Szerintem most én is kiveszek pár szabadnapot.
Reggelente érzem ahogy a kocsmaszörny les rám egy átlátszó fal mögül, ahova a pár órás szendergés zárta.
A jégfal mögül ömlik rám a fáradtság, a torokkaparó öklendezés, a savanyú pia- és izzadságszag.
Az állandósult fejfájás, a beállt nyak, a vitaminhiányos, csomós izmok.
Egy elhagyatott férfi minden nyomora és szétesése begyömöszölve valahova hátra, egy erõnek erejével fenntartott gát mögé ...
... ahol a kocsmaszörny vérbe borult tekintetével türelmesen várakozik.
