new string[200];
new pName[MAX_PLAYER_NAME];
new Float:x,Float:y,Float:z;
GetPlayerPos(playerid,x,y,z);
GetPlayerName(playerid,pName,sizeof(pName));
format(string, sizeof(string),\"%s mondja: %s\", pName, text[1]);
for(new i = 0; i < MAX_PLAYERS; i++)
{
if(IsPlayerConnected(i))
{
if(IsPlayerInRangeOfPoint(i, 7.0, x, y, z))
{
SendClientMessage(i, 0x33FF33AA, string);
}
}
}

Nagyon nem részletezem hány byte meg bit a lényeg hogy megértsd:
 

new karakterlanc[6];

 
Minden egyes cella megszámozva a következõképpen néz ki:
 

karakterlanc[0];
karakterlanc[1];
karakterlanc[2];
karakterlanc[3];
karakterlanc[4];
karakterlanc[5];

 
Látványban azt jelenti 6 darab ilyen változót hoztál létre, amit a [] jelek közt számokkal azonosítva meghívhatsz.
Ha ezt így írod le pawnban:
 

karakterlanc[6] = \"hello\";

 
vagy így
 

karakterlanc[] = \"hello\";

 
azzal gyakorlatilag ezt csináltad:
 

karakterlanc[0] = \'h\';
karakterlanc[1] = \'e\' ;
karakterlanc[2] = \'l\';
karakterlanc[3] = \'l\';
karakterlanc[4] = \'0\';
karakterlanc[5] = \'\\0\';

 
Röviden, minden egyes cella egyetlen egy karaktert tartalmaz.                                           (tömörítetlenül,<-ez késõbbi dolog egyelõre ne foglalkozz vele)
Természetesen szinte minden írásjelet képes tárolni egy ilyen cella, beleértve a számokat is lásd: http://www.asciitable.com/
Létrehozhatsz egy ilyen filterscriptet és lefuttatva, meglátod mit is csinál:
 

#include <a_samp>
public
OnFilterScriptInit()
{
new
str[] = \"hello\";
print(str);
printf(\"%c%c%c%c%c\", str[0], str[1], str[2], str[3], str[4]);
//***************
print(\"\\n\\n\");
strteszt();
//***************
print(\"\\n\\n\");
strteszt2();
//***************
return 1;
}
 
stock
strteszt()
{
new
str[6];
str = \"hello\";
print(str);
printf(\"%c%c%c%c%c\", str[0], str[1], str[2], str[3], str[4]);
}
stock
strteszt2()
{
new
str[6];
str[0] = \'h\';
str[1] = \'e\';
str[2] = \'l\';
str[3] = \'l\';
str[4] = \'0\';
str[5] = \'\\0\';
print(str);
printf(\"%c%c%c%c%c\", str[0], str[1], str[2], str[3], str[4]);
}

 
Ebbõl igazából azt lehet látni hogy többféleképpen használható az így létrehozott változó, de az eredmény ugyanaz.
 

Ez most így fura, egy kérdés, ha már témánál vagyunk.
Ha beírjuk hogy

new string[];

 
Akkor úgy lesz, hogy ha írok valamit, akkor pont annyi karaktert fog használni, ami nekem kell? Lehet rosszul magyaráztam, de normálisan sose tudtam elmagyarázni semmit.