Tessék itt részletesen le van írva..xD
Elõkészületek
Mielõtt a telepítésbe kezdenénk, gyõzõdjünk meg arról, hogy a Windows XP-vel kompatibilis-e a rendelkezésünkre álló hardver és szoftver. A PC-nek minimum 233 MHz-es processzorának kell lennie, s az XP ehhez - a Microsoft szerint - legalább 64 Mbájtnyi RAM-ot igényel. A méréseink során kiderült, hogy az XP egy 233 MHz-es Pentium II processzorral körülbelül olyan gyors (illetve lassú), mint a Windows 2000 ugyanazon a gépen. A Microsoft az új operációs rendszeréhez 300 MHz-es chipet javasol. Ez lehet akár egy Intel Celeron processzor, akár egy ezzel összevethetõ AMD modell is. A processzornál persze fontosabb a rendelkezésre álló operatív tár mérete: a 64 Mbájt az alsó határ. Ezzel az XP ugyan már képes futni, de folyékony munkavégzésrõl szó sem lehet. A Microsoft ezért 128 Mbájt RAM-ot javasol, s ezzel az operációs rendszer észrevehetõen gyorsabbá válik. A Microsoft különféle lehetõségeket kínál a kompatibilitás ellenõrzéséhez. Az interneten, a
www.microsoft.com/hcl címen található a Hardware Compatibility List, amely arról informál, hogy mely készülékeket tesztelte eddig sikerrel a cég a Windows XP-vel. A Windows XP-t persze arra is késztethetjük, hogy maga keresse meg a nem kompatibilis hardvert és szoftvert. Ehhez indítsuk el a meglévõ Windowsunkat és tegyük be az XP telepítõ CD-jét. Általában automatikusan elindul a setup és egy üdvözlõ menü jelenik meg. Ha nem így lenne, akkor kattintsunk a CD-n a Setup.exe fájlra. A menübõl válasszuk ki a Rendszer-kompatibilitás ellenõrzése parancsot, és kattintsunk a Rendszer automatikus ellenõrzése opcióra. A Setup ekkor megjeleníti a PC-nk azon készülékeinek és szoftvereinek a listáját, amelyek feltehetõleg nem fognak mûködni az XP-vel. Ha ezt az információt már azelõtt meg szeretnénk szerezni, mielõtt az XP miatt költségekbe vertük volna magunkat, akkor az internetrõl is letölthetjük a kompatibilitási tesztet. Ehhez a download.microsoft.com/donwload/whistler/Utility/1.0/WXP/EN-US/UpgAdv.exe címen, a 32 Mbájtos Upgrade Advisor vár letöltésre (a program CD-mellékletünk Cikkek könyvtárában is megtalálható). Ha a PC-nk Windows XP kompatibilis, akkor foglalkozhatunk a telepítéssel. Az XP-nek egy partícióban minimum 1,5 Gbájt szabad tárkapacitásra van szüksége. Ellentétben a Windows 9x-el és a ME-vel, nem csak a C meghajtóra telepíthetõ.
A telepítést követõen a rendelkezésre álló hely a merevlemezeink valamennyi partíciójában lecsökkent. Ennek oka a Windows ME-bõl is ismert Rendszer-visszaállító. Ez a _RESTORE elnevezésû rejtett könyvtárban tárolja el a lépéseinket. (Akinek nincs rá szüksége, késõbb kikapcsolhatja majd. Ezzel helyet takarít meg, de elveszíti a visszaállítás lehetõségét.) Az XP az adott partícióban a szabad tárkapacitás egy adott hányadát tartja fenn. Célszerû valamivel több Mbájttal ellátni a partíciókat, hogy nagyobb hely álljon a RESTORE mappa rendelkezésére. Ezzel megnöveljük a rendszer-visszaállítás kínálta biztonságot.
Telepítési módok
Amint meggyõzõdtünk róla, hogy az XP telepítésének semmi sem állja útját, az alábbi három telepítési mód közül választhatunk.
- komplett újratelepítés a merevlemez formázásával és esetleges újra partícionálásával,
- egy másik operációs rendszerrel párhuzamosan történõ telepítés, - egy másik Windows verzió upgrade-je.
