Teljessé vált a zsidó diktatúra Magyarországon
Teljessé vált a zsidó diktatúra Magyarországon: a cionista zsidó oligarchia nem csupán felvásárolta hazánkat, és nem csupán meghatározza a kormány gazdaság- és külpolitikáját, de immár arról is a zsidók döntenek, kik szerepelhetnek az iskolai tantervekben és kik nem, milyen felvonulásokat lehet szervezni és milyeneket nem, kikre emlékezhetünk, és kikre nem, milyen ünnepeket rendezhetünk, és milyeneket nem, kiket lehet kitüntetni és kiket nem.

Zsidó küldöttség a Parlamentben, A pusztaszeri országgyûlés címû gobelin elõtt
Értelmes ember azzal már jó ideje tisztában van, hogy a zsidóság az egész nyugati világban kizárólagos befolyása alatt tartja a hadseregeket, a titkosszolgálatokat, a pénzrendszert, a médiát és a multinacionális cégek nem csekély részét. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyarság jelentõs politikai erõi harcoltak azért, mert hazánk függetlenségének súlyos korlátozását látták abban a tényben, hogy Ausztriával közösen intéztük a külpolitikát és a hadügyeket. Úgy hiszem, vannak, akik ma is kiegyeznének azzal, ha a globális birodalmat irányító zsidók csak hazánk külügyeit és hadügyeit irányítanák. Az erõviszonyok ismeretében sokak számára még az is elfogadható lenne, ha a makrogazdasági folyamatokat is a cionista bankároligarchia határozná meg.
Csakhogy a magát oly szívesen liberálisnak nevezõ zsidóság teljhatalmat akar, és az élet minden területén kizárólagos uralomra vágyik. A szovjet kommunisták és hazai csatlósaik diktatúrája nem volt ilyen kiterjedt és abszolút, mint amilyen orwelli rendszert a zsidóság itt kiépített magának. Hiszen immár a zsidóság szemüvegén keresztül kell látnunk múltunkat, jelenünket és jövõnket. Õk írják a történelmünket, õk határozzák meg, kik azok a történelmi személyiségek, akiket tisztelhetünk, és kik azok, akikre gyûlölettel kell emlékeznünk. A zsidók döntik el, ki lehet író Magyarországon és ki nem, kit lehet „tudósnak” nevezni, és kiket nem. A zsidók mondják meg, ki a rendes ember és ki nem, kit kell véleményének kimondása miatt „karanténba”, esetleg börtönbe zárni, és kiket lehet vezetõ pozíciókba juttatni. A zsidóság dönti el, mi számít „szalonképes” véleménynek és mit kell „szélsõségnek” bélyegezni. A zsidók döntik el, ki a „humanista”, a „demokrata”, és ki a „gyûlöletkeltõ”, ki a „szélsõséges”, a „náci”, a „rasszista”. Õk mondják meg, ki a „szakértõ” és ki a „hozzá nem értõ”, az „összeesküvés-elméletekben hívõ bolond”. Õk határozzák meg, mi a „demokrácia”, mi a „terrorizmus”, mi számít „összeesküvés-elméletnek”, õk döntik el, kik alkotják a „nemzetközi közösséget”, és melyek a „civilizált viselkedés” normái a nemzetközi kapcsolatokban. A zsidóság akaratán múlik, melyek azok a szimbólumok, amelyeket tisztelnünk kell, és melyeket kell megtagadnunk. A zsidó oligarchia szempontjai határozzák meg a más népekhez fûzõdõ viszonyunkat, sõt egyre inkább erkölcsi felfogásunkat, világlátásunkat és életelveinket is. Ma már ott tartunk, hogy azt is õk döntik el, ki a jó keresztény és ki nem az. Nem tudom, volt-e ilyen teljes, az élet minden területére kiterjedõ diktatúra Magyarországon valaha is.
1991-ben hatalmas botrány kerekedett abból, hogy Csoóri Sándor Nappali Hold címû esszéjében le merte írni az alábbi sorokat: „A Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a Vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetõsége megszûnt. Természetesen mindig voltak és lesznek Szerb Antalok, Radnótik, Sárközi Györgyök, Vas Istvánok, Harag Györgyök, Orbán Ottók, Konrád Györgyök, Faludy Györgyök és Zala Tamások, de ahogy manapság egyre határozottabban érzõdik, fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvû magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha.”
A kissé naiv Csoóri Sándor súlyosan tévedett például Konrád György megítélésében, õ ugyanis a zsidó asszimilációs törekvések egyik fõ szószólója, és semmiféle lelki közösséget nem érzett soha a magyar nemzettel. (De például Faludy György munkásságát is meglehetõsen torzan szemlélte a költõ.) Csoóri Sándor továbbá elfelejtette megemlíteni, hogy a hazai zsidóságnak a magyarság alávetésére irányuló törekvései legfõképpen azért lehetnek sikeresek, mert mögötte áll egy hatalmas világerõ: a nemzetközileg szervezett cionista zsidó oligarchia, amely az egész nyugati világ felett is egyre szorosabb – napjainkra szinte kizárólagosnak nevezhetõ - felügyeletet gyakorol. A lényeget azonban jól látta a költõ, aki - az akkori irtózatos erejû gyûlöletkampány hatására - azóta sem mert véleményt nyilvánítani a zsidóság hazai térfoglalásával kapcsolatban. (Nehogy a zsidók tönkretegyék írói karrierjét.)
A történelem tanúsága szerint nem mindegyik birodalom uralkodó elitje kívánja a saját képére formálni az alattvalókat. A Török Birodalom például azért volt elviselhetõ a meghódított népek számára, mert viszonylagos szabadságot biztosított nekik. De vajon miért kívánják agyunkat teljesen átmosni, és lelkünket is elrabolni a cionista zsidók? Miért akarnak nemzeti öntudatunk maradékától is megfosztani, miért akarják vallásunkat tönkretenni, erkölcsi felfogásunkat, világképünket, gondolataink legkisebb rezdülését is kizárólag õk meghatározni? Úgy hiszem, a válasz abban a tényben keresendõ, hogy úgy hiszik: az eddigi világbirodalmak éppen azért buktak meg, mert nem voltak képesek alattvalóik lelke és elméje fölött is teljes mértékben uralkodni. A cionista elit legbelsõ köreiben meg vannak gyõzõdve arról, hogy a csalásra és uzsorakamatra alapított pénzrendszer és a tömegeket hazugságok tömegével elárasztó elbutító médiumok olyan „csodálatos” eszközök, amelyekhez hasonlóval egyetlen korábbi birodalmi uralkodó elit sem rendelkezett, és amelynek révén örök idõkre bebiztosíthatják korlátlan uralmukat a nyugati civilizáció felett.
A jövõ legnagyobb kérdése, hogy az uzsorakölcsönre épített „modern” pénzrendszer és a tömegek számára virtuális világot létrehozni képes agymosó média révén valóban olyan hatalmi koncentráció hozható-e létre, mely az idõk végezetéig fennáll, és a „pokol kapui sem vesznek rajta erõt”.
\"Rettegjetek!
Eddig basztatok cselekedni, most jön még csak a szopatós része a dolognak... Vért fogtok izzadni, és fájni fog, hogy hamarabb miért nem tettetek semmit, de már késõ lesz!.\"

