Hatalmas Archívum => Beszélgetés archívuma => Hangszerek és előadók => A témát indította: gbr333 - 2013. június 29. - 18:51:33
Cím: Barbárfivérek Ámokfutam közr. The Steve
Írta: gbr333 - 2013. június 29. - 18:51:33
Egy kis normális zene! :)
Szöveg: [Tibbah] Én nyitott szemmel alszom, mint a szellem figyelõ A testem az álmoknak ideális temetõ Tiszta voltam belül, mint a szûz lepedõ De nagyot fordul a világ, míg az ember felnõ Vigyázz, túl piszkos a tánc Ki kéne törni, de csak feszít a lánc Az élet egy lábos, mirõl pattog a zománc Csak ritkán jár rám nézni a tiszta románc Magamba szívom a városi poklot Kaparom a bankót, fizetem a blokkot Elvégzem a munkám, másnak a hasznot De turnén a D-vel felgyújtom a placcot Te is mozdulnál, de eddig csak ültél Én elmondom helyetted, amit magadba gyûrtél Ne legyél bábú, most már eleget tûrtél Mert vége lesz a dalnak, aztán semmit nem éltél Amit a jóból látok silány töredék Navarone ágyúiban én vagyok a töltelék Üres galériámba képeket töltenék De nincsenek pillanatok, csak poros törmelék [Deego] Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán [The Steve] Úgy megyek át a szakmán, mint az úthenger Nekem se album, se kiadó ez bootleg rap Rég késõ, nem lesz beef, hozom a békét Nagyapámra 2, hallgasd meg a végét Eltakarom a napot, mint a fekete felhõ Nem válogat az élet, arra uszít, hogy felnõjj Mit tudsz te rólam? Meg arról, amit megjártam? Égek belül, mint a benzin a verdámban Évek óta odateszek, de a felét nem érted Két dolgot utálok, téged, meg a zenédet Elégett gyerekkor, a holnap hol van? Éreztem, hogy mennem kell, dobbantottam Elszálltam párszor, láttam mindent, hidd el Volt akit a drog, volt akit a rendõr vitt el Voltam odalent, ahol nem süt a nap fénye Enervált közeg itt a pénz, megy a harc érte Egy élet, nincsen másik, menni kell nincs másik Mindet kívánok, akarok, mert nincs másik Minden nap, minden perc, itt minden rólunk szól Mindig mondom, megváltozok holnaptól Alulról jövök, mint az utcáról a kölykök Élek ahogy élek, úgy halok ahogy döntök Bárkit kipörgök, maga vagyok az ördög Egó és közhely így forog velünk a Földgömb [Deego] Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán Már megint belassultam, nézem az órát, hogyan pereg Üldözi a kicsi a nagyot, pedig a pálya, marad kerek Mi is ilyenek vagyunk, mindenkinek kiosztott a szerep Van kit mindenki meggyûlöl, míg mást mindenki megszeret Én másképp élem meg a napokat Egyszer én vagyok ki védi, máskor én vagyok ki adogat Hogy ha tudnám még mit tartogat Talál nem mérném már a perceket és nem mérném már napokat Mit ér az ember céltalanul? Mondd! Neked kihívást jelent, vagy inkább torlasz csak a gond? Neked mit számít ki-mit mondott, rólam, rólad Hisz legvégül saját magad maradsz a legjobb megmondója Annak ki vagy, igazán csak ez számít Hisz önmagunk tükörképe, majd mindig falhoz állít Aki mindig farsot állít, azt egyszer utoléri A saját sorsa és hidd el nem kíméli Nem! Hidd el az ember már csak ilyen Nem érdekli ki vagy, csak azt nézi, hogy milyen Így lesz a nembõl igen, az igenbõl nem Így lesz mosoly az arcon, vagy könnyes a szem Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj Ahogy új élet indul lent kidõlnek a fák A világ nem vár, nélküled forog tovább Csak száguldunk át a gondok folyamán