Kemény egy nap!
Reggel hétkor beérek, körülbelül fél órát várakoztam az iroda elõtt, hogy beszélgessek a mûhelyvezetõvel.
Ez nem volt probléma. Mutatott egy szakrajzot és nekem fel kellett sorolnom, hogy most ez a fogásmélység
a munkadarab hossza, van egy központozott furatja is. Keresett nekem egy esztergagépet ahol nyugodtan
dolgozhatok zavartalanul. A vezetõ visszafordult én közben ellenõriztem az esztergagép állapotát, hátha
vannak hibái, amit a vezetõ nem említett, de szerencsére nem voltak. Jön a fõnök, hozott nekem egy hosszú
vashengert. ( Körülbelül 4 méter hosszú lehetett. ) Szépen becsúsztattam a fõorsón keresztül
a fõnök hozott szerszámokat ( központfúró, hüvely, forgócsúcsot, stb... ) Letette az asztalra én meg
fapofán ránéztem, és még még õ volt felháborodva hogy nem dolgozok. Valószínûleg a rudat meg kell támasztani.
És még vissza szól hogy minek... 3 méter rúd állt ki a fõorsóból és ha megpörgetem 910 f/min-en akkor az
elhajlik és valakit fejbe vág. Végül hozott nekem egy támasztó oszlopot. 1 óra alatt elkészültem, hozott
másikat, de más méretekkel. Jó ez nem volt probléma. Mivel úgysem voltam éhes, se szomjas ezért folytattam
a munkát, erre jön a vezetõ és mondja nekem hogy szünet van. Nem mondja? Onnantól csak ott állt elõttem
és nézte ahogy dolgozok, néha még kérdezett is. Nagy nehezen elkészültem vele ( Rosszul voltak köszörülve
az esztergakések ) átadtam, és még õ kérdezte hogy a méretek rendben vannak-e.
Gondoltam átadom a tolómérõt, hátha választ kap a kérdésére, de nem. Nem tudja kezelni a tolómérõt!
Most õszintén, milyen munka ez? Mi az hogy nem ért hozzá? Elvállalta a munkát, nem?
Nem is mondok semmit.