Egyszer volt, hol nem volt egy kecske, aki marihuánát akart, de nem sikerült pedig már nagyon akarta volna hogy legyen egy saját készlete. Tehát elindult az állatkertbe és lopott, de nem sikerült, mert nem volt anyag a kis fa$zú tatyójában, így hát kiverte. De recés és hugyos kisujját levágták a mazochista kutyák akik amúgy éppen hegyezték a ceruzáikat a kocsmában, hogy írhassanak arra a papírra amire pont tegnap szärtak és ekkor Isten megvakarta a kicsi repülo kék bisz-ba$zát és fingott egy egészségeset. Tehát Isten bement a kocsmába a kecskéhez és lebäszott egy brutális nagyot ami olyan nagy volt h majdnem robbant, de mégsem mert nagyon bolond volt és ekkor hirtelen megjelent az anyjának az ük-ük-üknagyanyja, a kecske, ami nagyon büdös volt. Annyira, hogy a fu is kipusztult alóla ezért mindenki utálta a nagy kecskét aki rejtélyesen rejtélyes módon megijesztette a Mónit de akkor olyan rejtélyesen nagyot fingott egy öregasszonyra de, az kivédte! Aztán... elovette a fa$zát a táskájából Az öregasszony meglátta ezt és hasonlóan cselekedett, mire észrevette hogy neki nincs fa$za. Ekkor nekirepült egy repülo, aminek a fa$zát fémbol csinálták. Sajnos annyira spriccelt belole a benzin, hogy teljesen eláztatta ruháját, ezért lenyúzta a közelben legelészo Epsilont. Hirtelen elokapta a telefonját, hogy felhívja a halált, és megkérdezze, hogy elmehet-e a mennyországba, és megidézheti-e a nagy hdavid-ot. A halál várt, várt... és várt