http://1.bp.blogspot.com/-V0v9tUVd0Ug/T3dVxIKy4CI/AAAAAAAAGZo/r3_hQE-mzRg/s1600/begotten.jpg[/img]
 
IMDB: http://www.imdb.com/title/tt0101420/
A „film” egy romos házban kezd, ahol egy kötésekbe bugyolált férfi agonizál, szenved magában. A férfi, vagy hívjuk õt Istennek, hamarosan felvagdossa saját magát, ezt a cselekményt pedig hosszú perceken át szemlélhetjük, mielõtt halott testébõl elõbújna egy fiatal nõ, avagy az Anyatermészet maga. A nõ elõször felfedezi magát, és az életet, majd a már élettelen Isten farkát kézzel megdolgozva egy utolsó ejakulációt eredményez, amelynek anyagát elõször testén keni szét, majd nemiszervébe juttatva megtermékenyíti magát, hogy végül a szabadban életet adhasson gyermekének, az embernek.
Eközben a környezet rothadó pusztasággá válik, amelyet primitív hordák uralnak, a film maga pedig inkább rémálommá és erõszaksorozattá válik, mintsem egy könnyen feldolgozható történetté, hogy végül egy nem éppen szórakoztatónak mondható élménnyel legyünk gazdagabbak.
Errõl a filmrõl elég nehéz véleményt alkotni (illetve egyáltalán nem az, már csak unikum mivolta miatt sem), már amennyiben azt vesszük, hogy több mint egy órájával közel sem a szórakoztatást tûzi ki elsõszámú célpontjául. A Begotten ugyanis egy nyomasztó mûvészfilm, amely elidegenítõ és polgárpukkasztó megvalósításával ha nem is horrorfilm, annak kritériumainak is megfelel. A nemi szervek leplezetlen bemutatása, és a szexuális felhangok ellenére nem erotikus, nem pornószerû. A fekete-fehér, dialógusok, valamint zene nélküli képek és jelenetek pedig néha még magát a filmszerûséget is megkérdõjelezik, de végül biztosak lehetünk abban, hogy amit láttunk, az csak a mozgókép gyümölcse, bár nem mindennapi, az biztos. A Begotten ugyanis maga a megtestesült nihil, amelyet ha Nietzsche láthatna, elégedett nyelvcsettintéssel nyugtázná.
Alapjában egy erõszak a természeten és az emberiségen, amely valahol a valóságot mutatja, még ha kicsit szélsõséges formában is, de számomra még egy lehetséges magyarázat is elgondolkodtatónak bizonyult, amirõl nem nagyon olvastam más véleményeknél – a csuhás és tömjént, illetve egyéb hasonló eszközöket felvonultató horda akár a vallás és az egyház is lehetne, amely nem csak megszentségteleníti, de el is árulja a születést, annak minden mocskos és gyönyörû velejárójával együtt.
Ami a lényeg: Merhige valami a megszokottól eltérõt, a közízlésnek nem befogadhatót készített, amelynek ismeretében pláne érthetetlen számomra az a mellényúlás, amelyet A vámpír árnyékánál vélhetünk felfedezni (bár ezzel biztos sokan nem értenek egyet). Öncélú, zavarbaejtõ, felkavaró és nyomasztó. Már-már emészthetetlennek mondható a Begotten, amit szórakozáshoz nem lehet ajánlani. Amennyiben megfelelõ lelkiállapotban vagy, mindent megadhat, amire vágysz, de ha nem jókor ülsz le elé, semmit sem fogsz kapni. Önkínzás vagy elferdült dokumentumfilm? Mindenki döntse el maga, az mindenesetre bizonyos, hogy úttörõ és egyéni alkotásról van szó, amelyben hihetetlen munka áll az egyszerûnek tûnõ bemutatás ellenére (egy-egy perc felvétel utómunkája – vágások, filterezés stb. – nyolc-tíz órába telt, így a teljes produkció majd’ egy évig készült). Felemás alkotás, ami a figyelmet azonban mindenképpen megérdemli – kár, hogy a dvd-kiadás már szinte beszerezhetetlen, de a szemfülesek szerencsére így is megoldják a megtekintését, ha a kritika meghozta hozzá a kedvüket. Amennyiben a Tetsuo, vagy a Radírfej közel áll a szívedhez, azt mondom, tégy egy próbát, talán nem bánod meg.
Forrás: http://darksidemovie.freeblog.hu/archives/2009/01/30/Begotten_1991/
Nem is tudom mit írjak saját szavaimmal a filmrõl.. Nézzétek meg, és ítélkezzetek felette.