Kinek mi az RP. Akár tetszik, akár nem, hivatalosan a Diablo is RPG (a SIMS az \"életszimulátor\" vagy stratégiai játék), meg a See is RPG. Az, hogy ki mit mond RPG-nek, az csak az alapvetõ koncepción múlik. Bármi, ami beleillik az alap RP koncepcióba, az RPG-nek tekinthetõ.
Nem igazán lehet megfogni a teljes fogalmat, mert annyi mindent értenek alatta az emberek. Az volt a baj korábban, hogy nem volt megnevezve, mit akar a nép \"RP\" alatt. A SAMP közösség az eredeti RPG alapján elfogadott szerepjátékot fogadta el RP-nek, mert ez illett a legjobban ahhoz a stílushoz, amit a GTA-ban RPG-ként eljátszhatunk, másrészt pedig ez fedi le legjobban a \"szerepjáték\" szó eredeti jelentését.
Harmadrészrõl pedig sokak szerint (köztük szerintem) sokkal jobb és élvezhetõbb játékot kínál, mint a többi definíció (én pl. ki nem állhatom a Diablo sorozatot).

Krisk, az amit a Diablo lefed, az a kezdetleges, táblás játékok megfelelõje PC-n, és ez igen messze áll attól, amit az igazi RPG-nek tekintünk, amit Gygax-ék alkottak meg.
Mióta Gygax-ék létrehozták a ma ismert RPG-t, azóta NEM nevezi senki se a táblás játékokat szerepjátéknak.
Vagy (hogy PC példánál maradjunk, ez számotokra kézzel foghatóbb) össze tudsz vetni egy Pool of Radience-et (régi, C64-est), MUD-ot vagy Diablo-t a Fallout-tal, Newcomer-rel, vagy Oblivion-nal, Baldur\'s Gate-et is mondhattam volna? Messze nem egy stílus, egyedül a karakterek fejlõdése, ami közös pont (nem módszerben, hanem játékösszetevõben), és itt ki is merült a közös vonás játékstílus tekintetében.
Egy minimális jellemet nem lehet kiépíteni egy Diablo-féle játékban, felveszed a küldetést, letolod az ezermillió monstert, fejlõdsz ez által, és kész.
Tudom, hogy a Sims nem RPG kategóriában versenyzik, de gondolj bele: Sok esetben még jobban is hasonlít, mint a Diablo, de ettõl még az se RPG.
Fogalom: Szerintem leírtam, hogy mikor mit takart, melyik érában mit jelentett a dolog, míg ki nem alakult a tényleges RPG.
A GTA-ban sok elsõ generációs RPG vonás soha se volt. Kasztosodás, fejlõdés, semmi hasonló nem volt található sehol. A frakciókat nem tekinthetjük kasztoknak, hiszen nem határoznak meg tényleges képzettségeket, max az, hogy rendvédelmis  vagy éppen illegális vagy, és ezekhez mik illenek, de soha meg se voltak határozva ezek a képzettségek. Már pedig a kasztosodás már a Chainmall-nál jelen volt, de a Táblás Warhammer játékoknál is, pedig ezek mind alap harci játékok voltak karakterfejlõdéssel, de ennyi, jellemek, szerepek nem voltak egyikben se. Éppen ezért mára RPG-nek se lehet õket tekinteni, ezen a stílus már réges-régen túlnõtt, továbbfejlõdött.
Mára már egy lovaskocsit se emlegetünk egy szinten egy Audi-val, nem? A korok változnak, és a mai RPG alapjai már 40 éve kõbe vannak vésve. Csupán annyit változott a dolog, hogy sok esetben elhagyták a kasztosodást, és így a szintlépést is, ezzel si szabadabb teret adva a jellemek, karakterek kialakításának.
Hiszen a kasztoknál be voltál határolva, pl egy Bárd soha nem lehetett lovagias, és egy fejvadász se fog homonkuluszt létrehozni.