Ha tényleg minden az övék, akkor hogyan lenne esélyünk?
 

Inkább hõs egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!

Ezt könnyû leírni, de TE képes lennél most kiállni és ha arról van szó vállalni a halált? Én igen, mert per pillanat nincs mit vesztenem.
Nincs akihez kötõdnék, nincs amihez kötõdnék. Nincs sikerem és hitem a jövõmben. De ezt vajon még hányan mondhatják el?
Hõs sem lennék. Mivel az õ kezükben van a média, minek lennék beállítva? Neonáci terroristának. Pont.
Az a 10 ember aki tudja az igazságot, szintén. Vagy életfogyton vagy halott. Ennyi.
Lenne értelme küzdeni, ha országonként is milliós tömegekrõl beszélnénk. De egy maroknyi ember a világ ellen?
 

Nekem van mint vesztenem.. leginkább a családom..
De azt hiszem, ha meghalnék, akkor értük is meg halnék, nem csak az országért.
Én nem félnék szembe szállni ezekkel a metéltf***uakkal és szerintem nem lennénk egyedül..
Keletet nem hinném, hogy sikerült befolyásuk alá bírni. Szóval leginkább egy globális háborút kezdj el elképzelni.
Már a lengyelek is rájöttek, hogy ez így nem mehet tovább.. Közel-keleten egyre több a fegyveres feszültség.. sok országban megindult a fegyverkezés.
Gondolod, hogy csak Mi szállnánk velük szembe?
De én még mindig azt mondom, inkább meghalok mint ezeket a suttyókat szolgáljam.
Nem is fogok sz*ros multicégnek melózni 90ezéerét... vicc, hogy szolgák vagyunk a saját országunkban.
A nép meg küzd, hogy legalább életben maradjon.. dolgozik inkább 12 órát, hogy 3(!) gyerekét nagy nehezen eltarthassa.
Ha meg nem teszünk semmit, akkor ne várjuk a csodát! Mondom, Ti akik most fiatalok vagytok, rajtatok fog a legtöbb minden csattanni!

Bizonyos sátánista hitvilágban,a zsidók másfajta lélekkel rendelkeznek,ezért ölni kell õket.

http://www.youtube.com/watch?v=OOmE5AdcnPs
jaj, neki már fociba sincs akadály...