Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos cigány serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel.
Kapom a telefont, hívom a rendõrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet.
Mondom neki, az elõbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek késõbb is. No, le se tettem a kagylót, négy rendõrautó már ott is volt a házunk elõtt, plusz a mentõ. El is kapták a betörõket. Az egyik rendõr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni, megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelõtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit…