rég írtam szerintem. ma fészbukra toltam nyolc sort. dícsérték, holott a témaválasztás a legrosszabb, mostanában másról nem tudok.
Ha megunom ezt az életet, és elhagyom a világot,
ne érdemeljek annyit se, hogy rá dobj egy virágot,
a síromra... rá írom ma, hogy senki se sírjon ha,
eltávozok a földrõl, hatalmas nagy kínomba,
az élet csupa színpompa, szenvedéssel szinkronba\',
pulzusom százhatvan, szívritmusom szinkópa,
megakasztom magam, fonok egy kötelet a nyakamra,
nem haragszok én senkire, kizárólag csak magamra.

bekopiztam a rapoldalról, most írtam ki oda.
Ez nem a kibaszott álomvilág, ez itt nem Disney,
ez a rémes valóság, amiben nem lehet megbízni,
szebbnek lássam az életet, kéne egy kis Whiskey,
még akkor is hogyha tudom, hogy a temetõbe visz ki,
nem iszom magam túl, mert megint kezdõdik a hiszti,
elhagy aki szeretett, s visszatér majd mint a frizbi,
nem ízlik nekem az élet, nem tudok tõle meg hízni,
így is szétbasz az ideg, so please don\'t tease me,
az élet egy szánalom, és én ezt büszkén vállalom,
még akkor is, ha minden csak teher a hátamon,
tartom amíg bírom, de ha meghaltam majd átadom,
lehunyom a szemem, hogy ne kelljen senkinek ártanom...
ennek a dragonball szökevény Z csapatnak meg adok két sort.
Nem kéne tesó, ilyen szarral szennyeznetek a netet,
mert belehallgattam a zenétekbe, és hánytam egy hetet.

Az élet mint egy nap pereg elõted
a lényeg hogy jól használd és élvezetel töltheted.
Minden nap egy téma, kell valami poén ma,
Már röhögök az életen, hogy válságban ülhetek a székleten,
A kormány meglép, 10 milliós adóság,
Gazdagból csöves lehetsz, ez bizony a valóság,
Lehet diplomát, lehetsz egyetemi hallgató,
Én enélkûl élem életem és hidd el hogy k*rva jó,
A tanuláshoz nem kötnek elvek,
Angliából is jöhetnek a levelek,
Háh, fordító, ezt kapdki tanár,
Túlélni tanítani a mai világban nem árt.

[bump]
Szerelmem, miattad most már tisztelem a nõket,
és még magamnál is sokkal többre tartom õket,
arról, hogy mennyire szeretlek hiába hozok példát,
kívánom, hogy az érzést mit érzek egyszer éld át,
mosolyodon sírva fakadtam volna, de nem mertem,
mit akkor éreztem, inkább magamban lerappeltem,
pillantásodért égek, ott leszek minden percedben,
míg te a királylányt játszod, én megbújok a hercegben,
bár a szõke te vagy, kislány kinek neve Éles Zsófia,
egy földre szállt angyal, feje fölött fényes glória,
belõle csak egy létezik, nincs róla csúnya kópia,
hogy rámásszak másra, kevés lenne a jó pia...

Mikor megszületett Õ, akkor átesett az égbolton,
tudom hol érkezett , látom a földön lévõ vérfolton,
éjjel-nappal rajta csüngenék ha tehetném én folyton,
mit érzek iránta magamba nem tudom én mér folytom,
sétál köztünk és mászik, mikor neki rég repülnie kéne,
egy angyali teremtés, kibõl néha kibújik az ördög éne,
nem hazudok neki, õszintén mesélem el világom,
ha vele vagyok fonom a szíve köré szál virágom,
nélküle azt hittem, hogy saját testemben rab vagyok,
de szeret engem, azóta vele az éjszakák a nappalok,
pont belém szerelmes, sajnos Õ is elvakult a fényektõl,
velem tölti minden idejét, s ezzel lemarad az életrõl,
szívemben az Õ helye egy hatalmas nagy mélyedés,
mi egyszer majd átlyukad, mert túl sok volt a tévedés,
kipuhult a lelkem már, belédöngöltek hazug szavakat,
engem csak azután szeress, hogy elfogadtad magadat,
ez a gyermek kapcsolat értünk és nem magamért szól,
míg mellettem vagy lesz erõm kimászni a szakadékból,
tudom mit érzel, mikor a szemöldököd megrándul,
a köztünk lévõ feszültség szolgál néha membránul,
ízzik köztünk a levegõ, van vagy 200 fahrenheit,
kiolvasod a szemembõl azt amit a szám elrejt,
kiölték az érzéseim, már mind a szenvedés martaléka,
de ha szemem téged lát, elõveszem ami van még tartalékba...

sráccal repkedtünk fészbukon, felhozta a füvezést. :<
egy ideig én is így voltam, de magammal kibasztam,
takarnám az arcom, járkálhatnék kint símaszkban,
szégyellem amit tettem, és nem vagyok rá büszke,
ez a pár hülyeségem lett a szívemben egy tüske,
ha tudnám mosnám le magamról a gyalázatot,
az amit tettem már nem is érdemel magyarázatot,
gyenge ember voltam és ebbe fojtottam bánatom,
az életet mondjuk még mindig ki nem állhatom,
de már tiszta életet élek, nélkülözöm az anyagot,
tõlük már a fájdalom párszor a szívembe harapott.
kajak ne told, szúrni fog a szíved neked is mint nekem,
meg fogod tudni, miért van tele kezemmel az ing zsebem.

Tesó emlékszel amikor egy cigánygyereket szétkaptál?
fél percbe sem telt elõtted állt az egész méhkaptár,
kérdezték fenyegetõen az öcskösnek öklöst mért adtál,
s kiabáltak rád, hogy nem fogsz te tovább élni két napnál,
én meg csak nevettem, mást nem is nagyon tehettem,
hogy ezek balhézni akarnak, vágod egybõl levettem,
ránéztem a gádzsira, feszített mellette pár picsa,
a rokonság, kinyílt az õ csipájuk is mint a tátika,
tudom öcsém a fejedben az a gondolat mászkál,
hogy megrúgod Attilát, és a világ másik végére átszáll,
annyit tudok tanácsolni, hogy magadfajtával játsszál,
mert én ki vagyok lökve, te meg mint egy nádszál,
benned nincs meg, de bennem megvan a szikra,
míg a te szöveged gyenge, az enyém mint a szikla,
nem is pazarlom az idõmet magadfajta faszikra,
mert tudod, hogy itt most az erõsebb kutya baszik ma...