A komplett újratelepítésnél az XP-nek kiválasztott partícióban valamennyi meglévõ fájl és mappa törlõdik. Ha újra szeretnénk partícionálni a merevlemezt is, akkor a többi meghajtó összes könyvtára és állománya is eltûnik. Ezért egy másik adathordozóra, mint például CD-re vagy hálózati lemezegységre kell elmenteni a telepítés elõtt a fontos dokumentumokat és beállításokat. A merevlemez formázását és partícionálást az XP telepítése során is elvégezhetjük. Itt nincs szükség a merevlemez elõkészítésére egy indítólemezzel és az fdisk paranccsal. Az újratelepítés elõnye, hogy így az XP rendszer nem veszi át az elõzõ rendszerek adathulladékait és felesleges Registry-bejegyzéseit. Így az operációs rendszer gyorsabb lesz és védettebb a lefagyásokkal szemben. Másfelõl viszont a telepítés tovább tart, mivel az összes alkalmazásunkat újra kell telepítenünk és konfigurálnunk. Az újratelepítéshez a Windows XP CD-rõl indítsuk a PC-t. Ehhez a BIOS-ban rendszerint az Advanced BIOS Features alatt a CD-olvasóra kell állítanunk a First Boot Device-t. Ezt a funkciót már szinte valamennyi, egy kicsit is aktuális BIOS támogatja. Ezután közvetlenül a CD-rõl indíthatjuk a telepítést. Az újratelepítés az operációs rendszer upgrade- és a teljes verziója esetében is lehetséges. Ha az upgrade-et szereztük be és a PC-nk merevlemezén nincs korábban telepített Windows-verzió, akkor a korábbi Windowsunk telepítõ lemezére lesz szükségünk. Ezt az XP-telepítés során egyszer be kell tennünk a CD-olvasóba.
A Windows 9x és ME felhasználóknak egy újabb gondolatmenettel kell megbarátkozniuk a Windows XP telepítése során. Aki viszont már használta a Windows 2000-t, az szinte azonos telepítési eljárással találkozik. Ide tartozik az is, hogy a Microsoft a Windows 9x telepítõjének számos, a felhasználótól várt információ-bevitelét automatizálta és újraindításra normál esetben csak a telepítés befejezése után van szükség. Ráadásul a Windows XP, a 2000-hez hasonlóan, vagy az összes rendelkezésre álló kellékprogramot felteszi a merevlemezre, vagy egyiket sem. A setup képernyõn elérhetõ Optimális Windows komponensek telepítése opció néhány ritkán használatos hálózati segédprogramot is felsorol. A fontosabb alkalmazásokat, amelyeket itt választhatunk ki (például az MSN Explorert vagy az Index-szolgáltatást), az XP automatikusan és elõzetes kiválasztás nélkül is felteszi. Az átlagos otthoni felhasználót csupán a fax-szolgáltatások érdekelhetik.
Párhuzamos telepítés
A második lehetõség egy másik Windows verzióval történõ párhuzamos telepítés. Ehhez elõbb fel kell telepítenünk a régebbi operációs rendszert. Ha elõször a Windows XP-t tesszük fel, majd ezt követõen a Windows ME-t vagy a 2000-t, akkor felülíródnak az XP fontos állományai. A Windows XP telepítõ felismeri a korábbi Windows-verziót, és ebben az esetben automatikusan kialakít egy bootmenüt. Itt kiválaszthatjuk, hogy mikor melyik Windows verziót szeretnénk elindítani. A párhuzamos telepítés elõfeltétele, hogy az XP-t a már meglévõ Windows-tól eltérõ meghajtóra kell feltennünk. A párhuzamos telepítésnél nemcsak a két operációs rendszer igényel helyet a merevlemezen, hanem még a legtöbb alkalmazásunkat is duplán kell feltennünk. Csupán csak az egyszerûbb Windows programok engedik meg, hogy az .EXE-fájljuk meghívásával két operációs rendszerbõl indítsák õket. Az összetettebb alkalmazások, így pédlául az Office-csomag esetén ez a kísérlet hibaüzenetet eredményez, mivel nem találja a szoftver egyes rendszerfájljait. Ezért ezen programok setup-jait mindkét Windows-verzió alatt le kell futtatnunk, és mindkét esetben más telepítési címet kell megadnunk. A legjobb, ha abba a partícióba telepítjük az ilyen alkalmazásokat, amelyben a hozzá tartozó Windows is található. Ezt vegyük figyelembe a merevlemez partícionálásánál, és kellõen nagyra méretezzük a meghajtókat.