És látod, a mai -igen öreg- RPG-t is el lehet játszani SA:MP-on, csak megfelelõ felfogás kell hozzá, csupán hozzáállás kérdése, és megy a dolog, PDRP-nél tökéletesen mûködött jó néhány ember esetében.
Hate:
Ha pl összevetsz egy Red County Role Play szerveren lévõ karakterkidolgozást (ami kimerül a karaktertörténetben és kész, ez sok jellemedre nem világít rá), és pl azt, amit a PDRP-ben láthattak az emberek, kissé leesne az állad. ÉS még sajna be se tudtam mutatni, amit a zárás elõtt készítettem el, igen komoly karakteralkotást, ahol képzettségek voltak, és Eps-sel csináltuk is hozzá a dolgokat, agyaltunk, Eps meg írta.
Km bázisú modulrendszer, amit sokszor észre se vehettek a játékosok, és az asztalival szinte egyenértékû karakteralkotás, amibe sokaknak bele is tört a bicskájuk. Bevallom, SA:MP berkeken belül nehéz lehetett a dolog, de kis figyelemmel ment az.
Elvárás volt az iskolai végzetség feltüntetése, ha bûncselekményt követtél el, erkölcsibe bekerült, karakterlapon a tulajdonságaid, jellemvonásaid meghatározása, stb, stb.
Miért is írtam, hogy  a karaktertörténet nem világít rá eléggé a jellemedre? Mert pl ha ÉN leírnám a valós élettörténetem, akkor semmi mást nem látnának az emberek, mint hogy egy lázadozó, agresszív, verekedõs, minden szabályt leszaró ember vagyok, aki nem olvas, nem tanul,  nem érdeklõdik sok minden iránt. (mivel ezt nem mutatja be a történetem, pedig könyvekkel élek szoros házasságba, és MINDEN érdekel, még a Nõk Lapját is elolvasom, ha WC-zek . ((Jó kis vicclap!)))
De ha karakterlapot, jellemrajzot készítenék magamról, akkor teljesen más képet kapna a \"nézõ\". Mivel az, hogy elmesélem, mi történt velem, hogyan éltem, stb, nem fogja bemutatni a jellemem. Ugyan is a \"történetem\" nem mutatná meg, hogy milyen vagyok, milyen a jellemem, csupán elmesélné, hogy mik történtek velem. De a lelki benyomásaim ettõl függetlenül nem lennének megismerhetõek, és az se lenne benne, ami felett sokan elsiklanának, hétköznapi dolgok, amik mögött az ember lakozik.
És ez rád is igaz, mint ahogy mindenkire. Agyalj kicsit ezen: Hogyan éltél, mik történtek veled, mire mivel reagáltál, és aztán vesd össze azzal, amit pl édesanyád, vagy a legjobb barátod mond a jellemedrõl.
Gondolok itt olyanra, hogy pl egy élettörténetben nem lesz benne az, hogy udvariasan elõreengedek bárkit magam elõtt, hiszen ettõl még agresszív és indulatos vagyok. Márpedig erre rá fog világítani az életem története, de az empátiára és az udvariasságra nem. De ez is mutatja, hogy az agresszió miatt nem lesz valaki  alapvetõen rossz ember. Ha a történelem tanáromat megkérnék, hogy mutassa be, mesélje el, mennyire érdeklõdtem a töri iránt, akkor azt mondaná, hogy leszartam. Pedig téved, mert alapvetõen érdekel a történelem, a mai napig sokat olvasok róla, csupán leszarom azt, amit a fejembe akarnak tömni.
Na, gondolom érted, az élettörténet nem elég ahhoz, hogy a karaktered jellemét bemutasd.
LSRP-n is kell élettörténet, de ettõl még messze áll a tényleges szerepjátéktól.
Valhallán már voltam régen, talán Tomate-nek mondtam, vagy neked, de nem estem tõle hanyatt. Tény, kiemelkedõ volt, de gyorsan feledhetõ kategória lett nálam.

