Lehet gyûlölöm ezt a két évszakot.
A folyton körbeforgó Tavasz-Nyarat.
Elõbbinél nem érzek, csak vérszagot;
mert megölt a szerelmi tapasztalat.
Karon fogja a Nyár. Együtt haladnak.
Õk ketten az évnek a mediánja.
De hát évente egyszer elszakadnak,
mikor az Õsz õket már lekívánja.
Õsz? A gyerekeket a széltõl védték.
Az esztendõnek négyjegyû kódjában
a Téllel Õk ketten a szélsõ érték.
Egymás mellé fekszenek egy hordágyban.
Végül Rájuk borul a fehér lepel;
az eszmélet hideg realitása.
Az új Tél hava a földre térdepel,
hogy az igazságot bekarikázza.