Upgrade
A legegyszerûbb telepítési mód egy meglévõ Windows-verzió upgrade-je. Ezzel gondoskodunk arról, hogy az XP a meglévõ beállításokat átvegye, így például az Asztalét vagy az Internet Explorerét, és ekkor nem kell idõt pazarolnunk a rendszer ismételt konfigurálására. Ráadásul azonnal használhatjuk a telepített alkalmazásainkat is, mint például az Office-csomagot. Ennek persze az a feltétele, hogy a programjaink XP-kompatibilisek legyenek. Mivel így a telepítõ számos beállítása feleslegessé válik, ez a telepítési mód mindenekelõtt a tapasztalatlanabb felhasználóknak és a Windows 9x/ME alkalmazóknak javasolható. A hátrányt a felesleges Registry-bejegyzések adathulladékai jelentik, amelyeket ennél a setup-módszernél tovább hurcolunk magunkkal. Ezek lefékezik az XP-t, és mûködésbeli zavarokat is okozhatnak. Mivel az XP önmaga is kereken 1,5 Gbájt szabad tárhelyet igényel, így a kiválasztott meghajtón minimálisan ennyi szabad helynek kell lennie. Ha a szabad hely 1 Gbájtnál lényegesen kisebb, akkor a Windows XP megtagadja a telepítést. Ekkor aligha tudjuk elkerülni az újrapartícionálást és a meglévõ Windows-verzió törlését. Próbálkozhatunk ugyan az alkalmazások eltávolításával és a nagy dokumentumok, például a képfájlok törlésével, ez azonban nagyon nehézkes. Az sem árt, ha a rendszer Restore könyvtára is egy kicsit nagyobb. Az XP már a telepítés alatt megpróbálja egy rendelkezésre álló internetes összeköttetés után kutatva felvenni a kapcsolatot a Microsofttal, és a fájlok update-jei után keresgélni a Microsoft-szerveren. Eközben aktualizálódnak egyes fájlok.
Illesztõprogramok és update-ek
A Windows XP ugyanazt az illesztõprogram-modellt használja, mint a Windows 2000, és az aktuális készülékekhez drájverek ezreit hozza magával. Gondot az jelenthet, ha már nem kapható készüléket talál a PC-nken. Mindenekelõtt az XP régebbi ISA-kártyákhoz szolgáló drájver-listájában tátongnak nagyobb rések. Ha az XP nem képes illesztõprogramot adni a készülékhez, akkor nézzünk utána a gyártó honlapján, hogy található-e a kártyához meghajtó a Windows 2000 alá. Ez ugyanis valószínûleg a Windows XP alatt is mûködni fog. Ha itt sem találunk semmit, akkor az XP alatt nem tudjuk használni a készüléket. Ezt azonban már elõre felismerhetjük, ha a korábban már említett Microsoft-féle kompatibilitási tesztet használjuk. Számos Microsoft-féle illesztõprogram nem képes kihasználni a hardver teljes teljesítményét, vagy, mint például a grafikus kártyáknál, nem képes a legjobb sebességet kínálni. Ezért célszerû rendszeresen kutatni a hardver aktualizált XP drájverei után az interneten. Egyes gyártók már reagáltak. Így például az nVidia grafikus IC-gyártó (
www.nvidia.com) már a Windows XP-hez optimalizált illesztõprogramokat is kínál. Ezek már az XP Release Candidate 1-gyvel végzett tesztben is stabilan mûködtek, és érezhetõen nagyobb sebességet kölcsönöztek a rendszernek. Jóval nagyobb nehézséget jelentenek a készülékmeghajtóknál az operációs rendszerhez még át nem szabott alkalmazások. Ez mindenekelõtt a rendszerközeli programokra vonatkozik, így a vírusölõkre, tûzfalakra vagy a CD-író programokra. Igaz ugyan, hogy az XP-nek van olyan funkciója, amely képes egy másik Windows-verzió látszatát kelteni adott alkalmazás számára, de ez sajnos még nem elég. Ezeket az alkalmazásokat már a kompatibilitási teszt is XP-re alkalmatlannak bélyegzi. Sajnos e szoftverek gyártói egyelõre még csak kevés esetben reagáltak és készítettek megfelelõ update-eket. Ráadásul attól is tartani lehet, hogy az update-ek nagy része pénzbe fog kerülni. A legjobb, ha a szoftvergyártónk honlapján utánanézünk, hogy van-e vagy ha nincs, akkor mikor készül el az XP-hez alkalmas verzió.
