, a boldogság engem kikerült,
az egyik vállamon a kudarc, a másikon a siker ült.