A legdurvább amire rossz visszagondolni, hogy a fogamat magamnak húztam ki mindig. Megvártam míg nagyon laza lett, ki az udvarra, egy erõs rántás, pár könny és annyi volt.
Nálam nem egészen így mûködött. Amint észrevettem, hogy ez a fog biz\' mozog, elkezdtem b.szogatni. Csavargattam, húzogattam, egészen addig, míg ki nem tudtam tépni... Történt aztán egyszer, hogy a nagy folyamatok közben kettészakadt vízszintesen a húzandó fogam. Valahogy úgy nézett ki, hogy kiszedtem a felét, a másikat meg a doki.