Ki döntött így? Muszáj ezt?
Álnaiv kérdések, és látszólag egyszerû a válasz. Szinte mindenki kapásból, szívbõl és megingathatatlan meggyõzõdésbõl azt feleli, hogy Orbán Viktor döntött így, mert a zsidók seggnyalója, Soros-alapítványos fióka, és nem volna muszáj ennyi pénzt kidobálni (maradjunk most pusztán a pénznél), de hát Orbán ilyen.
Nem vagyok benne biztos. Épeszû ember ilyet nem tesz. Valami nagyon súlyos kényszerítés lehet a háttérben. Már Áder János eltúlzott benyalásai is gyanúsak voltak. Ezek már szürrealisztikus mértékûek és jellegûek. Szinte karikatúra. Magától ilyesmi még a gyagyásnak sem jut eszébe. Egy simán csak hazaáruló magyar érezné, hogy az ilyesmivel nem a kívánt hatást érik el, sõt az ellenkezõjére fordul a dolog. Ádernél is, és most Orbánnál valamiféle idegen mentalitás íze érzõdik. Meggyõzõdésem szerint kívülrõl érkezett a döntés. Olyan fenyegetéssel kísérve, ami lehengerelte az amúgy hetyke Orbánt.
Katonai fellépés nemigen jöhet szóba. Ilyenért nem. A forint bedöntése? Esetleg. De sokkal valószínûbb, hogy egyszerûen csak Orbán személyes posztja.
Nem kötik az orrunkra.
A hazaárulás ténye úgyis nyilvánvaló.
Azonnal le kellene mondania.
Azért van gyakorlati jelentõsége ennek a kérdésnek, mert ha egyszer esetleg nemzeti radikális kormány jut hatalomra valamiképpen, akkor annak is szembe kell néznie a legalább ekkora fenyegetésekkel. És máris gondolkodhatunk, hogy mit válaszolnánk rá. Addig is pedig az érvrendszerünket, illetve a követeléseinket ennek megfelelõen kell kialakítanunk.
Hogy kik a fenyegetõk, az tiszta. Sõt tisztázza azt a dilemmát is, hogy amikor Magyarországot sokféle mondvacsinált ürüggyel macerálják, akkor azt lehet-e egyértelmûen és kifejezetten a zsidóknak tulajdonítani, van-e faji jellege, vagy pedig a Nemzetközi Pénzügyi Körök személytelenségében, a Pénz embertelenségében a faji jelleg egyszerûen nem tényezõ. Nos, most jól láthatjuk, hogy nem sokat kell óvatoskodni, igenis kimondottan a zsidók vannak a háttérben, zsidó érdekekkel és célokkal. Akár Izraelbõl, akár az USA-ból, mindegy.
Felmerül az a kérdés is, hogy a követelésekben hol a határ. De már nyilvánvaló, hogy nincs határ. A trend egyértelmû, a követelések egyre nagyobbak. Mi lehet majd a következõ?
A teljesítésükkel nem lesz nyugtunk. Kielégíthetetlenek. Akkor viszont logikus, hogy nincs értelme teljesíteni. Elõbb vagy utóbb el kell érkezzen a „Nem!” kimondása. És akkor már inkább elõbb, mint utóbb, mert megspórolhatunk mérhetetlen sok áldozatot.
A Fidesz-kormánytól ez a „Nem!” semmiképpen sem várható, látjuk. A maszopszaditól pláne nem, sõt. A nemzeti radikalizmust nem engedik választásos rendszerben hatalomra jutni.
Fogas kérdés.
Pedig már a csodarabbi körbenyalogatásánál tartunk. Van a zsidóknak egy Teitelbaum Mózes nevû hajdani csodarabbijuk, Hogy mitõl csoda, azt normális ember nem tudja, és nem is érdekes. Csodarabbi, és punktum. A nyakunkba lesz ültetve. Neki lesz kultusza. Ez már annyira abszurd, annyira elborult, hogy Csurkát megenné a sárga irigység, ilyet õ sem bírt kitalálni.
De tovább is van még. Siratófalat akarnak Olaszliszkán.
Zsidó siratófalat.
Olaszliszkán.
Mert hogy az említett csodarabbijuk – vagy egy másik még csodább rabbi – ott tevékenykedett.
Ez már a végsõ próbakõ. A magyarok gerince megtörésének az utolsó szondája. Eltûrik-e ezt az extra aljas pofátlanságot. A kétszáz milliárdos újabb sarc tetejében.
Orbán Viktor már eltûrte. Az is valószínû, hogy az elhülyített zombik széles rétegei is el fogják tûrni.
A majd üzemszerûen odacsõdülõ, ”haza” érkezõ zsidók eltûrése is valószínûsíthetõ.
Volt már ekkora válság a magyarság történetében?