Az idei év különösen szerencsés, mert a maximum pár órával újhold után várható, az éjszaka kellõs közepén, közép európai idõ szerint 14-én hajnali fél egykor.
Valós idõben itt is figyelemmel követhetõ majd az esemény!
Egy átlagos éjszakán szórványos, úgynevezett sporadikus meteorok figyelhetõk meg az esti égen. Ezek véletlenszerûen jelennek meg a csillagok között, a helyzetük kiszámíthatatlan és nincs bennük semmilyen rendszer. A rajok teljesen más jellegûek és minden évben megfigyelhetõk, tehát ismétlõdnek. A hullócsillagok egy-egy üstökös elpárolgott részeibõl tevõdnek össze és az üstökös mögött keringenek a Nap körül. Ha az ilyen óriási és többnyire apró porszemcsékbõl álló felhõ a Föld pályájának útjába kerül, ezek az apró darabkák összeütköznek a légkörünk atomjaival, felhevülnek és elégnek, így hozzák létre a meteorjelenséget, avagy népiesen a hullócsillag fénycsíkját.

A Geminidák meteorraj eredete azonban eltérõ a többi rajokétól. Elõször az 1800-as évek második felében jelentek meg, majd kiderült, hogy nem egy üstökös, hanem valószínûleg egy nagyobb égitest, egy kisbolygó törmelékei. Ezért kisbolygó vagy aszteroida rajnak is lehetne nevezni. Az anya kisbolygó neve 3200 Phaethon és a földközeli égitestek csoportjába tartozik, mivel keresztezi a Föld pályáját és (veszélyes) közelségbe kerülhet a bolygónkhoz. Az átmérõje kb. 5 km, a Napot 1,4 év alatt kerüli meg.
A Phaethon kisbolygó által létrehozott anyagfelhõ sûrûbb régióival a Föld mindig december 14-én találkozik. Ilyenkor a meteorok száma megnövekedik és elérheti az óránkénti 100 – 120 darabot is. Ezért nagyobb az aktivitása, mint a legismertebb rajnak, az augusztusban megfigyelhetõ Perseidáknak. Egy türelmes megfigyelõ számára úgy tûnik, mintha a meteorok ugyanabból az égterületbõl repülnének ki, az ún. radiáns pontból. A Geminidák esetében ez a látszólagos pont az Ikrek (Gemini) csillagkép mellett fekszik, innen ered a nevük is.