A Halloween nevében mindenszentek ünnepét õrzi, de tartalmában pogány. A töklámpás, a jelmezes kéregetés, de még az almahalászat eredete is az ókorba nyúlik vissza. A kelta eredetû ünnepet egy pápa próbálta elhalványítani mindenszentek napjával, de a babonák ereje még ma is meglátszik a születési adatokon.
Halloween Amerikában az egyik legnépszerûbb ünnep, és nem mellesleg óriási üzlet. Az amerikaiak csak tökre százmillió dollár felett költenek minden évben, a töktermesztõk nagyjából félmillió tonna tökkel szolgálják ki az ünneplõk igényeit.
Magyarországon nem tartjuk a Halloweent, de ha a kereskedõkön múlna, már piros betûvel lenne a naptárban, akárcsak Valentin-nap. A boltokban nálunk is megjelentek a Halloween-tökök, és egyre több ilyentájt a beöltözõs buli, sõt van olyan hotel, ahol Mindenszentek- és Halloween-partit hirdetnek – pedig az elõbbi keresztény, az utóbbi pogány eredetû.
Akárcsak Jézus születésnapja, Mindenszentek is pápai rendelettel került egy pogány ünneppel egy idõpontra, a katolikus egyház ezzel a módszerrel szerette volna a nem keresztény ünnepeket eltüntetni a köztudatból. IV. Gergely pápa volt az, aki 835-ben elrendelte, hogy Szûz Mária és a mártírok emléknapját május 13. helyett október 31-én ünnepeljék a hívek. Ebbõl késõbb november 1. lett, november 2. pedig halottak napja – ez utóbbi pedig azt igazolja, hogy a pogány gyökerektõl nem sikerült megszabadulni.
A Halloween ugyanis a kelta samhainra vezethetõ vissza, ami pedig erõsen a halottakhoz kötõdik (samhain a kelta naptár utolsó napja, a szó a nyár végét jelenti). A kelták és a gael nyelvet beszélõ népek úgy hitték, hogy október 31-én a világ és a túlvilág közti határ elvékonyul, sõt megnyílik, a holtak és a természetfeletti lények átjöhetnek az emberek közé.
A vaskorban (i.e. 800-600 körül) már javában ünnepelt samhaint az ókorban más népek is átvették, mindenekelõtt a rómaiak, akik néhány saját ünneppel keverték: a parentaliával és a feraliával (a holtak emléknapja, amit eredetileg februárban tartottak), valamint Pomona napjával – ez utóbbi egy menád, Bacchus boristen kíséretének egyik tagja, a gyümölcstermesztés védnöke. A termények, illetve a betakarítás és az aratás vége más kultúrkörökben is a holtak napjához kapcsolódott. (Vegyük észre, hogy a Halloween uralkodó színei, a narancssárga és a fekete az aratás és a halál színei.)
A Halloween elnevezés valamikor a 16. században alakult ki. A mindenszentek elõtti éjszakát az írek All Hallows Even (even = evening, Minden Szentek Estéje) néven illették, a skótok ezt egyszerûsítették Halloweenre.
A fõleg angolszász országokban megtartott ünnep külsõségei is szinte mind pogány eredetûek, így a töklámpás is. A meggyújtott tüzek, máglyák samhain idején arra szolgáltak, hogy elijesszék a holtakat és ártó szellemeket. Késõbb a tûz riasztó funkciójához segítõ is társult: a fény utat mutat a meghalt családtagok, szerettek szellemeinek.
A tök egy jópofa ír monda révén kapcsolódik a fényhez. A monda fõhõse egy részeges naplopó, Jack, aki átverte az ördögöt. A monda egyik változata szerint versenyre hívta fára mászásban, de amikor az ördög felmászott a fára, Jack keresztet karcolt a kéregbe, így az ördög nem tudott lejönni. A csíny miatt bosszúból az ördög nem engedte be Jacket a pokolba, amikor a férfi meghalt – és mivel életvitele miatt a mennyországba sem mehetett, lelke örök bolyongásra ítéltetett. Egy izzó széndarabot tett egy kivájt karalábéba (más források szerint marharépába), és Jack azóta is e lámpás fényénél keresi nyugvóhelyét. Jack nevét a lámpás amerikai elnevezése (jack-o\'-lantern) is õrzi, a karalábéból pedig akkor lett az esztétikusabb tök, amikor ír bevándorlók a 19. század közepén Amerikában meghonosították a zöldséglámpás szokását.
A jelmezeket és a kéregetést is írek vitték Amerikába. Samhain idején a halottak mindenféle formában megjelentek – a beöltözés ezt a hiedelmet õrzi: ha az ember szellemnek vagy szörnynek öltözik, az ártó lények azt hiszik, egy közülük, és nem viszik el a lelkét. A házról házra járás ennivalóért (amihez a magyar népszokások közül a regölés áll legközelebb) pedig a kelták étel- és állatáldozataikra vezethetõ vissza, amelyekkel a holtak vándorlását akarták megkönnyíteni. A halottak házról házra járnak, és ahol nem kapnak enni, megátkozzák a ház lakóit – nagyjából ennyi az Amerikában Halloweenkor elhangzó „trick or treat” (finomságot vagy csínyt) mögöttes jelentése.
Az ünnephez kapcsolódó toposzok és babonák is az ókori gyökerekbõl sarjadnak. A fekete macska például a rossz szellemek egy gyakori megjelenési formája, illetve kedvelt boszorkányfamulus, akárcsak a denevér és a pók. Maga a boszorkány vélhetõen egy öregasszony formájában megjelenõ kelta télistennõ révén kapcsolódik Halloweenhez. Bölcs és tisztelt istennõrõl van szó, a gonosz banyák már a késõbbi évszázadok hordalékai.
Halloweenkor Amerikában szokásos az almahalászat, a játékban kéz használata nélkül, szájjal kell kikapni almákat egy lavór vízbõl. Nem véletlen, hogy éppen almát – ez a betakarítás és az aratás végének jelképes gyümölcse, a római Pomona-nap öröksége. Sok babona társul ehhez is, állítólag aki elõször szed ki almát, az fog elõször megházasodni, és az a lány, aki Halloween éjszaka az almáját a párnája alá teszi, a jövendõ férjérõl fog álmodni. De még a legfontosabb pogány szimbólumnak, a pentagrammának is létezik olyan magyarázata, amely egy félbevágott alma magházának formájára eredezteti vissza a jelet.
Én egy nagyszerû ünnepnek tartom ezt, olyasminek amit szerencsére kezdünk átvenni az amerikaiaktól.
Ti tartotok Halloweent?
forrás(átszerkesztve):
Amikor Amerika példát mutat | antidogma.hu