Vannak azért bizonyos ízlésbeli paradigmák, amiket ha az ember kicsit odafigyel, könnyen észrevehet a mindennapokban. Nem szoktak például háromnál több színt (vagy azok különböző árnyalatait) egyszerre használni, mert a letisztult színvilág harmonikus. Megnyugtató, segít világosan látni problémákat, adott helyzeteket, az ember könnyebben fókuszál a lényegre. Persze a gyerekek körében, például egy születésnapi óvodai partin sokféle színű lufikat fújnak fel és a körhintán is más-más színű minden ülés. Felmerül a kérdés: miért? (Ha esetleg van az olvasók között pszichoanalitikus, akkor hamar fedje fel magát és segítsen nekünk a tudományos magyarázat megismerésében.) Azt hiszem a figyelemelterelés, vagy inkább a figyelemkoncentrálás az oka. Ha a gyerek sír egy barna macinak nincs esélye, viszont mennyivel extrább egy rózsaszín maci?! Sokkal, sokkal jobban megbontja a gyerek világképét, döbbenetet okoz, felfokozza az érdeklődést. Nyilván érthető, hogy amikor minden maci más színű, egyenesen megborul valóság, kicsöppen egy kósza nyálcsepp és belépünk a mesevilágba.