További telepítési funkciók
Az XP Setup-ablakából egy sereg segédprogramot és varázslót érhetünk el, amelyek a számítógép konfigurálásában segíthetnek. Ezek meghívásához indítsuk el a Windowst, és tegyük be az XP CD-t. A setup ablakban kattintsunk a Kiegészítõ feladatok végrehajtása opcióra. A következõ ablakban a Remote Desktop kapcsolat beállítását, a Kis céges vagy otthoni hálózat kialakítását és a Fájlok és beállítások átvitelét végezhetjük el. Az elsõ pont, a remote desktop kapcsolat, a Windows XP Professional egy új funkciójára vonatkozik. Ez egy másik számítógép távvezérlésére szolgáló egyszerû funkció. Kapcsolati útként az internetet, egy telefonvonalon keresztüli direkt kapcsolatot és egy LAN-t kínál fel. Ez a funkció a Windows 98 vagy 2000 alatt is fut. Ha egy olyan PC-be helyezzük be a Windows XP CD-t, amelyen az említett operációs rendszerek valamelyike fut, akkor ott feltelepíthetjük a Remote-program kliensét, majd megjeleníttethetjük az XP-s gép aktuális képernyõjét. Ehhez a másik PC komplett távvezérlése társul, amihez persze a másik felhasználónak hozzá kell járulnia. E-mail-en vagy a Microsoft Messengeren keresztül egy mellékelt fájllal egy meghívót küld nekünk, amelyre kettõt kattintva a kapcsolat létesítésére történõ felszólítás jelenik meg.
Amint a kapcsolat létrejött, a host gép automatikusan eltiltódik és a remote felhasználó szabadon rendelkezhet. A remote desktop kapcsolat segédprogramot a telepítés után a Start menüben a ProgramokKellékekKommunikáció alatt találhatjuk meg. Nem túl gyors, de a célnak megfelel. A Kis céges- vagy otthoni hálózat létrehozása funkció mögött egy peer-to-peer hálózat felépítésére szolgáló varázsló húzódik meg, amelyet már a Windows ME is tartalmazott. Ez végigvezeti a felhasználót a szükséges beállításokon és elõkészíti a PC-t a hálózati bejelentkezésre. Az olyan bejegyzésekrõl, mint az IP-szám és a Subnet-maszk megadása, viszont lemond. A Fájlok és beállítások átvitele bejegyzés egy hasznos funkciót rejt, amellyel egy Windows 95-ös, 98-as, ME-s, NT 4-es, 2000-es vagy XP-s PC asztal környezetét lehet átvinni egy XP-s gépre. De persze a fordított út is lehetséges, mondjuk az XP-rõl a Windows 98 felé. A szoftver egy flopira teszi ki a varázslót, errõl kell a másik PC-re feltenni a programot. Ehhez azonban az XP CD-jét is választhatjuk. Ezt követõen a varázsló belekezd az információgyûjtésbe. Megkeresi az Asztal beállításait, az Internet Explorer Kedvenceit, vagy a Saját fájlok mappa fájljait, és a LAN-on keresztül átmásolja a másik számítógépre. Az átvitelhez választhatunk közvetlen soros kapcsolatot is, vagy az adatokat egy külsõ adathordozóra, például egy ZIP-lemezre vihetjük. Az átkerülõ fájlokat magunk választhatjuk ki egy listából. A fájlok és a beállítások átvitele összességében az Office XP csomagból ismert Saját beállítások tárolására szolgáló varázslóra emlékeztet. Attól eltérõen azonban nincsen mód arra, hogy az adatokat egy Microsoft szerveren, az interneten tároljuk átmenetileg.
Profi segédprogramok
A fájlok és beállítások átvitelére szolgáló varázslón kívül az XP egy professzionális programot is kínál, amellyel a hálózati adminisztrátorok átvihetik a beállításokat nagyobb számú számítógépre. A User State Migration Tool olyan kliens gépeket feltételez, amelyek egy domén-kontrollerhez csatlakoznak. A beállítások összegyûjtésére és átvitelére két .EXE-fájl szolgál, míg négy .INF-fájl a migrációs szabályokat tartalmazza. A felhasználó egy script-tel tölti le a szabályokat a szerverrõl és hozza át a saját gépre. A User State Migration Tool elõnye a beállításokat átvivõ varázslóval szembeni nagyobb rugalmasság. A rendszeradminisztrátor a legalsó Registry-ágig megadhatja, hogy mely beállítások átvitelét szeretné. A Windows 2000-hez hasonlóan a Windows XP is képes a felügyelet nélküli, teljesen automatikus telepítésre. Ehhez több lehetõséget is kínál az operációs rendszer. Ezek egyike egy már meglévõ XP-telepítés klónozása egy másik, azonos felszereltségû PC-re. Az ehhez tartozó rendszer-elõkészítõ programot, a sysprep.exe-t, a Windows XP Professional CD SupportTools alkönyvtárában, a deploy.cab archívumban találjuk. A Sysprep.exe egy olyan, egyszerû image-program, amely egy XP konfigurációnak egyik PC-rõl a másikra való átvitelére szolgál. Sajnos nem éri el az olyan alkalmazások teljesítményét, mint amilyenek a Norton Ghost vagy a Powerquest-féle Drive Image.