Természetesen egyet értek veled. Viszont ott, ahol 2010-ben kezdtem el játszani (MTA vG) nem volt szükség se karaktertörténet, se karakterjellem írására. Hogy miért? Mert aki feljött a szerverre, az tudta, hogy 100%-ig az RP kedvéért játszunk, azaz semmi GF, hanem a teljes valóságra való törekvés. Ezt valahogy mindenki felfogta, és ezért mindenki aki kialakított magának egy karaktert, a saját fejében tartotta ezeket az információkat, azaz nem jegyezte le mások számára. Esetleg magának leírta egy lapra, hogy néha rápillantson és az alapján felmérni, hogyan is cselekedne a karaktere egyes szituációban, de több nem.
És ezért volt szavakkal nem leírható RP orgazmus MTA vG-n, mert mindenki tudta a helyét, mindenki (többnyire) tudta a szerepét. Csak az a baj, hogy igényes RP szerverekre nincs szükség, azért is mondod, hogy a SAMP vG nem egy áll-leejtõs szerver. Én teljesen melletted állok, mert ez így van. De amikor ~11 éves koromban elkezdtem a SAMP vG-n a roleplayt, akkor tökéletes volt az én szintemhez. Egyrészt azért, mert még nem tudtam elég jól angolul, másrészt mert még sose játszottam ilyen szerveren. És marha szerencsésnek tartom magam, hogy ezt a szervert találtam meg, mert egy fantasztikus társaságnak lettem a része. Elképesztõ hangulat volt, mindig mikor gép elé ültem alig vártam hogy felmenjek, és kapjak egy RP orgiát minden testnyílásomba.
A GF-es vonás pedig a szerver korára vezethetõ vissza. Viszont most továbbra se kívánnak újítani a szabályokon. Az összes RP szabály kõbe van vésve, de egy valami nincs: CK rendszer. Ez felfordítja az egészet, hisz az emberek közel 0 félelemmel mennek lövöldözni. Ez azért nagyon jó, mert mégis csak akció, éreztetik veled, hogy egy játékba vagy, ami nem inkább érdekes, hanem kikapcsoló. Meg persze apróbb GF vonások, pl. scriptelt fõbandák... Viszont ez csak arra szolgált, hogy láss OOC információkat, pl. ki van online, ki lett megbüntetve... És az ilyen bandák egyszerûen nem omlottak össze, mert volt állapota a szerveren.
Én MTA vG-n leginkább csak egy karakterrel játszottam: egy fehér rendõrrel. Nem is gondoltam volna, hogy a karakterem ilyen realisztikusan fog \'fejlõdni\'. Egyre jobban ment a munka (nagyon kemény a rendõrséghez tartozni ott, de most nem részletezném). Tanult a hibáiból, a környezetébõl. Ugye CK rendszer volt, és 1.5 évet lehúztam azzal a karakteremmel, halál nélkül! Pedig nem egy lövöldözésbe kerültem, de nem is volt olyan gyakori. Rám jöttek a monitoron keresztül az ösztöneim, hogy túléljek, ezért okosan gondolkodtam, ezért nem haltam meg soha. Rengeteg rendõr társam halt meg, míg én örökké kitartottam. Alapjába véve én határozott, normális személy voltam, nem voltak rossz lépéseim az életben, fontosnak tartottam az emberek biztonságát. Sikerült leszokni a dohányzásról, az akaratereje miatt, hogy karrierje zökkenõmentes legyen. Viszont idõk után kezdett eltorzulni a jelleme, és picit lazább lett, elengedte magát, mert sikeres volt és volt pénze. Majd felelõtlenül kezelte tõkéit, és sok ezer dollárt bukott rajta. Majd mikor kirúgták a munkahelyérõl, teljesen elengedte magát, visszaszokott a cigire, bunkó módon és lekezelõen viselkedett, rászokott újra a cigire, és néha marihuánát szívott, amire 5 évvel ezelõtt még gondolni sem akart. Gyakorlatilag a karrier elvesztése után megváltozott a véleménye a dolgokról, nem volt olyan tisztelet és tartás benne, mint amilyen eredetileg volt.

\"Egy szerver akkor lessz jó, ha azt úgy akarjak\"
Nekem nekell itt 500 sorokat írni, hogy megpróbáljam a véleményem leírni.
 

Az utolsó nonos kis vérpistike is olyannak akarja a szerverét, de se a tudása, se a tapasztalata nincs meg hozzá... a kellõ jószerencsére alapozva meg aztán ne várjon csodát.

Ezt is megszokhattuk már, kicsit nyersebb a hangvétel, vagy nem tetszik az illetõnek, akkor egybõl \"delete\". Volt egy sanda gondolatom, hogy ki kell menteni, mert valami paraszt úgyis kitörli, de gondoltam, \"áh, ez egy társalgó\". Itt csak egymás seggnyalása megy, mint ahogy az egész topik azért született, de nem fogom újra leírni. Egyszerûen egy szemernyi becsület sincs azokban, akik egy eltérõ véleményt kitörölnek. Képmutatás felsõfokon.
Jó tanács: ha nem bírod, hogy csúnyán beszélnek, nem való neked az internet.