---

Közzé tették a Tárki egy tavalyi felmérésének adatait, ami háromezres minta alapján azt próbálta kideríteni, hogy a magyarság szerint melyik kisebbségi csoportból hány százalék él az országban. A liberálisok visítottak az eredménytõl, ugyanis az eredmények szerint a magyarok többsége kisebbségben érzi magát az országban. A megkérdezettek 1,4 és 2,1 millió közé tették a cigányság, 1 millióra a zsidóság lélekszámát, és félmillióra becsülték a Magyarországon élõ kínai kisebbség számát is. A liberális sajtó szerint ez annak tudható be, hogy a magyarok valamiféle idegenfóbiában szenvednek, és az eredmények nem is valós becslések, hanem sokkal inkább az adott kisebbséggel szembeni ellenszenvet fejezik ki (minél inkább taszítónak tartja a megkérdezett, annál magasabb százalékot mond).
Kiadták tehát az eredményeket, és elhangzott a kijelentés, miszerint a magyarok többsége nincs tisztában a valósággal, ugyanis a fõvonalú média szerint nem is annyi cigány, zsidó, kínai, néger és arab él az országban, mint amennyit a magyarok becsültek. A kérdés csak az, hogy õk ezt mi alapján mondják. Mi alapján mondják, hogy nem 2,1 millió cigány és 1 millió zsidó él az országban, mikor a Központi Statisztikai Hivatal több mint tíz éve nem kérdezhet rá az ember származására? Tudniillik, a faji hovatartozás nemcsak érzékeny adatnak minõsül, hanem tilos rákérdezni. Érzékeny adatok esetében a felmérés során rá szabad kérdezni, de a megkérdezettnek nem kötelezõ válaszolnia. A faji hovatartozás ennél súlyosabb kategóriába tartozik, ugyanis arra rá sem szabad kérdezni, eleve be sem kerülhet a kérdések közé. Akkor meg mi alapján jelentik ki, hogy nem annyi cigány és zsidó él az országban, mint amennyit mi gondolunk? Ha nem jelennek meg erre vonatkozóan hiteles adatok, akkor mi alapján jelentenek ki bármit is?
A Magyarországon élõ cigány és zsidó kisebbségrõl egy valamit jelenthetünk ki biztosan: 100%-al többen vannak, mint amennyien normális esetben lennének. Ennél többet nem jelenthetünk ki, mert nincsenek erre vonatkozó hiteles adatok.
Viszont a statisztikai hivatal régebben próbálkozott ilyen adatok nyilvántartásával, és nem véletlen blokkolták a további, ilyen irányú felméréseket. El lehet felejteni, hogy ennek etikai okok lennének a hátterében. A KSH 2001-es mérése alapján akkor 190-ezer cigány élt az országban, a szociológiai kutatások általában fél millió és 1 millió közé teszik a cigányság lélekszámát. A cigány vezetõk ennél jóval többrõl beszélnek. Ha a becslések átlagát vesszük figyelembe és a magyarság demográfiai folyamatát 10%-os cigány lakossággal, a KSH 2001-es mérései alapján vett termékenységi mutatókkal modellezzük, azt az eredményt kapjuk, hogy 15 év elteltével összesen 370 ezer szülõképes korban lévõ, nemcigány nõ fog élni az országban, vagyis a magyar népességen belül a szülõképes korban lévõ nõk aránya 80%-al csökken. Ebbe beleszámít a zsidóság és az összes többi bevándorló fajta is, tehát kijelenthetjük, hogy 15 év múlva a magyarság meddõvé válik, és az elöregedõ, már szülésképtelen magyar nõk halálát követõen a magyarság megszûnik létezni.
A szociológusok szeretik azt hangoztatni, hogy a magyar lakosság nem fog hirtelen megfogyatkozni. Igen ám, de egy népcsoport demográfiáját nem az határozza meg, hogy hány millió 50 és 100 év közötti lakosa van, hanem hogy mekkora a szülésre biológiailag alkalmas nõk aránya az össznépességen belül. A 2001-es adatokat alapul véve a cigány lakosság esetében ez megközelíti a 40%-ot, vagyis a cigányság olyan mértékû népességrobbanás elõtt áll, ami - ha nyilvánosságra kerül - csak még tovább erõsítené a fõvonalú média által szélsõjobboldalinak bélyegzett csoportok támogatottságát. Emiatt tilos a faji hovatartozásról statisztikát készíteni - mert tudják, hogy 15 év elteltével már nincs mitõl tartaniuk.
Ebben az állapotban tartanak még nagyon sokan annál a kérdésnél, hogy lehetséges-e a magyarság megmentése demokratikus kereteken belül, négyévente választást tartva, több évig tartó társadalmi vitákkal.
Azt viszont nem árt megemlíteni, hogy se a Jobbik, se más nemzeti jobboldali szervezet nem számol a kisebbségek olyan magas arányú jelenlétével, mint amit az átlag magyar a lelke mélyén érez. Ezért a magyar lakosság becsléseit a kisebbségek arányáról nem valamiféle elõítéletnek, ellenszenvnek, hanem a néplélek mélyérõl elõtörõ, elementáris erejû halálsikolynak kell tekinteni. A Tárki felmérése egy intõ jel a magyarságot sarokban tartó erõk számára. A materialisták nem számolnak azzal, hogy a magyar néplélek fog immunreakciót indítani a saját fennmaradása érdekében. Õk csak anyagi szinten gondolkoznak, szervezetekkel számolnak, az idegenellenesség erõsödésével mint változóval. De ennél sokkal összetettebb folyamatok vannak mûködésben. Ameddig a néplélek életben van, a magyarság nem fog megsemmisülni. A magyarság még élni akar - és az élet utat fog törni magának. Vagy így - vagy úgy.